Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Állítólag Tamási Áron mondta ezt először. De én hiszem, hogy bárki magától is rájöhetne: Isten azért teremtette a világot, hogy valahol otthon legyünk benne.
Lukács evangéliuma - 40 nap a pusztában
2020 Nagyböjt idején Lukács evangéliumából Jézus pusztai megkísértésének története került elém vezérfonalnak, társnak. 40 napon át egy-egy kis írás született ugyanebből a textusból.
1 Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott 2 negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de azok elmúltával megéhezett. 3 Az ördög pedig így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré. 4 Jézus így válaszolt neki: Meg van írva, hogy „nem csak kenyérrel él az ember”. 5 Ezután felvitte őt az ördög, megmutatta neki a földkerekség minden országát egy szempillantás alatt, 6 és ezt mondta neki: Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. 7 Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez. 8 Jézus így válaszolt neki: Meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.” 9 Ezután elvitte őt az ördög Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magad, 10 mert meg van írva: „Megparancsolja angyalainak, hogy őrizzenek téged, 11 és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” 12 Jézus így válaszolt neki: Megmondatott: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.” 13 Amikor mindezek a kísértések véget értek, eltávozott tőle az ördög egy időre (Lukács 4,1-13).
A böjt a tisztulás időszaka. Azért „vonulunk ki a pusztába”, hogy megtisztuljunk azoktól a hatásoktól, amik a sűrű hétköznapokban beszennyezték életünket. Főleg Istenkapcsolatunkat. Istenmérgezés, mondják egyesek. Sokan azért lettek ateisták, mert azt látták, hogy a hívő emberek mindenféle pszichózisokat tartanak hitnek. A folyamatos kóros lelkiismeretfurdalást, önostorozást, vagy a minden alap nélküli rajongást, elérhetetlen, földtől elrugaszkodott célok kitűzését. Azért lettek ateisták, mert a hívő emberek szerető, gondviselő Istenről beszéltek – és jött egy földrengés, egy járvány, és ártatlan gyermekek haltak meg. Vagy, mert a hívő emberek büntető, villámokat dobáló, haragvó viharistenről beszéltek. A gyűlölt ellenség megbüntetése viszont beláthatatlan ideig váratott magára. Fehér szakállú öregember, aki megteremtette a családi gazdaságot, de már csak a diófa alól a hintaszékből komótosan pipázgatva figyeli, hogy unokái-dédunokái hogyan forgatják a vagyont. Vagy a „drága Jézus”, aki csak azért jött el ebbe a világba, hogy az indulatos, frusztrált embernek legyen kin kiélnie felesleges felgyülemlett feszültségét.
Lányom ma reggel azt mesélte, hogy olyan jót álmodott! Egészen olyan volt, mint egy film. De éppen amikor a főhős megmenekült volna, és elrendeződtek volna a dolgok, megszólalt az ébresztőóra. (Miközben ezt a mondatot írtam, a kisebbik kutya vinnyogását hallottam kintről az ablak alól, megint összekaptak valamin, és a nagyobbik túl nagyot csípett belé.)
Jézus Szentlélekkel telve – a Lélek indítására a pusztában tartózkodott. Mindenféle viharok tombolnak az életünkben, de amikor jön a Szentlélek, megadatik a szélcsend, az imádságra alkalmas „puszta”. Jézus kiment a pusztába, és gyakorolta az ördögűzést. Mert ezek az imádságos csendjeink úgy vonzzák az ördögöt, mint ostrom idején egy lakásban meggyújtott lámpa a város fölé repülő bombázókat. De nem mondhatunk le a világosságról, mert az a mi életünk és üdvösségünk. Nincs más választásunk, fel kell vennünk ilyenkor a harcot a gonosszal.
Amikor Pál apostolt utolsó missziói útjáról Jeruzsálembe hazatérve mindenfélével megvádolják, a római ezredes katonáival elfogatja, hogy a felbőszült fanatikus honfitársai szét ne szaggassák. Miközben viszik befelé az erődbe, Pál megszólítja görögül a katonát. A katona pedig így válaszol neki: „Hát nem te vagy az az egyiptomi, aki néhány nappal ezelőtt fellázította és a pusztába vezette a szikáriusok négyezer emberét?” (ApCsel 21,38).