40 Amikor Jézus visszatért, a sokaság örömmel fogadta, mert mindnyájan várták őt. 41 Ekkor egy Jairus nevű ember jött hozzá, aki a zsinagóga elöljárója volt, és Jézus lába elé borulva kérlelte, hogy jöjjön el a házába, 42 mivel egyetlen leánya, aki mintegy tizenkét éves volt, halálán van. Menet közben a sokaság minden oldalról szorongatta Jézust. 43 Ekkor egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, és minden vagyonát az orvosokra költötte, de senki sem tudta meggyógyítani, 44 odament, hátulról megérintette a ruhája szegélyét, és azonnal elállt a vérzése. 45 Jézus ezt kérdezte: Ki érintett engem? Amikor mindnyájan tagadták, Péter ezt mondta: Mester, a sokaság szorongat és tolong körülötted! 46 De Jézus ezt mondta: Valaki megérintett, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem. 47 Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat észrevétlen, remegve előjött, leborult előtte, és elbeszélte az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy miként gyógyult meg azonnal. 48 Jézus pedig ezt mondta neki: Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel! 49 Még beszélt, amikor jött valaki a zsinagógai elöljáró házától, és így szólt: Meghalt a leányod, ne fáraszd tovább a Mestert! 50 Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt az apához: Ne félj, csak higgy, és meggyógyul. 51 Amikor bement a házba, senkit sem bocsátott be, csak Pétert, Jánost, Jakabot meg a kislány apját és anyját. 52 Mindnyájan sírtak, és gyászolták a leányt, de Jézus így szólt hozzájuk: Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik! 53 De kinevették, mert tudták, hogy meghalt. 54 Ő azonban megfogta a leány kezét, és szólította: Leányom, ébredj! 55 Ekkor visszatért belé a lelke, és azonnal felkelt. Jézus pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni. 56 A leány szülei elcsodálkoztak, ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek ne mondják el, ami történt (Lukács 8,40-56).
A lelkésznek, mint vezetőnek az egyik legfőbb ellensége az idő. Illetve az, hogy nincs ideje. Ez az igeszakasz az időgazdálkodás titkaiba avat be minket.
Mi is történik itt? Jézus „szabadságot vesz ki”, amikor a nagy tömeg elől egy kis nyugalmat keresve átmegy a Genezáreti tó túlsó partjára. Persze, aki igazán Isten jelenlétét hordozza, azt mindenütt megtalálja az igehirdetés feladata. Némi változatosság van ugyan benne, hogy most a gadaraiak körében, pogány körben hirdetheti Isten országát Jézus, de küldetése alól olyan értelemben mégsem mentesül, ahogy mi szoktunk szabadságot kivenni. És, ha belegondolunk, ez jellemző a lelkészi hivatásra is. Egyik lelkész sem bújhat el Isten háta mögé, hogy ott mentesüljön hivatása alól. Ha meg tudja tenni, akkor nem is igazán pásztor, hanem csak béres.
Amikor pedig Jézus visszatér otthonába, Kapernaum környékére, akkor a sokaság örömmel fogadja. „Hála Istennek, visszajöttél hozzánk!” Úgy fogadják őt, ahogy egy főnököt fogadni szoktak: „Hála Istennek, hogy visszajöttél, mert van itt néhány feladat, amit nélküled sehogyan sem tudtunk megoldani…”
Van egy 12 éves kislányom – mondja Jairus –, akit csak te tudsz meggyógyítani. Minden földi lehetőséget kimerítettünk. Siess, mert halálán van, talán órái, percei vannak hátra! Jézus pedig elindul, mert valóban igaz az, hogy a mi legfőbb problémáinkat, a bűnt, a szenvedést és a halált csak Ő tudja megoldani. Így fogunk hálát adni majd az idők végén Urunknak, amikor visszajön, és eltöröl minden szenvedést erről a világról.
De abban a pillanatban, ahogy elindul, megtalálja őt egy olyan ember, akit energiavámpírnak szoktunk csak nevezni. A vérfolyásos asszony. Ha egy vezető hagyja magát darabokra szaggatni ilyen kérésektől, akkor nem jut ideje a lényeges, a fontos feladatokra. Itt egy köztiszteletben álló, hiteles, hívő ember leányáról van szó. Ez fontos feladat. A leány halálán van, ez sürgős feladat. Bármilyen vezetéselmélet azt fogja tanácsolni, hogy igenis a fontos és sürgős feladatot kell előre venni. A tizenkét éve vérfolyásos asszony várhat még egy napot, egy évet is. Ez az asszony nem is olyan fontos ember, egy jelentéktelen senki. Nem váltja meg a világot, ha őt megmentjük, a zsinagógai elöljáró pedig elveszíti a leányát. Ahogy ott cseppenként elveszíti az asszony az életét, úgy szívja el az egész közösség energiáit. Ezért a legpraktikusabb őt most egyszerűen figyelmen kívül hagyni, hogy Jézus az erőit a sürgős és fontos feladatra tudja összpontosítani.
Itt, ebben a történetben mégsem ezt látjuk. Jézus teljesen irracionálisan megáll az asszony kedvéért. Középre állítja őt, és valósággal sarokba szorítja, hogy kénytelen legyen nyilvánosan felvállalni, ami történt vele. Hosszan, türelmesen meghallgatja, elbeszélteti a tömeg előtt, hogy miként gyógyult meg, amikor megérintette Jézus ruháját.
És miközben ezzel a feladattal bajlódik Jézus, meghal Jairus lánya. Valóban éles volt a döntés: melyiket mented meg a kettő közül?
De Jézus számára, ez az evangélium, nincsenek ilyen kényszerítő időkorlátok. Jézus nem tud kicsúszni az időből, mert Ő Ura az időnek is. Akkor alkalmas az idő, amikor Ő alkalmassá teszi. Ezért engedheti meg magának Jézus ezt a pazarlást, hogy foglalkozik a vérfolyásos asszonnyal.
Bár nem mindenkivel foglalkozik Jézus, ott a tömegből! A tanítványok mondják is, hogy szorongatja Jézust a tömeg. Sokan érintik Őt meg. Sokan kiáltanak hozzá. Én úgy gondolom, hogy mindenki, egymást túlkiabálva mutatja fel Neki a mindenféle nyavalyáit. Mindenki követeli Tőle a segítséget. Jézus mégsem enged mindenkinek. Csak halad, szorongatva a tömegben, és meg sem állna, ha nem volna itt ez a különleges asszony. Ő más, mint a többi. Ezért áll meg az Ő kedvéért.
Isten Országában ez az asszony nagyobb még Jairusnál is. És ezt először csak Jézus tudja. Azért, mert olyan hittel tudja Jézust megérinteni, hogy erő árad ki belőle. Itt olyasmi történik, ami Jézust megállásra készteti. A tömegből egyvalaki hittel érintette Őt, és ez nem maradhat titokban. Ez fontos. Az érintés, az erő áradása jelzi Jézusnak, hogy ennek a dolognak a végére kell járni. Ami Isten Országában láthatatlanul a Lélek által már megtörtént, most meg kell jelenjen, mindenki számára látható módon is. Beszélni kell róla. Istentiszteletté kell tenni, igehirdetéssé kell tenni a csodát.
Mert ha titokban marad ez a gyógyulás, akkor úgy jár, mint az edénnyel lefedett gyertyaláng: elfogy a levegője, kialszik. Ha Jézus nem nyitja meg az asszonyt, hogy beszéljen a csodáról, akkor elhal a hite, akkor megszűnik a Szentlélek áradása, és talán rosszabb lesz az állapota később, mint előtte volt. Fontos feladat: megerősíteni az asszonyt hitében, hogy többet ki ne eshessen az üdvösségből. Őt, azt az egyet az egész tömegből, aki nem követelőzve, nem elvárásokkal, hanem hittel és alázattal, titokban vett erőt Jézustól.
És amikor ez az Isten országának értékrendje szerinti fontos feladat kész, akkor mehet tovább Jézus Jairushoz.
És itt adatik neki az újabb csoda: a leány feltámasztása. Jézus tudja, hogy ha mindig, élete minden pillanatában mennyei Atyja parancsait követi, akkor soha nem futhat ki az időből. Akkor soha nem kerülhet olyan helyzetbe, amit etikai konfliktusnak szoktunk nevezni. Ha a leány meghalt közben, ez csak azt jelenti, hogy akkor most fel kell támasztani, akkor ez az Atya akarata.
De nehéz helyzet ez! Mert, ha megnézzük Lukács evangéliuma szerinti elbeszélést, itt azt látjuk, hogy nem csak a halottsiratók nevetik ki Jézust Jairus házában, hanem még maguk a legkiválóbb tanítványok is. Nem is lehet másképp. A tömegben, amikor Jézus megkérdezi a tanítványokat, hogy ki érintette Őt, Péter és a tanítványok komolytalannak tartják Jézus kérdését: „Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: Ki érintett meg engem?” (Mk 5,31). Ma talán így mondanák: „Na ne szórakozz! Mindenki is!” És itt sem sokkal megértőbbek ezek a tanítványok. „Mindnyájan sírtak, és gyászolták a leányt, de Jézus így szólt hozzájuk: Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik! De kinevették, mert tudták, hogy meghalt.” (52-53). „Te élsz álomvilágban! Én már láttam halott embert, tudom, milyen az, az ilyen már soha nem ébred fel!” A tanítványok, és a háznép jobban tudja, hogy a lány meghalt. És nevetnek Jézus „tudatlanságán”.
Keserű tapasztalata ez minden igehirdetőnek azóta is, hogy a gyülekezet mindig jobban tudja, milyen a világ, és mit lehet benne megcsinálni, és mi az, ami csak álomvilág, ami csak elvont teológusok íróasztala mellett született ábránd lehet.
Jézus ennek ellenére hisz az Atyának. Ő pontosan hallja mennyei Atyja szavát, és azonnal cselekszi, amit kell. Minden időkorlát, minden közvélemény, és minden egyéb hatás ellenére. Kétértelmű szava a hitetlenek elől elzárja a csodát, és materiális magyarázatot ad, a hívőnek pedig megnyitja a csodára a szívét: „Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik!”
Értsd, ahogy akarod… Ha akarod, magyarázd úgy, hogy valóban tévedtetek, nem halt meg, csak alszik, és ez az ember felébresztette. Nem történt itt semmi rendkívüli. Ha akarod, akkor pedig értheted úgy, hogy aki előtte halott volt, pont erre a szóra támadt fel, és már csak felébrednie kellett az álomból. Hogy Jézusnak olyan hatalma van, hogy a halál is csak annyi előtte, mintha csak álom volna.
A szülők hittek. A tanítványok is hittek. Éppen ezért volt szükség arra, hogy Jézus megtiltsa nekik, hogy akkor azonnal beszéljenek a csodáról. Hogy mindenkinek legyen a maga hite szerint.
Aki rejtve, titokban érintette Jézust, azt Jézus felemeli, ismertté teszi, kihívja a nyilvánosság fényébe. Aki pedig a nyilvánosságban éli az életét, köztiszteletben, dicsőségben, azt Jézus elrejti. Azt Jézus bevonja Isten országának titkába, bevezeti a csodákra képes imádság belső szobájába. Annak azt tanítja, amit a Hegyi beszédben úgy mondott el, hogy ne az emberek előtt gyakoroljátok kegyességeteket.
Így találkozik egymással a két gyógyítás története. Szimmetriában és ellentétekben. Hogy tanítson minket is arra, hogy Isten országának értékrendje szerint hogyan kell súlyoznunk az egymásra torlódó feladatainkat. Ha valóban a Szentlélek vezetését követjük, amit a rendszeres igetanulmányozás nyit meg, akkor nem tudunk etikai konfliktusban kerülni, akkor nem tudunk kifutni az időből.
Így segítsen minket a mi Urunk, hogy tudjunk az Ő nyomában járni.