Jézus Szentlélekkel telve – a Lélek indítására a pusztában tartózkodott. Mindenféle viharok tombolnak az életünkben, de amikor jön a Szentlélek, megadatik a szélcsend, az imádságra alkalmas „puszta”. Jézus kiment a pusztába, és gyakorolta az ördögűzést. Mert ezek az imádságos csendjeink úgy vonzzák az ördögöt, mint ostrom idején egy lakásban meggyújtott lámpa a város fölé repülő bombázókat. De nem mondhatunk le a világosságról, mert az a mi életünk és üdvösségünk. Nincs más választásunk, fel kell vennünk ilyenkor a harcot a gonosszal.
Jézus gyakorolta az ördögűzést, és nekünk is megmutatta, hogyan lehet a Lélek kardját használni, és védekezni az ördög ellen. Pál apostol is emlegeti a Lélek kardját, mint egyetlen támadó fegyvert, az Efezusiakhoz írt levelében.
10 Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. 11 Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. 12 Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. 13 Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. 14 Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, 15 sarut húzva lábatokra, készen a békesség evangéliuma hirdetésére. 16 Vegyétek fel mindezekhez a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. 17 Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely Isten beszéde. 18 Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által, és legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve valamennyi szentért; 19 és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát, 20 amelynek követe vagyok bilincsben is, hogy bátorságom legyen azt úgy hirdetni, ahogyan kell (Efezus 6,10-20).
Adatik a csend, amikor tanulunk imádkozni a Lélek által. Harcolni, fegyvert forgatni, ördögöt űzni, valódi békességet teremteni.
Fontos ez, hogy valódi békességet. Mert kétféle békesség van a világon. Az egyik, amikor jön a Gonosz, akár egy önző, gátlástalan ember akaratán keresztül, és a hívő ember enged neki, hogy „békesség legyen”. Hányszor verték gyerek koromban a fejemhez, hogy „okos enged, szamár szenved”. Akit megvertek, akit megaláztak, akitől elvették mindenét, abba még azok is belerúgnak, megalázzák, még a támadója előtt is, akik igazságot tehetnének, mert ez a bajkeverő szenvedni, panaszkodni merészel. Legyen békesség: ezentúl bármit tesznek veled, hagyod, és csendben tűröd!
És valóban megszűnik a „zavargás”. Kívülről nézve úgy tűnik, minden rendben van. Az egyik virágzik, erősödik, magabiztos lesz, „egészséges személyiség”, a másik pedig „beteges személyiség” lesz, depresszióba esik, kezelésre szorul, a bántalmazója segítségére szorul, míg el nem porlik egészen, és akkor azt mondják, nem volt életrevaló. Nem is ember, csak egy nyomorék. Gerinctelen, nem tud saját magáért sem kiállni, az ilyen meg is érdemli! Ő akarta, hogy bántsák. Saját maga ellen hívta ki a sorsot. Szereti az áldozat-szerepet, abban érzi jól magát. Áruló!
Meg kell valljam, egyre inkább azt tapasztalom, hogy ez a megoldás a világ rendje. Választhatunk, hogy agresszorok leszünk, vagy áldozatok. Harmadik lehetőség nincs. Vagy behódolsz, vagy letaposod a másikat. Ezt nevezzük békének és rendnek.
Jézus szelídsége pedig támadó fegyvernek egyedül a Lélek kardját engedi meg, ami Isten beszéde, Isten Igéje. Jézus nem engedi meg, hogy megüssem a másikat, hogy ártsak neki, hogy megfélemlítsem. Tehát le sem tiporhatom. Marad az áldozat-szerep.
Valóban ez volna a végső megoldás, a behódolás a Gonosznak? A „békesség” kedvéért?
A jó imádság megmutatja a harmadik, lehetetlen lehetőséget. A Lélek kardja, az Isten beszéde nem valami ideológia, nem valami elmélet, hanem valóban fegyver, amivel győzni lehet az ördög felett. Rudolf Bohren írja Homiletika könyvében, hogy minden igehirdetésnek, amit szakszerűen, a Szentlélek segítségül hívásával a Szentírás alapján készítettek el, ördögűző szerepe is van. Nem mi vagyunk olyan erősek, hanem a Szentlélek segítségül hívásával magyarázott és hirdetett Ige. Az Ige kimondásával megszabadít a Gonosz hatalmától. Az igehirdetést most tág értelemben kell érteni, nem csak a vasárnap délelőtt, a szószékről elhangzó beszédről van szó, hanem minden ilyen helyzetről, ahol Isten általunk beleszól a világba. Akár laikusokon keresztül, akár egészen profán, váratlan helyzetben. Amikor az Úr Szentlelke által megszólaltatja Igéjét, és cselekszik valamit közöttünk. Ennek mindig ördögűző hatása is van.
Ezért képes Jézus bűnöket megbocsátani – mert a bűnös embert kiszabadítja az ördög karmai közül, aki már feni rá a fogát, hogy ezért, amit elkövettél, micsoda büntetéseket kell majd a pokolban elszenvedned! És ha már bűnös vagy, akkor neked már „úgyis mindegy”, mostantól már bármennyit bűnözhetsz, hiszen bűnöző vagy, kívül-belül! Az Ige pedig kimenti ebből az embert, evangéliumot hirdet: mostantól fogva tisztább vagy, mint a hó, és a mennyei Király asztalánál étkezhetsz. Ördögűzés ez. Az ördögnek semmi köze többé hozzád! „El a kezekkel tőle, az enyém!” – mondja az Úr.
Vagy amikor Jézus betegeket gyógyít – mert minden romlás, minden pusztulás az alvilágból fakad, az ördög tevékenységéből fakad. És Jézus rászól a betegségre, amikor Péter anyósa lázas, a láz pedig kimegy belőle. Modern szóval, Jézus rászól a vírusra, a vírus pedig kimegy belőle, mert az is az ördög eszköze, hogy pusztítsa az embert. Ördögűzés minden gyógyítás, amit gondosan, imádsággal, a legjobb tudásunk szerint végzünk. De ördögűzés a védekezés is minden betegség ellen! Ne féljünk a tudatos védekezéstől.
A tudatunkat módosító hatások kiűzése is ördögűzés. Jézus rengeteg ilyen megszállott embert gyógyított meg a Lélek kardjával, ami az Isten Igéje. Isten kimondott szava.
Nyílt konfrontáció ez, amikor Jézus itt kimondja a Lélek által Isten Igéjét, az ördög szemébe. Aki szintén a Szentírásból vett idézetekkel próbálkozik. Csak az ő értelmezése szerint, az ő hermeneutikája szerint, az ő látásmódja szerint, ami számító, törtető, öndicsőítő lelkéből fakad. Ott bújnak meg a sorok között ezek a ki nem mondott, megkérdőjelezhetetlen evidenciák, amiből végül összeáll a Szentírás értelmezése és alkalmazása. Néha olyan félelmetesen alkalmazza egy-egy durva lélek a Szentírást, hogy egészen megrémülök tőle. Pedig nem volna szabad, hanem éppen ilyenkor kell a saját igeértésünket szembeállítani ezzel, ami soha nem támadó lesz, mégis határozott és egyenes. Rendet teremt körülöttünk, szélcsendet, hogy egy időre békén hagyjon az ördög a támadásaival.
Magasztaljuk az Urat, hívjuk segítségül Szent Lelkét, hogy Ő legyen számunkra minden gondolatunk, minden szavunk és minden cselekedetünk kiindulópontja, szempontja és alapfeltevése. Akkor jól fogjuk hallani a Szentírás írott szavából az Isten Igéjét, hogy azt az Ő nevében, Jézus Krisztussal közösségben kimondva győzni tudjunk a gonosz fölött, és ne kelljen behódolnunk neki.