• Blumhardt - Két megtérés.png
  • Bohren - Alkalmas ruhát a mennyországhoz.png
  • Cry for help.png
  • Csalódunk - Farkas József.png
  • Gogol-revizor.png
  • Kert-Gecsemáné.png
  • Mi pompásabb az aranynál.jpg
  • Pascal - A földi dolgokat ismernünk kell.png
  • Rilke - A múlt hamis.png

Heidelbergi Káté

A Heidelbergi Káté a reformátusok hitvallásának egyik összefoglalása. 1563-ban készítették a korabeli Pfalzi Választófejedelemség számára. Mivel jól használható volt, bevált a gyakorlatban, és széles körben elterjedt Magyarországon is, ezért 1646-ban a magyar református egyháznak is hivatalos iratává vált. Teljes szövege elérhető a Magyar Református Egyház honlapján a "Hitvallásaink" menüpont alatt.

https://reformatus.hu/isten-szolt/hitvallasaink/heidelbergi-kate/

1563 régen volt, és ma joggal tesszük fel a kérdést, hogy "a tudomány mai állása szerint" hogyan tekintsünk ezekre a gondolatokra? Jogos a kérdés, hiszen a Káté egyik vezérgondolata a felségsértés, amin keresztül a megváltástant magyarázza, szemlélteti. Ma már a vezetőket választjuk, a politikusokat kritizáljuk, és a királyi méltóság tisztelete helyett a határozott kiállás vette át vezető helyet a társadalmi értékrendünkben. Már ezért sem lehet egyszerűen gondolkodás nélkül, értelmezés nélkül hivatkozni erre a hitvallásra, mint sajátunkra. De éppen a világ fejlődésével együtt el is tűnt valami az életünkből, amit a Káténak még sikerült megragadnia, és mint régi szövegnek, megőriznie a számunkra. Ezért van most nagy szükségünk rá, hogy újraolvassuk, és megtaláljuk benne életünk feledésbe merült alapjait.

Erre vállalkozom a következő gondolatokban. Szeretném elmondani, hogy nekem mit jelent a Heidelbergi Káté ma, mi az, amiben megerősít. Hogyan lehet mégis mai saját hitvallásom ez a régi irat.

Heidelbergi Káté 2

2. Mit kell tudnod ahhoz, hogy ezzel a vigasztalással boldogul élhess és halhass?

Először azt, hogy milyen súlyos a bűnöm és nyomorúságom.

Másodszor azt, hogy miképpen szabadít meg Isten a bűnből és nyomorúságból.

Harmadszor, hogy szabadításáért milyen nagy hálával tartozom Istennek.

Azt szeretem a Heidelbergi Kátéban, hogy nem akar manipulálni. Nyíltan elmondja azonnal az első kérdés-feleletben, hogy miről lesz szó. És valóban ezt fejti ki a többi kérdésben. Itt pedig, a második kérdés-feleletben megadja a felosztást, hogy milyen sorrendben fog végigvezetni ezeken.

Ebből a szempontból a Káté nagyon korszerű, mert számol az emberi bizalmatlansággal. Tudja, hogy mennyi mozgalom, álegyház próbálja behálózni az embert. Ezek úgy dolgoznak, hogy előbb kialakítanak valami elszakíthatatlan függőséget, és akkor, amikor már egészen tehetetlen velük szemben az ember, akkor jönnek elő a farbával, hogy mit is kérnek az embertől. Hogy add nekik az életedet, vagyonodat, rendeld alá magadat a hierarchiának.

A Káté nem ilyen. Tiszteli az embert, és előre elmondja, mi fog történni a műtét során.

Heidelbergi Káté 1/5

1. Mi életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod?

Az, hogy testestől-lelkestől – akár élek, akár halok – nem az önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok.

Ő drága vérével minden bűnömért maradéktalanul megfizetett, és az ördög hatalmából megszabadított.

Úgy megőriz, hogy mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál se hullhat le fejemről,

sőt mindennek üdvösségemre kell szolgálnia.

Ezért Szentlelkével bizonyosságot ad örök életemről,

és szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy szüntelenül neki éljek.

 

Van megoldás. Jézus Krisztusban van a megoldás. Mennyei Atyám megőriz.

De az emberek többsége ezt nem hiszi. Nehéz is hinni, érezzünk együtt egy pillanatra velük. „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! / Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.” – mondja József Attila.

József Attila nem akar kockáztatni. Nem követel ilyen lehetetlent az Úristentől, hogy megőrizze őt az örök életre. József Attila nem követeli, hogy Isten szeresse. Ha szeretsz, ha nem, én tisztességes leszek, mondja. Ha létezel, ha nem, én tisztességes leszek. Ha szeret a világ, ha nem, én tisztességes leszek. – Titkon azért remélem, hogy valaki ezt méltányolja. De mivel ilyen határozottan ragaszkodom ahhoz, hogy bármilyen is legyen a világ, én jó leszek, tulajdonképpen nem kockáztatok. Nem adom meg az esélyt Istennek, embernek, hogy ne „akármilyen” legyen, hanem hogy szerethessen. Mert nem akarok csalódni. Nem kockáztatok. Én jó vagyok!

Heidelbergi Káté 1/4

1. Mi életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod?

Az, hogy testestől-lelkestől – akár élek, akár halok – nem az önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok.

Ő drága vérével minden bűnömért maradéktalanul megfizetett, és az ördög hatalmából megszabadított.

Úgy megőriz, hogy mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál se hullhat le fejemről,

sőt mindennek üdvösségemre kell szolgálnia.

Ezért Szentlelkével bizonyosságot ad örök életemről,

és szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy szüntelenül neki éljek.

 

Van megoldás. Jézus Krisztus a megoldás életünkben-halálunkban, testi-lelki nyomorúságainkra. Ez elvégzett dolog. „Elvégeztetett!” – ahogy Jézus mondta a kereszten. Odaadta magát, áldozatként.

Mai szóval olyan ez, mint amikor történik valami természeti katasztrófa, árvíz, ami elvisz egy egész települést, és gyűjtést, adakozást szerveznek. Talán nem is azért adnak a legtöbben, mert érzik, milyen jó lesz majd, ha megkapják a címzettek, vagy azért, mert tudják, milyen úton-módon lesz ez majd felhasználva. Hanem van ebben az áldozat mozdulatából valami. Megrendülök, amikor látom a képsorokat, átérzem a fájdalmát azoknak, akik ezt elszenvedték. Úgy érzem, ez velem is megtörténhetett volna, vagy szinte, mintha velem történne. És tenni akarok valamit. Szívből. Önmagamból adni valamit, átnyújtani nekik a szívemet. Áldozatot hozni, ami lehet, hogy nekem is nehézséget fog okozni, fájdalmat. Nem is nekik, sokkal inkább megrendülésemben Istennek akarom felajánlani önmagamat, hogy ha el is pusztulok, mégis védelmébe kerüljek! „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!” – olvashatjuk Lukács evangéliumában Jézus szenvedéstörténete végén.

Heidelbergi Káté 1/3

1. Mi életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod?

Az, hogy testestől-lelkestől – akár élek, akár halok – nem az önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok.

Ő drága vérével minden bűnömért maradéktalanul megfizetett, és az ördög hatalmából megszabadított.

Úgy megőriz, hogy mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál se hullhat le fejemről,

sőt mindennek üdvösségemre kell szolgálnia.

Ezért Szentlelkével bizonyosságot ad örök életemről,

és szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy szüntelenül neki éljek.

*

Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok.

Ez megoldás. Ez a megoldás minden gondomra. De honnan tudhatom ezt biztosan? Köthetek én olyan adásvételi szerződést, amiben eladom magamat Neki? Egyáltalán hogy üzletelhet így ember az Istennel?

Heidelbergi Káté 1/2

1. Mi életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod?

Az, hogy testestől-lelkestől – akár élek, akár halok – nem az önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok.

Ő drága vérével minden bűnömért maradéktalanul megfizetett, és az ördög hatalmából megszabadított.

Úgy megőriz, hogy mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál se hullhat le fejemről,

sőt mindennek üdvösségemre kell szolgálnia.

Ezért Szentlelkével bizonyosságot ad örök életemről,

és szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy szüntelenül neki éljek.

*

Vigasztalásunk, azaz valódi megoldásunk van!

Csakhogy, nézzünk körül. Éljük a hétköznapjainkat, gürcölünk, néha örülünk is kicsit, aztán megint gürcölünk, és mintha egyre mélyebben gyalogolnánk az iszapban, mígnem egészen elnyel a mocsár. Vasárnap elmegyünk a templomba, és úgy jövünk ki, mintha mise történt volna. Talán egy kissé kikapcsolódunk, mint a „tizenötös játékban”, kivesznek egy kockát, és akkor a többit vasárnapról vasárnapra addig-addig tologatjuk, míg helyre nem áll a rend az életünkben. Azért mégis történik valami az istentiszteleten, mert a kikapcsolódás, a bekapcsolódás a szent áramkörökbe, sok mindent helyre tesz az életünkben.

De, akárhogy forgatjuk a dolgot, végül mégiscsak az jön ki, hogy az utolsó két kockát nem lehet megcserélni! A tizenötös játék ilyen, hogy nem minden lehetséges elrendezést lehet kirakni, és a készítő gondosságán múlik, hogy eredetileg olyan sorrendben tegye bele a dobozba a kockákat, hogy a végére, sok kínlódás árán, mégis kiadja a rendet. De az emberi élet úgy van összezavarva, hogy azt nem lehet a végére maradéktalanul kirakni. Minden élet vége halál. Aki született, annak halnia is kell. Csak a megfélemlített ember bólint rá egyből erre a tanra, hogy „ha hiszel, van megoldás!”, vagy arra, hogy „ha hiszel, örökké meg tudod őrizni békességedet!”

Free Joomla! templates by Engine Templates