27. Mi az isteni gondviselés?
A gondviselés Isten mindenható és mindenütt jelenlévő ereje,
amellyel a mennyet és a földet, minden teremtménnyel együtt szilárdan kézben tartja, és úgy igazgatja,
hogy amit a föld terem, továbbá eső és aszály, termő és terméketlen idők, étel és ital, egészség és betegség, gazdagság és szegénység – szóval minden – nem véletlenségből, hanem az ő hűséges atyai kezéből származik.
Gondviselők vagyunk. A világból van egy rész, ami ránk van bízva, annak minden gondjával-bajával. Egy lakás, egy ház, ahol villanyt kell szerelni, meg kell javíttatni a csöpögő vízvezetéket, időről időre fel kell újítani a fűtésrendszert. Rendet tartani, mert az ember behordja a lábán a mocskot, és az élet mindig termel szemetet. Törődnünk kell önmagunkkal. Egyszer, amikor új házba költöztem, első időben nem volt még otthon tükör. Persze, szokásból azért mindent úgy csináltam, ahogy addig a tükör jelezte, mégis, amikor először tükörbe néztem, nem ismertem magamra. Azonnal elkezdtem javítani a hiányosságokat. Új kabát, fodrász, frissítettem a ruhatáramat, mert némely darab már csak emlékeimben volt olyan, amilyennek lennie kellett volna.
Folyamatosan figyelnünk kell a világ ránk bízott részét, és megigazítani, javítani, ahol valami kimozdult a helyéről. Ez elég nagy energia. Ez munka. Nem lehet félvállról venni, legyinteni rá. Pénzt kell szánni rá sokszor. Az emberi test még csak-csak regenerálódik magától, de a környezetünk regenerálódásáról már magunknak kell gondoskodnunk. Igaz ez a mi épített világunkra.
De ott van a természet. Amit a föld terem. Akármilyen gondos is egy gazda, mégiscsak ki van szolgáltatva az időjárásnak. A termés nem a mi hatalmunk és felelősségünk körébe tartozik. Vannak termő és terméketlen idők, és nekünk legtöbbször nincs ebbe beleszólásunk, még ha mindent meg is tettünk érte. Étel és ital, nem természetes, hogy ezek korlátlan mennyiségben rendelkezésre állnak. Egészség és betegség… Akarattal nem lehet leküzdeni a betegséget. Az ember kiszolgáltatott, ilyen értelemben is. Megtámadja valami, és akkor ágynak esik, elveszíti az erejét, és tehetetlenül várja a megoldást, megváltást. A leglelkiismeretesebb orvosi segítség mellett is. Gazdagság és szegénység… Van, aki dicsekszik, büszkén mondja, hogy végigdolgozta az életét, és ezért most sok pénze van. A többieket is eszerint méri: ha nincs elég pénzed, magadra vess, többet kellett volna dolgoznod. Pedig, a szegénység jöhet a semmiből. Előugrik, megtámadja az embert, legyűri, és akkor nincs menekvés. Törékenyek vagyunk, ezerféle támadás alatt.
A mai ember életérzését talán akkor éltem át a legmélyebben, amikor egy csillagvizsgálóban voltunk, és egy külön erre a célra kialakított teremben, majdnem fekvő helyzetig hátradöntött székeken, a mennyezetre vetítve néztünk egy filmet, a világegyetem kialakulásáról, működéséről. Már önmagában a nézők helyzete is üzenetet hordozott – mintha egy fogorvosi székben ültünk volna. A film pedig arról szólt, hogy a bolygók, a csillagrendszerek teljes véletlenségből keringenek úgy, ahogy vannak, és nem több a kialakulásuk célszerűsége, mint a kávé tetején a tejhab egyes buborékjai elrendezésének értelme, amik kevergetés közben valamiféle játékos rendben kipukkannak.
Korunk nagy istenét hirdették: a véletlent. Korunk hitvallását: „sose lehet tudni”, és a „bármi megeshet”.
Ezzel a kimondott és elhallgatott hittel szemben hirdeti a Szentírás, és foglalja össze nekünk a Szentírás tanítását a Káté: Isten gondviselő Isten. Nem a véletlenek határozzák meg a dolgok számunkra kiszámíthatatlan menetét, hanem Isten cselekszik. „Ő [Jézus Krisztus, a Fiú Isten] Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget” (Zsid 1,3). A világmindenség nem a semmiben lóg, hanem Isten szavára van felfűzve.
Hiszed-e, hogy ez lehetséges? Hogy a kemény, makacs anyagot valaki gondolattal befolyásolja, áthelyezze, engedelmességre késztesse? Gondold el, hogy ezt te is megteszed olyan sokszor! Amikor babonás vagy! Azt mondjuk, „bal lábbal kelt fel”, valami lelki mozdulatot reggel nem jól végzett el, nem sikerült feltöltekeznie reggel építő, áldó erővel, és akkor semmi sem sikerül neki. Akkor pont előtte vált pirosra a lámpa, akkor lekési a buszt, akkor nála fogy ki az automatából a pénz, szinte üldözi a sors, és ő azt mondja: „Tudtam!”, vagy „Ilyen csak velem eshet meg!” Vannak ezoterikus vallások, amelyek ezt az elvet egyetemessé teszik, és azt mondják, ha gyakorolod magad benne, tudatoddal szabadon és korlátlanul befolyásolhatod a világot magad körül. Ha akarod, esőt csinálhatsz, ha akarod szárazság lesz. Ha akarod meggyógyulsz, ha akarod, megbetegedsz.
Micsoda gőg, hogy valaki saját kezébe akarja venni az életnek ezeket a területeit, amit Isten a maga hatalmába helyezett. Isten Igéje helyett a saját gondolatainak akarja alávetni a környezetét. És ha mellette egy második, harmadik ember is, önzően ugyanezt műveli? Mások rovására? Tökéletlen, bűnös, gyilkos indulatokkal, reménytelenséggel, aggódásokkal és halálfélelemmel teli lelkünket rávetítjük a tiszta és szent gabonaföldekre, a csillagos égre, és önként hajtjuk a fejünket valamiféle sors fogságába. Óriási bűn a babona, a jóslás, a mágia, a spirituális befolyásolás! Nem azért, mert ezek hatástalanok volnának, ahogy azt a materialista elmélet szerint gondolták, hanem azért, mert ez túl sokszor működik.
Csak Isten szava tudja jól hordozni a mindenséget. Ha sikerülne végre meghallani az Ő hozzánk is szóló szavát, akkor érteni kezdenénk, hogy mit hogyan kell elfogadnunk ebből a világból. Akkor értenénk, hogy egyszer „Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig” (Jsir 3,26), máskor pedig azt a parancsot köti az Úr a lelkünkre, hogy „a rólad szóló korábbi próféciák alapján harcold meg a nemes harcot” (1Tim 1,18).
Nem véletlenségből, hanem Istenünk hűséges atyai kezéből származik minden. De ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy minden egyes esemény, történés az Ő akarata volna, és minden egyes esetben nekünk abba bele kellene nyugodnunk. Okkal történnek a dolgok az életünkben, értünk történnek ezek, de nekünk is meg kell tanulnunk ezeket értékelni, hogy kiformálódjon bennünk a Krisztus, aki által már mi is jól tudunk hordozni valamicskét ebből a világból.