27 Ezután kiment, és meglátott egy Lévi nevű vámszedőt a vámszedő helyen ülni. Így szólt hozzá: Kövess engem! 28 Az otthagyott mindent, felkelt, és követte őt. 29 Lévi nagy vendégséget rendezett neki a házában. Nagy sokaság volt ott, vámszedők és mások, akik velük együtt telepedtek asztalhoz. 30 A farizeusok és a közülük való írástudók pedig zúgolódtak, és ezt mondták tanítványainak: Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? 31 Jézus így válaszolt nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. 32 Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre (Lukács 5,27-32).
Lévi az áruló következik. A tisztátalan leprás, a bűnös gutaütött után most is egy olyan ember van soron, aki nem tagja az igazak, az üdvözülők társadalmának. A leprást értjük, miért. A gutaütöttnél már szükségünk van egy kis kortörténetre, a szövetség fogalmára, hogy összeálljon a kép. Isten törvényt adott népének, hogy megőrizze őket az üdvösségre. A nép fogadalmat tett, megesküdött, hogy megtartja a törvényt. Isten pedig áldást ígért arra az esetre, ha megtartják a törvényt, és átkot, ha megszegik azt. Így aztán joggal gondolhatták, hogy minden átok valamilyen törvényszegés következménye, Isten büntetése. És úgy lehet az átoktól megszabadulni, ha Isten megbocsátja ezt a bűnt. „Megbocsáttattak a te bűneid!” – mondja Jézus, és a gutaütött lábra áll. Ha régen a zsidók minden betegségről ezt gondolták, akkor mi meg átestünk a ló túlsó oldalára, és már semmiféle betegségről nem tudjuk elképzelni, hogy ez Isten átka volna. Pedig ez a történet éppen erre az eshetőségre példa. Nem minden betegség egyenes következménye az ember saját bűnének, de van olyan betegség, ami viszont igen, és van olyan betegség, ami éppen így, bűnbocsánat hirdetésével gyógyul. És akkor visszakerül a bűnös ember az igazak közé. A tisztátalan a tiszták közé, a bűnös az igazak közé.
De van itt egy harmadik kategória, a pénzügyek kategóriája. Egészségügy, bűnügy és pénzügy. Erre példa Lévi esete.
A napokban futottam össze egy cikkel, ami arról ír, hogy Magyarországot kirabolták a rendszerváltás alatt. (https://civilhetes.net/john-christensen-magyarorszagot-kiraboltak-itt-vannak-a-tenyek)
„1./Magyarországról a nyolcvanas évek óta 242 milliárd dollárnyi magántőkét menekítettek ki a világ különböző adóparadicsomaiba.
Most akkor ezt forintosítjuk, hogy a nagyságrend még jobban látszódjon: 48, 000, 000, 000, 000, azaz 48 ezer milliárd forintot!!! (200 forintos dollár árfolyamon). (John Christensen, a Tax Justice Network igazgatója. Közgazdász, korábban offshore bankár volt.)
Sajnos hazánk ezzel az eredménnyel a világon a 12. helyen áll a kirabolt országok között. Sokkal korruptabb hírben álló országokat, például Ukrajnát, Törökországot és Kazahsztánt is megelőzzük, ezt egy nemzetközi jelentés állítja.
2./John Christensen anno a Hetek című újságnak elmondta, hogy példátlan, hogy egy ország a teljes államadósságának két és félszeresét külföldre engedje úgy, hogy abból semmiféle bevétele nem származik. A megdöbbentő adatok arra utalnak, hogy az elmúlt 30 év sorozatos külföldi hitelfelvételei és megszorításai jórészt értelmetlenül történtek. Offshore számlákon az államadósság duplája! Ez az államadósság két és félszerese!!!”
Lévi erre a jelenségre mintapélda. Neve mutatja, hogy valószínűleg lévita családból származhatott. Nem volt az szokásban Izráelben, hogy csak úgy, találomra osztogassák a neveket. A név egyúttal azt is jelentette, hogy kik az ősei, hová tartozik, és milyen szerepet kell, kellene betöltenie népe körében. Lévi tehát lévita volt, aki a mai állami hivatalnokoknak felel meg. Gyanítom, hogy már szülei, nagyszülei is pénzügyekkel foglalkozhattak, adószedéssel, ez a mesterség öröklődhetett családjukon belül. Csakhogy Isten akarata szerint a néptől Isten Templomához, és a saját állam fenntartásához kellett volna az adót gyűjteni. Lévinek a tizedet, és esetleg egy második tizedet kellett volna szednie, amiből fenntartják az állami hivatalokat, hogy béke, biztonság, igazság legyen az országban.
De az államot többször lerombolták, elfoglalták, és a töredezett állam romjain munkanélkülivé vált adószedők beálltak „idegenlégiósnak”. Így került Lévi is a római vámszedő pult mögé. Gyűjtötte a Római Birodalomnak, a megszállóknak a sarcot, és amilyen ügyes volt, annyival többet gyűjtött be, ez volt az ő jussa. Tiszteletdíj a „privatizációért”.
Van Lévi életútjában valami nagyon jellegzetes, nagyon általános. Hogy az ember nem változik meg, mindig ugyanaz marad. Az ember ló, és csak annyi változik, hogy ki a lovasa, Isten Lelke vagy az ördög. Evangélium ez nekünk: a megtérés nem azt jelenti, hogy meg kell változnod! A megtérés azt jelenti, hogy ezentúl más vezetését követed.
Ezért ilyen egyszerű Jézus szava Lévihez. Nem azzal megy oda, hogy „Lévi, te aki bűnös ember vagy, tartsd meg a következő parancsolatokat: 1: Ne legyen más Istened… 2., 3., 4.,…” Nem Lévinek kell megváltoznia, hanem a hatalomnak Lévi fölött, akinek dolgozik. „Kövess engem!”
Ilyen egyszerű ez. Te, aki eddig magadnak gyűjtöttél pénzt, te, aki eddig a megszálló hatalmaknak gyűjtöttél pénzt, most gyűjts nekem!
Jézus Krisztusnak pénzt gyűjteni. Fontos ez. Pénzügyminisztérium Isten Országában. Isten Országában nem csak az egészségről és az igazságról van szó, hanem pénzről is. Emlékezzünk arra, hogy Lukács egy tehetős, pozícióban lévő embernek írta evangéliumát, nem pedig szegény, földönfutó embereknek. Akinek van, annak a pénzével is el kell számolnia az Úr előtt. Boldogok a szegények, mert nekik ennyivel kisebb a felelősségük.
És akkor Lévi feláll, érzi Jézus isteni hatalmát, és követni kezdi. Nagyobb van itt a Római Birodalomnál. Adót fizetni kell, de nem mindegy, kinek gyűjtünk.
Micsoda boldogság járhatta át Lévit, amikor árulóból befogadott emberré vált! Kiderült, hogy egész életében arra vágyott, hogy végre Isten népének gyűjthessen. Csak nem volt rá lehetőség. Mert Isten Országa valami elérhetetlen távolban volt, és csak annyit látott kiírva az ajtaján, hogy „Jelenleg nincs meghirdetett pozíció”. És kénytelen-kelletlen beállt gyűjteni az ellenségnek. Mert meg kell élni valamiből.
A farizeusok, az írástudók pedig, akiknek megmaradtak az állásaik, megvetően néztek ezekre a vámszedőkre. Elítélték őket. Nem is ültek velük egy asztalhoz. Nem is köszöntek nekik. Miért? Mert nem volt királyi hatalom az országban, amelyik megszervezte volna, hogy Isten Országának gyűjtsenek anyagi javakat. És ezért nem volt Lévinek helye, ahol tiszta szívvel és őszinte hittel dolgozhatott volna.
Pedig azt kellett volna látniuk ezeknek a farizeusoknak, hogy egy test az ország, és ha sérül valamelyik területe, akkor a többi is előbb-utóbb összeomlik. Éppen azoknak kellett volna asztalhoz ülniük a vámszedőkkel, akik olyan közel érezték magukat Istenhez, mert naponta bújták a Szentírás tekercseit. Ki kellett volna áradjon rajtuk keresztül Isten gyógyító, helyreállító hatalma, hogy a semmiből, romjaiból újjáteremtse azt a struktúrát, ahová Lévi, az egyszeri adószedő beilleszkedhet, és végezheti Istentől rendelt hivatását.
Amikor Jézus odamegy Lévihez, és megszólítja, ennek az alapjait fekteti le. Jézus magot vet. Elülteti a pénzügyek Istennek kedves kezelésének a módját.
Tanulságos az is, ahogy ezt csinálja. Sokszor ebben tévedünk nagyot, amikor ezt az igeszakaszt idézzük. Itt van ez a szállóige: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.” Jézus „a bűnösökkel” eszik, és ezzel indokolja. De ez felületes szemlélet. Jézus nem otthonában keresi fel először Lévit, és nem a vacsorát eszi meg vele először, hogy aztán tárgyaljon egy alkalmas pillanatban a megtéréséről. Hanem döbbenetes egyenességgel szólítja meg a vámszedő asztalnál. Ott, azon a félelmetes helyen. Képzeljük csak el, mai szemmel. Jézus bemenne a végrehajtó irodába, sorszámot tépne, és amikor rákerül a sor, odalépne az ablakhoz. Mélyen az ügyintéző szemébe nézne, és csak annyit mondana, hogy „Kövess engem!” Milyen abszurdnak tűnik! Pedig éppen ez történt.
Hirtelen olyan személyes kapcsolatba kerültek, hogy Lévi nagy örömmel meghívta Jézust, tanítványaival együtt otthonába. És minden barátját, rokonát, munkatársát, hogy együtt ünnepeljenek! Elveszett élete megtaláltatott. Nagyobb öröme van, mintha esküvője volna.
A farizeusok pedig féltékenyek, mert valójában ez az ő feladatuk lett volna. Visszaállítani Isten Országát a Szentírás alapján. Ezért nem ismerik el Jézus eredményét. Továbbra is bűnösnek tartják azt, akit Isten már tisztának mond. Jézus Lévihez ül le egy asztalhoz, tiszta a megtisztítottal. Istentiszteleti közösséget alkotnak ők így, ketten, és a tanítványok. Ennek az istentiszteletnek az erőterébe vonják be Lévi rokonait, barátait. Így van értelme a történetnek, a missziónak.
Így történhet meg, hogy a betegek gyógyulnak, a bűnösök megtérnek. És helyreáll Isten Országának pénzügyi helyzete, egészen esetleges mellékhatásként. Mert az Úr gondoskodik, mindig olyan emberekről, akikre szükség van.