27 Ezután kiment, és meglátott egy Lévi nevű vámszedőt a vámszedő helyen ülni. Így szólt hozzá: Kövess engem! 28 Az otthagyott mindent, felkelt, és követte őt. 29 Lévi nagy vendégséget rendezett neki a házában. Nagy sokaság volt ott, vámszedők és mások, akik velük együtt telepedtek asztalhoz. 30 A farizeusok és a közülük való írástudók pedig zúgolódtak, és ezt mondták tanítványainak: Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? 31 Jézus így válaszolt nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. 32 Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre (Lukács 5,27-32).

Lévi az áruló következik. A tisztátalan leprás, a bűnös gutaütött után most is egy olyan ember van soron, aki nem tagja az igazak, az üdvözülők társadalmának. A leprást értjük, miért. A gutaütöttnél már szükségünk van egy kis kortörténetre, a szövetség fogalmára, hogy összeálljon a kép. Isten törvényt adott népének, hogy megőrizze őket az üdvösségre. A nép fogadalmat tett, megesküdött, hogy megtartja a törvényt. Isten pedig áldást ígért arra az esetre, ha megtartják a törvényt, és átkot, ha megszegik azt. Így aztán joggal gondolhatták, hogy minden átok valamilyen törvényszegés következménye, Isten büntetése. És úgy lehet az átoktól megszabadulni, ha Isten megbocsátja ezt a bűnt. „Megbocsáttattak a te bűneid!” – mondja Jézus, és a gutaütött lábra áll. Ha régen a zsidók minden betegségről ezt gondolták, akkor mi meg átestünk a ló túlsó oldalára, és már semmiféle betegségről nem tudjuk elképzelni, hogy ez Isten átka volna. Pedig ez a történet éppen erre az eshetőségre példa. Nem minden betegség egyenes következménye az ember saját bűnének, de van olyan betegség, ami viszont igen, és van olyan betegség, ami éppen így, bűnbocsánat hirdetésével gyógyul. És akkor visszakerül a bűnös ember az igazak közé. A tisztátalan a tiszták közé, a bűnös az igazak közé.

17 Amikor az egyik napon tanított, és körülötte ültek a farizeusok és törvénytudók, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból, továbbá Jeruzsálemből jöttek, az Úr ereje gyógyításra indította őt. 18 És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni és letenni eléje. 19 Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át eresztették le ágyastól Jézus elé a középre. 20 Ő pedig látva hitüket, így szólt: Ember, megbocsáttattak a te bűneid. 21 Erre az írástudók és a farizeusok tanakodni kezdtek: Kicsoda ez, hogy így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül? 22 Jézus pedig ismerve gondolataikat, megkérdezte tőlük: Miről tanakodtok szívetekben? 23 Melyik a könnyebb? Azt mondani, hogy megbocsáttattak a te bűneid, vagy azt mondani, kelj fel, és járj? 24 Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához: Neked mondom, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! 25 Az pedig szemük láttára azonnal felkelt, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és Istent dicsőítve hazament. 26 Ámulat fogta el mindnyájukat, és dicsőítették az Istent, megteltek félelemmel, és ezt mondták: Csodálatos dolgokat láttunk ma! (Lukács 5,17-26)

Jézus tanított. Eddig több alkalomról számol be Lukács, amikor Jézus tanít. Első alkalommal arról szól, hogy Jézus Názáretben azt tanítja az istentiszteleten, hogy „Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára” (4,21). Úgy tanít Jézus, hogy felolvassa az aznapra kijelölt igeszakaszt, és ahogy ajkára veszi az írott Igét, Isten kimondott szavává válik. Ézsaiás próféta szava megéled, aki szabadulást hirdet a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását.

12 Amikor Jézus az egyik városban járt, egy leprával borított ember meglátva őt, arcra borult, és kérte: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. 13 Jézus kinyújtva a kezét, megérintette őt, és így szólt: Akarom, tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától. 14 Ő pedig megparancsolta neki: Senkinek ne mondd el ezt, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánlj fel áldozatot megtisztulásodért, ahogyan Mózes elrendelte, bizonyságul nekik. 15 De a híre annál jobban terjedt, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák, és meggyógyítsa őket betegségeikből. 16 Ő azonban visszavonult a pusztába, és imádkozott (Lukács 5,12-16).

Miről szól ez az igeszakasz?

Először nézzük tudományosan. Csak aztán érzés szerint. Nem véletlenül tanul az ember teológiát, hogy valamiképp alakuljon a látása, és másra kezdjen figyelni az Igéből, mint ami eredetileg megütötte volna a fülét. Legyen először teológia, azaz, Istenről való beszéd.

1 Amikor egyszer a sokaság Jézushoz tódult, és hallgatta Isten igéjét, ő a Genezáreti-tó partján állt. 2 Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. 3 Beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. 4 Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra! 5 Simon így felelt: Mester, egész éjszaka fáradoztunk ugyan, mégsem fogtunk semmit, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat. 6 Amikor ezt megtették, olyan sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; 7 ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. 8 Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! 9 A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak; 10 de ugyanígy Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel! 11 Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt (Lukács 5,1-11).

Először felteszek egy provokatív kérdést. Erre a kérdésre szükségünk lesz, hogy az Ige üzenetét jobban megértsük. Nem sokkal korábban olvastuk Lukács evangéliumában, hogy Jézus meggyógyítja Péter anyósát. Itt pedig azt olvassuk, hogy Jézus még csak most hívja el Simon Pétert, hogy tanítványa legyen. Biztos, hogy történhetett ilyen sorrendben?