1. Mi életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod?
Az, hogy testestől-lelkestől – akár élek, akár halok – nem az önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok.
Ő drága vérével minden bűnömért maradéktalanul megfizetett, és az ördög hatalmából megszabadított.
Úgy megőriz, hogy mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál se hullhat le fejemről,
sőt mindennek üdvösségemre kell szolgálnia.
Ezért Szentlelkével bizonyosságot ad örök életemről,
és szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy szüntelenül neki éljek.
*
Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok.
Ez megoldás. Ez a megoldás minden gondomra. De honnan tudhatom ezt biztosan? Köthetek én olyan adásvételi szerződést, amiben eladom magamat Neki? Egyáltalán hogy üzletelhet így ember az Istennel?
A megoldás a következő sorban rejlik: „Ő drága vérével minden bűnömért maradéktalanul megfizetett, és az ördög hatalmából megszabadított”.
Van ugyanis egy ördögi kör az ember életében. Ha valami bűnt követ el az ember, akkor büntetés jár érte. De minél többet büntetik, annál nehezebb tiszta, jó szándékkal élnie. Sőt, régi megfigyelés, hogy néha, legtöbbször, nem csak az az ember viseli bűnei következményét, aki elkövette, hanem a barátai, rokonai, gyermekei. Átok alá kerül valaki, mert bűnt követtem el. Átok alá kerülök, mert valaki, aki egzisztenciám szövetének része, bűnt követett el. És ha átok alatt vagyok, semmi jót nem tehetek. Kormos kezeimmel bármihez érek, csak befeketítem.
Ki fizeti meg a kárt?
Kettős kártérítésről, elégtételről van itt szó. Egyrészt azt kell helyrehozni, amihez átkozott állapotomban hozzányúltam és tönkretettem. Másrészt engem is helyre kell hozni, mert engem is megérintett valaki, istentelen szándékaival, és súlyos, maradandó sebeket hagyott az életemben, amitől nem tudom betölteni Istentől rendelt küldetésemet.
Én pedig, mivel továbbra is bűnös ember vagyok, nem tudok itt semmit tenni ebben az ügyben. Kell valaki, aki a saját életéből ad, aki helyettem eleget tesz, aki ellenségeim helyett is helyt áll, helyrehozza bennem, amit miattuk elveszítettem.
Ezt hívjuk „helyettes elégtételnek”. Jézus Krisztus felajánlotta életét a világnak, hogy begyógyítsa vele egymáson ejtett sebeinket. Jézus Krisztus felajánlotta életét, hogy átvegye tőlünk az átkot, amit jogosan viselnénk minden tökéletlen mozdulatunk miatt. Ő a sajátjából helyrehozza, amit elrontottunk, és helyrehoz minket. Visszaállít a helyünkre, Istentől rendelt hivatásunkba, amikor azt az átkot, ami minket terhelt, leveszi rólunk, és magára veszi.
Miattunk, helyettünk és érettünk szenvedett és halt meg Krisztus a kereszten. Miattunk, mert sebeket okoztunk valakinek, amit Ő gyógyítani akar. És mert gyógyítani akarja ezeket a sebeket, beállt közénk, közém, elkövető közé, és a másik ember, áldozatom közé. Hogy levegye róla tetteim következményét. Jézus Krisztus 2000 évvel ezelőtt szenvedett, hogy a végső helyreállítás idején az áldozatul felajánlott életéből részesülhessen az az ember, akitől elvettem valamit. Akitől végső soron az életét vettem el.
Helyettünk, mert tetteinkért átok alatt volna a helyünk. Az örök halálban kellene lennünk. De Ő azt mondta, hogy lehetséges – szomorú, igazságtalan módon is lehetséges, hogy te viseled mások helyett az átkot, de hálásak is lehetünk azért, hogy a büntetés nem szükségképpen azt éri, aki elkövette a tettét, mert így rólunk is lekerülhet az örök büntetés terhe. Ismét emberek lehetünk. Jézus Krisztus helyettünk szenvedett. És átvette tőlünk azt a terhet is, amit másokért viseltünk, és azt is, ami saját bűneink miatt járt volna.
Érettünk, mert életéből, amit tápláló kenyérként szétosztott mindenkori tanítványai között, ma is részesülünk. Táplál minket, erősít, helyreállít, gyógyít. Ma is hirdeti a kenyér és a bor: „Megbocsáttattak a te bűneid!” Ma is hirdeti az ő áldozata, hogy nem kell bűnösnek lenned ahhoz, hogy az Ő gyógyító, helyreállító erejét megtapasztald! Csak fogadd el, amit érettünk ajándékoz.
Ez nem olyasvalami, amiért nekünk még könyörögnünk kellene, nem olyasvalami, ami még nem történt volna meg. Az Ő keresztáldozata történelmi tény. Az Ő áldozatának ereje, hatása kiáradt erre a földre, mint tavaszi eső, visszavonhatatlanul. Ha hiszünk Őbenne, ha engedjük, hogy mint jogos tulajdonait, akiért már kifizette az árat, birtokba is vegyen minket, akkor elkezd növekedni bennünk az élet. Akkor végre cselekedhetünk valamit, ami áldássá lesz körülöttünk. Akkor végre megbocsáthatunk az ellenünk vétkezőknek. Akkor végre nem kell gyötrődnünk a múltban elkövetett bűneink miatt. Van, aki kézen fog minket, és elvezet a megbékélésig. Emberrel és Istennel.
Akkor megszabadulunk az ördög hatalmából. Abból a gondolatkörből, hogy mindenkinek meg kell fizetnie tetteiért az utolsó fillérig is. Abból a gondolatkörből, hogy mindenki saját tettei miatt szenved. Abból a gondolatkörből, hogy tilos magunkra vállalnunk a mások bűneiből fakadó átkot. Abból a gondolatkörből, hogy az igazság leleplezése, azzal a szándékkal, hogy megbüntessük embertársunkat, hogy átok alá helyezzük, kiközösítsük és megfosszuk vagyonától, hogy fájdalmat okozzunk neki, mindenre megoldás volna.
Ha elfogadjuk Urunk áldozatát, elkezdjük másképp látni a világot. Nem bűnhődést fogunk követelni, de nem is „helyettes bűnhődést” fogunk belelátni Jézus Krisztus keresztjébe. Hanem „elégtételt”. Jézus leteszi az életét, hogy elég legyen. Elég legyen mindenkinek, hogy életben maradjon. És elég legyen abból, amit művelünk. Helyreállítást fogunk akkor látni, gyógyítást, megbékélést.