• Blumhardt - Két megtérés.png
  • Bohren - Alkalmas ruhát a mennyországhoz.png
  • Cry for help.png
  • Csalódunk - Farkas József.png
  • Gogol-revizor.png
  • Kert-Gecsemáné.png
  • Mi pompásabb az aranynál.jpg
  • Pascal - A földi dolgokat ismernünk kell.png
  • Rilke - A múlt hamis.png

Heidelbergi Káté

A Heidelbergi Káté a reformátusok hitvallásának egyik összefoglalása. 1563-ban készítették a korabeli Pfalzi Választófejedelemség számára. Mivel jól használható volt, bevált a gyakorlatban, és széles körben elterjedt Magyarországon is, ezért 1646-ban a magyar református egyháznak is hivatalos iratává vált. Teljes szövege elérhető a Magyar Református Egyház honlapján a "Hitvallásaink" menüpont alatt.

https://reformatus.hu/isten-szolt/hitvallasaink/heidelbergi-kate/

1563 régen volt, és ma joggal tesszük fel a kérdést, hogy "a tudomány mai állása szerint" hogyan tekintsünk ezekre a gondolatokra? Jogos a kérdés, hiszen a Káté egyik vezérgondolata a felségsértés, amin keresztül a megváltástant magyarázza, szemlélteti. Ma már a vezetőket választjuk, a politikusokat kritizáljuk, és a királyi méltóság tisztelete helyett a határozott kiállás vette át vezető helyet a társadalmi értékrendünkben. Már ezért sem lehet egyszerűen gondolkodás nélkül, értelmezés nélkül hivatkozni erre a hitvallásra, mint sajátunkra. De éppen a világ fejlődésével együtt el is tűnt valami az életünkből, amit a Káténak még sikerült megragadnia, és mint régi szövegnek, megőriznie a számunkra. Ezért van most nagy szükségünk rá, hogy újraolvassuk, és megtaláljuk benne életünk feledésbe merült alapjait.

Erre vállalkozom a következő gondolatokban. Szeretném elmondani, hogy nekem mit jelent a Heidelbergi Káté ma, mi az, amiben megerősít. Hogyan lehet mégis mai saját hitvallásom ez a régi irat.

Heidelbergi Káté 37

37. Mit értesz azon, hogy „szenvedett”?

Azt, hogy földi életének egész idejében, különösen annak végén, testében-lelkében elhordozta Istennek az egész emberiség bűne elleni haragját,

hogy szenvedésével, mint egyetlen engesztelő áldozattal testünket-lelkünket az örök kárhozattól megszabadítsa,

és Isten kegyelmét, az igazságot és az örök életet elnyerje nekünk.

Haragvó Istenünk van? Hol van akkor Isten szeretete? Nem az a szeretet, hogy soha nem bántom meg, soha semmi sértőt, semmi durvát nem teszek a másikkal, mindent elnézek neki, mindent megbocsátok? Nem az a szeretet, ha mindig a másik ember kedvére akarok tenni, ha szolgája, rabszolgája leszek – ahogy azt a közismert keresztyén tanítás szerint tenni kell? Nem Teréz anya, Assisi Szent Ferenc a példaképünk, aki lemondott egész életéről, hogy életét, szegénységét mások szolgálatára szentelhesse? Hát nem Isten is ilyen szelíd, hogy Őt követve leszünk mi is ilyen szelídek? Nem olyan az Isten, hogy én bármikor odamehetek hozzá imában, és szelíd, gondviselő tenyerében megnyugodhatok? Hogy fér bele ebbe egy haragvó Isten? Vajon nem az Ószövetség téves istenképével állunk itt szemben, amit az Újszövetség felől már nem szabad így látnunk? Hogy tudok érzelmi stabilitást nyerni egy olyan Istenhez fordulva, aki haragszik az egész emberiségre? Nem jobb volna egy olyan Istenben hinni, aki mindig tárt karokkal vár, mint tékozló fiút az édesapja?

Heidelbergi Káté 36

36. Mit használ neked Krisztus szent fogantatása és születése?

Azt, hogy ő közbenjárónk,

aki ártatlanságával és tökéletes szentségével Isten előtt elfedezi bűneimet, melyekben fogantattam.

Krisztus szent fogantatásáról és születéséről beszél a Káté, a hitvallásunk. Mit jelent ez, hogy „szent”?

A teológiában szentnek azt nevezik, ami Isten számára el van különítve. Templom, a templom áldozathoz használatos berendezési tárgyai, szent emberek, akik egész életüket Isten szolgálatára szánták. Ezeket aztán a köznépnek, a profánnak tilos megérintenie. A szent tehát olyasvalamit is jelent, hogy tabu, tilos megközelíteni, tőlünk elkülönített, mennyei magasságokba emelt. Tiszta. Mi nem vagyunk tiszták, de ami, aki szent, az tiszta. Egészséges, hibátlan, jó, ártatlan. Tiszta a szó mindegyik értelmében.

Heidelbergi Káté 35

35. Mit jelent az, hogy „fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától”?

Azt, hogy Isten örök Fia, aki valóságos és örök Isten, és az is marad, Szűz Mária testében és vérében, a Szentlélek munkája által valóságos emberi természetet vett magára,

mert így lehetett Dávid valóságos utódja, s embertársaihoz mindenben hasonló, kivéve a bűnt.

Amikor Lukács úgy döntött, hogy gondosan utánajár Jézus Krisztus történetének, elindult, és felkereste a gyülekezeteket, a még élő szemtanúkat. De lehetett már útja előtt is sok olyan emléke, amit Márk vagy Máté, de Pál apostol sem írt le. A zsidók nem tartották a nőket hiteles tanúknak, törvény szerint nem sokat számított a szavuk, így az először készült evangéliumokba jellemzően nem kerültek bele olyan részletek, aminek kizárólag asszonyok voltak a szemtanúi.

Heidelbergi Káté 34

34. Miért nevezed őt „mi Urunknak”?

Azért, mert saját tulajdonává tett minket azáltal, hogy testünket-lelkünket a bűntől és az ördög hatalmából megváltotta, mégpedig nem holmi ezüstön vagy aranyon, hanem az ő drága vérén.

Szoktam hallani ilyen liturgiai fordulatokat, hogy „A mi Urunk Jézus Krisztus nevében ámen”. Így leírva nem is látszik, hogy miért hozom szóba. A kapkodás miatt jutott eszembe, ahogy végigfut az illető ezeken a szavakon: „AmiUrunkJézusKrisztus”, szinte így egyetlen szóba sűrítve. Mintha csak egy címer volna, ahol megfér egymás mellett bárány és zászló, két könyv és pálmafa, főnixmadár, amint a tűzben is elég, de vérével is táplálja a fiókáit, fölötte a nap, alatta az írott Ige: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” Ránézek, és azt mondom: ezek mi vagyunk! Így mondják ki egyetlen lélegzetre is imádságban, prédikációban ezt az összetett szót, egyetlen címerbe foglalva: „AmiUrunkJézusKrisztus”, anélkül, hogy a szavakat egyenként végiggondolnák. És annyit jelent ez ilyenkor, hogy „Ezek mi vagyunk”. „Otthon vagyunk ebben a szent térben és szent időben.”

Heidelbergi Káté 33

33. Miért nevezik Krisztust „Isten egyszülött Fiának”, ha mi is Isten gyermekei vagyunk?

Azért, mert egyedül Krisztus örökkévaló és természet szerinti Fia Istennek;
mi pedig – Krisztusért, kegyelem által – Isten fogadott gyermekei vagyunk.

Felfoghatatlan csoda ez, hogy a Mindenható, Teremtő Isten, aki mindenütt jelen van, mindent lát, mindent megtehet, és mégis láthatatlan, aki az idők kezdete előtt öröktől fogva létezett, aki maga a létezés, a történelem egy adott pillanatában emberi testben megszületett. „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. … Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1,1.14).

Free Joomla! templates by Engine Templates