31. Miért nevezik őt Krisztusnak, azaz Felkentnek?

Azért, mert őt az Atya rendelte, és Szentlelkével felkente a mi legfőbb prófétánkká és tanítónkká, aki kijelentette Isten titkos végzését és akaratát a mi váltságunkról;

egyetlen főpapunkká, aki testének egyetlen áldozatával minket megváltott, és az Atya színe előtt szüntelenül könyörög értünk;

továbbá örökkévaló királyunkká, aki minket igéjével és Szentlelkével kormányoz, és a megszerzett üdvösségben oltalmaz és megtart.

Jézus Krisztus szava olyan, hogy amikor szól, azonnal történik is, mint Isten teremtő szava. Mert az is. Jézus Krisztus prófétai tiszte azt jelenti, hogy az ő szava Isten Igéje, aminek azonnali hatása van a világban. „Szentlelkével felkente” – ez azt jelenti, hogy Jézus, a Szentlélektől fogantatott tökéletes új ember egyrészt egyedi volt, megismételhetetlen. De Isten mégis kiválasztotta őt egy olyan tisztségre, feladatra, hivatásra, amiben mi is egy kicsit részesedni fogunk időről időre, és ebbe pontosan ugyanúgy avatta őt be, ahogy minket, közönséges embereket is beavat. Bár Ő Isten Fia volt első pillanattól fogva, mégis kitöltötte rá a Szentlelket, hogy a Szentlélek vezesse őt prófétai és tanítói szolgálatában.

30. Hisznek-e tehát az egyedül üdvözítő Jézusban azok, akik boldogságukat és üdvösségüket a szenteknél, önmaguknál, vagy máshol keresik?

Nem.

Bár dicsekednek az egyedül üdvözítő és megváltó Jézussal, valójában megtagadják őt.

Mert vagy nem tökéletes megváltó Jézus, vagy azoknak, akik őt igaz hittel elfogadják, mindent őbenne kell megtalálniuk, ami az üdvösségre szükséges.

Boldogságukat és üdvösségüket.

Van a köztudatban egy ki nem mondott gondolat: vagy boldogság, vagy üdvösség, a kettő együtt nem megy! „Itt csak bánat, keserűség, Vagyon fájdalom, betegség; Életünk többnyire ínség, Kedvetlenség: Még erőnk is erőtlenség” (406. ének 5. verse). De majd az üdvösségben! Ott majd Isten kárpótol minket! Vagy fordítva. „De jaj nektek, ti gazdagok, mert megkaptátok vigasztalásotokat! Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj, akik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok!” (Lukács 6,24-25). Mintha a boldogság, az egészség, a rendezett élet már önmagában bűn volna!

Jó a Káté, hogy azt mondja, boldogságunkat is keresni kell, és üdvösségünket is keresni kell. De mi a különbség?

29. Miért nevezik Isten Fiát Jézusnak, azaz Üdvözítőnek?

Azért, mert ő szabadít meg bűneinktől,

és mert üdvösséget másnál sem keresni nem kell, sem találni nem lehet.

Most némiképp zavarban vagyok. Mert a mi gondos és figyelmes Káténk itt átugrott valami lényegeset. „Miért nevezik Isten Fiát”… Kit? Hát Istennek van fia? És ha neki van fia, akkor ők úgy ülnek ott egy asztalnál, mint apa és fia egy vacsoránál? Akkor két istenünk van? És Isten Fiának is lesz majd egyszer saját fia, és akkor Istennek unokái is lesznek? Netán felesége is van, és anyja is? Vajon genetikailag kell érteni ezt? Istennek emberi génjei vannak?

28. Mit használ nekünk Isten teremtő munkájának és gondviselésének ismerete?

Azt, hogy ha baj ér, türelmesek, ha jó dolgunk van, hálásak vagyunk, a jövőre nézve pedig bízunk a mi hűséges Istenünkben és Atyánkban.

Tudjuk, hogy senki és semmi nem szakíthat el minket az ő szeretetétől, mert minden teremtmény annyira a kezében van, hogy akarata nélkül semmit sem tehet, sőt meg sem mozdulhat.

Ha baj ér, először megrémülünk. Elveszítettünk valamit, aminek lennie kellett volna az életünkben. Akkor kapkodni kezdünk, mint a partra vetett hal, csapkodni, és megpróbáljuk izomból, erőből bebizonyítani, hogy ezt a dolgot mégsem veszítettük el. Minél inkább létfontosságú ez a dolog, amiben baj ért, minél közelebbről érinti az életünket, annál inkább kapkodunk levegőért. Türelmesnek lenni? Egy baleset helyszínén? Kizárt! Inkább azonnal kizökken az ember a nyugalmából, és hibát hibára halmoz, ha valami nem az életre vezető mederben történik. „Nem lett volna szabad megtörténnie” – és mi úgy viselkedünk, mintha csak álom volna, mintha nem történt volna meg.