• Blumhardt - Két megtérés.png
  • Bohren - Alkalmas ruhát a mennyországhoz.png
  • Cry for help.png
  • Csalódunk - Farkas József.png
  • Gogol-revizor.png
  • Kert-Gecsemáné.png
  • Mi pompásabb az aranynál.jpg
  • Pascal - A földi dolgokat ismernünk kell.png
  • Rilke - A múlt hamis.png

Heidelbergi Káté

A Heidelbergi Káté a reformátusok hitvallásának egyik összefoglalása. 1563-ban készítették a korabeli Pfalzi Választófejedelemség számára. Mivel jól használható volt, bevált a gyakorlatban, és széles körben elterjedt Magyarországon is, ezért 1646-ban a magyar református egyháznak is hivatalos iratává vált. Teljes szövege elérhető a Magyar Református Egyház honlapján a "Hitvallásaink" menüpont alatt.

https://reformatus.hu/isten-szolt/hitvallasaink/heidelbergi-kate/

1563 régen volt, és ma joggal tesszük fel a kérdést, hogy "a tudomány mai állása szerint" hogyan tekintsünk ezekre a gondolatokra? Jogos a kérdés, hiszen a Káté egyik vezérgondolata a felségsértés, amin keresztül a megváltástant magyarázza, szemlélteti. Ma már a vezetőket választjuk, a politikusokat kritizáljuk, és a királyi méltóság tisztelete helyett a határozott kiállás vette át vezető helyet a társadalmi értékrendünkben. Már ezért sem lehet egyszerűen gondolkodás nélkül, értelmezés nélkül hivatkozni erre a hitvallásra, mint sajátunkra. De éppen a világ fejlődésével együtt el is tűnt valami az életünkből, amit a Káténak még sikerült megragadnia, és mint régi szövegnek, megőriznie a számunkra. Ezért van most nagy szükségünk rá, hogy újraolvassuk, és megtaláljuk benne életünk feledésbe merült alapjait.

Erre vállalkozom a következő gondolatokban. Szeretném elmondani, hogy nekem mit jelent a Heidelbergi Káté ma, mi az, amiben megerősít. Hogyan lehet mégis mai saját hitvallásom ez a régi irat.

Heidelbergi Káté 27

27. Mi az isteni gondviselés?

A gondviselés Isten mindenható és mindenütt jelenlévő ereje,

amellyel a mennyet és a földet, minden teremtménnyel együtt szilárdan kézben tartja, és úgy igazgatja,

hogy amit a föld terem, továbbá eső és aszály, termő és terméketlen idők, étel és ital, egészség és betegség, gazdagság és szegénység – szóval minden – nem véletlenségből, hanem az ő hűséges atyai kezéből származik.

Gondviselők vagyunk. A világból van egy rész, ami ránk van bízva, annak minden gondjával-bajával. Egy lakás, egy ház, ahol villanyt kell szerelni, meg kell javíttatni a csöpögő vízvezetéket, időről időre fel kell újítani a fűtésrendszert. Rendet tartani, mert az ember behordja a lábán a mocskot, és az élet mindig termel szemetet. Törődnünk kell önmagunkkal. Egyszer, amikor új házba költöztem, első időben nem volt még otthon tükör. Persze, szokásból azért mindent úgy csináltam, ahogy addig a tükör jelezte, mégis, amikor először tükörbe néztem, nem ismertem magamra. Azonnal elkezdtem javítani a hiányosságokat. Új kabát, fodrász, frissítettem a ruhatáramat, mert némely darab már csak emlékeimben volt olyan, amilyennek lennie kellett volna.

Heidelbergi Káté 26

26. Mit hiszel, amikor ezt mondod: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében”?

Hiszem, hogy a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak örökkévaló Atyja, aki a mennyet és a földet minden benne lévőkkel együtt semmiből teremtette,

és azokat örökkévaló tanácsával és gondviselésével fenntartja és igazgatja:

énnekem az ő Fiáért, Krisztusért Istenem és Atyám.

Ezért annyira bízom benne, hogy nem kételkedem: minden testi-lelki szükségemre gondot visel,

s még azt a rosszat is javamra fordítja, amit ebben a siralomvölgyben reám küld.

Ezt ő megteheti mint mindenható Isten, és meg is akarja tenni mint hűséges Atya.

 

Bízom benne.

A bizalom törékeny dolog. Bízni egy láthatatlan, hallhatatlan Istenben nem egyszerű feladat. Olvasom a káté feleletét, és szinte irreális, amit ír. Hogy van Isten, ez nem kérdés. Tulajdonképpen, ha az ember felől nézzük, mindent istennek kellene neveznünk, ami, aki felé imádattal tudunk fordulni, akit isteníteni tudunk, amire vakon rábízzuk magunkat. Ilyen értelemben az ember szeret magának isteneket teremteni. Így érzi otthonosan magát.

Heidelbergi Káté 25

25. Isten lényege szerint egy Isten. Miért említettél akkor három nevet: az Atyát, a Fiút és a Szentlelket?

Azért, mert Isten az ő igéjében úgy jelentette ki magát, hogy ez a három különböző személy: az egy, valóságos és örök Isten.

Szentháromság.

A Szentháromság-tan kialakulásának hosszú történelmi folyamata van. Szokták ezt tanítani is teológiákon, mindenfelé, hogy „zsinatokat” tartottak az „egyházatyák”, és megállapították a helyes tant, amire megeskették az egyháztagokat, azokat pedig, akik nem hitték ezeket az Istenről megfogalmazott állításokat, azokat eretneknek mondták, és kizárták. Vagy kivégezték, rosszabb esetben. Ahogy így megismerkedünk a zsinatok tevékenységével, végül megállapíthatjuk, hogy politikai tevékenység volt, amit sokszor fegyveres hatalom is támogatott.

Baj ez, mert igaz, hogy sok esetben tiszta szándék vezérelte ezeket a cselekményeket, de a görög-római kultúra talaján különvált az elmélet a gyakorlattól. Különvált az érték, amit őrizni kell, a módszerektől, ahogyan ezt az értéket meg akarták őrizni. Isten nagyságát, szentségét, tisztaságát, a hit tökéletességét igyekeztek minél pontosabban megállapítani, és igyekeztek ebben minél nagyobb tanbéli egységet kovácsolni, de szem elől tévesztették Jézusnak azt az alapvető tanítását, hogy a módszer sem mindegy. Hogy minden egyes mozdulatunknak szentnek kell lennie. Nem csak az eredménynek kell Isten tiszta szentségét tükröznie, hanem az oda vezető útnak is Isten tiszta, szent erejéből kell táplálkoznia.

Heidelbergi Káté 24

24. Hány része van ennek a hitvallásnak?

Három.

Az első rész az Atya Istenről és a mi teremtésünkről,

a második a Fiú Istenről és megváltásunkról,

a harmadik a Szentlélek Istenről és megszentelésünkről szól.

Amikor egy szent szöveget olvasunk, mondunk, nem csak az a veszély fenyeget minket, hogy túl intimnek találjuk, és nem merjük kivinni az Isten-ember kapcsolatból az emberek közé. Az is megtörténhet, hogy a szöveg annyira szent a számunkra, hogy elképzelni sem tudjuk, hogy értelmezni is lehetne ezt a szöveget. Valahogy fölöttünk áll ez a szöveg, és mi nem tartjuk magunkat méltónak arra, hogy a szöveget „elsajátítsuk”. Azaz nem mondhatjuk ki saját szavainkkal, mert érezzük, hogy a mi szavaink töredékesek, túlságosan földközeliek, és amint valamit átfogalmazok az eredetiből úgy, ahogy én értem, máris elveszítette eredeti szentségét, tisztaságát, isteni jellegét.

Heidelbergi Káté 23

23. Hogy szól ez a hitvallás?

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban,

aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt,

megfeszítették, meghalt és eltemették.

Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe,

ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben.

Hiszem az egyetemes keresztyén anyaszentegyházat, a szentek közösségét,

a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Látom a szemeim előtt az embert, aki mondja ezt a hitvallást. Összekulcsolja a kezét, lesütött szemmel áll, vagy fegyelmezetten, fejét lehajtva ül. Bűnbánattal. És mondja: „Hiszek egy Istenben…”

Mint aki bűnvalló imádságot mond!

Valahogy összekapcsolódott a világunkban a hitvallás és a bűnvallás. A nyilvános hitvallásnak valamiért bűnvalló jellege lett. A napokban vásároltam egy régi szentképet. Azt a jelenetet ábrázolja, amikor az asszonyok Jézushoz viszik a gyermekeiket, hogy áldja meg őket. Egy házaspár árulta, saját lakásában, a szüleik hagyatékából maradt rájuk. Mikor hoztam volna el, megkérdezték tőlem, nem akarom-e becsomagolni valamibe? Mégiscsak, ne lássák, hogy én Jézus képével együtt mutatkozom! „A hit magánügy”, meg ne botránkoztassak vele senkit, és legyen bűntudatom, ha a hitemet nyilvánosságra hozom. A hitvallás összekapcsolódik a bűntudattal!

Free Joomla! templates by Engine Templates