1. Mi életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod?
Az, hogy testestől-lelkestől – akár élek, akár halok – nem az önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok.
Ő drága vérével minden bűnömért maradéktalanul megfizetett, és az ördög hatalmából megszabadított.
Úgy megőriz, hogy mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál se hullhat le fejemről,
sőt mindennek üdvösségemre kell szolgálnia.
Ezért Szentlelkével bizonyosságot ad örök életemről,
és szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy szüntelenül neki éljek.
*
Vigasztalásom.
Mi általában arról szoktunk beszélni, hogy „Mi életedben és halálodban egyetlen tragédiád?” Már rögtön köszönés után: „Hogy vagy?” – „Hát, hallod, el sem hinnéd…”, „Ne tudd meg!” Aztán rendes, lelkiismeretes, pszichológiai vénájú gyülekezetekben rácsavarodnak a témára, és keresik a vigasztalást. De tulajdonképpen csak a tragédia mélységeit derítik fel.
Mielőtt én is ebbe az utcába bemennék, térjünk vissza a Káté egyszerű szavára: vigasztalás.