36. Mit használ neked Krisztus szent fogantatása és születése?
Azt, hogy ő közbenjárónk,
aki ártatlanságával és tökéletes szentségével Isten előtt elfedezi bűneimet, melyekben fogantattam.
Krisztus szent fogantatásáról és születéséről beszél a Káté, a hitvallásunk. Mit jelent ez, hogy „szent”?
A teológiában szentnek azt nevezik, ami Isten számára el van különítve. Templom, a templom áldozathoz használatos berendezési tárgyai, szent emberek, akik egész életüket Isten szolgálatára szánták. Ezeket aztán a köznépnek, a profánnak tilos megérintenie. A szent tehát olyasvalamit is jelent, hogy tabu, tilos megközelíteni, tőlünk elkülönített, mennyei magasságokba emelt. Tiszta. Mi nem vagyunk tiszták, de ami, aki szent, az tiszta. Egészséges, hibátlan, jó, ártatlan. Tiszta a szó mindegyik értelmében.
Azt gondolnánk, hogy egy csecsemő még ilyen tiszta, hibátlan, ártatlan, és csak később rontja el az élet. De ez nem így van. Az ember már születése pillanatában hordoz magában bűnöket. Az élet nehézségeire adott téves, káros válaszokat. Az ember egy jó adag ön- és közveszélyességgel születik. Ezt nevezzük eredendő bűnnek. Bűnben fogantatunk, Ádám és Éva bűnesete óta. Kainnak nem kellett tanítani az emberölést, ő ezt már születése pillanatában magában hordozta. Kainba bele volt kódolva, hogy abban a pillanatban gyilkoljon, amint Isten kifejezi öccse iránt a szeretetét, elfogadja a felajánlott áldozatot. Kainban születése pillanatától dolgozott az irigység, és csak a pillanatra várt, hogy gyilkosságban teljesedjen ki. Mégpedig szakrális gyilkosságban, hogy az Istennek kedves ember vérével akarja megöntözni saját meddő mezejét. Ki tanította erre? Senki. Így született. Éva elszakadt Istentől, és Istentől elszakított gyermeke fogant. Istentelen gyermeke, istentelen vallási rítusokkal. A bűn pedig folyton ott leselkedik az ajtónk előtt, és nekünk uralkodnunk kellene rajta, ez volna az életfeladatunk, már az Édenkertben is ez volt Ádám és Éva feladata, de mi folyton elbukunk benne, mert az élő Isten jelenléte és tanácsa nélkül, igazi szentség nélkül nem tudunk ellenállni.
Ezt a végzetes bukást kellett Istennek helyrehoznia. Ezért Isten új embert teremtett. Ő maga lett új emberré, ártatlan és tökéletesen szent emberré. És ez az ártatlan, tökéletes „második Ádám” eljött közénk, hogy valahogy részesítsen minket az Ő szentségéből. Nem úgy, hogy tilos Őt megérintenünk. Hanem éppen ellenkezőleg, hogy érintsük Őt meg, kapaszkodjunk Bele, és Ő majd segít nekünk is megtisztulni. Jézus Krisztusban megnyíltak a határok a szent és a profán között, hogy a szent áthassa a profán világot. Mert Neki van erre ereje, isteni ereje van.
Jézus Krisztus Isten előtt elfedezi bűneimet. Óriási lehetőség ez! Amit én elrontottam, azt Ő helyre tudja hozni. Szabad kérnem Tőle, hogy állítsa helyre, amit én elrontottam. Márpedig, mire idáig hitben eljutunk, már 10-20 éve pusztítjuk a világot magunk körül. Addigra bőven hagyunk magunk mögött hibákat, helyreállítandó dolgokat. Jézus Krisztusnak van hatalma ezeket mind helyrehozni. Ő, aki szemeket tudott adni a vakoknak, aki halottakat tudott feltámasztani, aki le tudta csendesíteni a vihart, a mi bűneinkért is kezességet tud vállalni. Isten előtt, és az emberek előtt.
És Ő, aki meg tudta tisztítani a leprásokat, aki meg tudta tisztítani a tizenkét éve vérfolyásos asszonyt, aki mindenféle démont ki tudott űzni az emberekből, Ő minket is meg tud szentelni. Ugyanolyan tisztává, ártatlanná és Istennek szentelt életűvé tud tenni minket, amilyen Ő maga. Ha megmaradunk Őbenne. Ha nem akarunk többet elszakadni Tőle, külön utakon járni. Ha megmaradunk az elképzelhető legszorosabb közösségben Vele, az Ő Szentlelke által. Ahogy Pál apostol mondja, „többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20).