• Blumhardt - Két megtérés.png
  • Bohren - Alkalmas ruhát a mennyországhoz.png
  • Cry for help.png
  • Csalódunk - Farkas József.png
  • Gogol-revizor.png
  • Kert-Gecsemáné.png
  • Mi pompásabb az aranynál.jpg
  • Pascal - A földi dolgokat ismernünk kell.png
  • Rilke - A múlt hamis.png

Lukács evangéliuma - 40 nap a pusztában

2020 Nagyböjt idején Lukács evangéliumából Jézus pusztai megkísértésének története került elém vezérfonalnak, társnak. 40 napon át egy-egy kis írás született ugyanebből a textusból.

1 Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott 2 negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de azok elmúltával megéhezett. 3 Az ördög pedig így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré. 4 Jézus így válaszolt neki: Meg van írva, hogy „nem csak kenyérrel él az ember”. 5 Ezután felvitte őt az ördög, megmutatta neki a földkerekség minden országát egy szempillantás alatt, 6 és ezt mondta neki: Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. 7 Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez. 8 Jézus így válaszolt neki: Meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.” 9 Ezután elvitte őt az ördög Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magad, 10 mert meg van írva: „Megparancsolja angyalainak, hogy őrizzenek téged, 11 és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” 12 Jézus így válaszolt neki: Megmondatott: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.” 13 Amikor mindezek a kísértések véget értek, eltávozott tőle az ördög egy időre (Lukács 4,1-13).

Lukács 4,1-13 – Böjt 16. nap

Van egy történet a Mahábháratában, ami sok ahhoz hasonló elemet tartalmaz, amit Jézus pusztai tartózkodásairól, böjtjeiről és imádságairól tudunk. Kitekintve a hindu hitvilágra, olvassunk bele ebbe a félig valós, félig legendás, de a jóga révén irreális elemei ellenére is a mennyei világgal valóban érintkezésben álló történetbe. Fegyverekről van itt is szó, mennyei fegyverekről. Bár másféle fegyverekről, mint amilyeneket Jézus használt, itt támadó fegyverekről van szó, amik végül a hindu eposzban a világ pusztulását okozzák. – Legalább 3000 éves elbeszélésről van szó, 500 millió hindu vallási-kulturális kincse. Ki tudja hány ezer évvel ezelőtti történetet beszél el. Volna mit kutatni India partjainál az elsüllyedt városokban. Talán egy ugyanolyan csodálatos világ tárulna fel a régészek előtt, mint amilyen azok előtt feltárult, akik a Biblia vagy az Iliász alapján kezdtek ásni, és hatalmas városokat fedeztek fel a görög partoknál vagy a Közel-Keleten. Távoli hitvilág, mégis akadnak bőven áthallások a két történet között. A különbség ég és föld, de Jézus lelki harcának, és a mi harcunknak a megértéshez is közelebb kerülhetünk, ha ismerjük más vallások hagyományait is. Nem teszem meg ezt az összehasonlítást itt, mert szabad játszani az Igével, összehasonlítani, mérlegelni, megkeresni a párhuzamokat, és mérlegelni az eltérések komoly üzenetét.

(A következő idézet a https://www.vajramutthi.org/ oldalról származik, 2020.03.13-án.)

Lukács 4,1-13 – Böjt 17. nap

Most bűnbánatot kell tartanom. A pozitív gondolkodás bűnébe estem, amikor ezt az igeszakaszt olvastam. Pozitív gondolkodás alatt azt értem, amikor valaki úgy éli végig az életét, hogy mindennek próbálja a jó oldalát látni. Mikor a második világháború vége felé közeledett, addigra már sokat szenvedtek az emberek. De a háborúban jó stratégiának bizonyult az, ha mindig előre néztek, reménységgel, hogy tudták, hogy csak átmenetileg kell kibírni, aztán jön a könnyebbség. Mindennek látni a jó oldalát, csak nem panaszkodni, nem engedni a csüggedésnek. Aztán jelentették, hogy közeledik a front. Jön a szovjet uralom. És némelyek akkor csak ennyit mondtak: ki tudja, talán jó lesz nekünk, ha végre ideérnek! Aztán nem lett jó. Én is ezt tettem: sebaj, kint vagyunk a pusztában, de ez jó, mert… és itt mondtam valamit, amivel automatikusan jutalomnak minősítettem a pusztát.

Lukács 4,1-13 – Böjt 18. nap

(A karantén-istentiszteletek és táv-Úrvacsorák bevezetése idején.)

Az első keresztyének, amikor már nem lehetett nyilvánosan megvallaniuk a hitüket, mert a zsidók közül már kiközösítették őket, és még nem lehetett nyilvánosan megvallani a hitüket, mert azért azonnali üldöztetés járt volna, egy játékos mozaikszót alkottak. ΙΧΘΥΣ I: ióta, X: chi, Θ: theta, Υ: üpszilon, Σ: szigma, összeolvasva: ichthüsz, ami a Varga Zsigmond-féle Görög-Magyar szótár szerint „az étkezéshez szinte elmaradhatatlanul hozzátartozó hal (a kenyér mellett)”.

Lukács 4,1-13 – Böjt 19. nap

Lackfi János versét idézem. Óvatosan kezdjünk az olvasásába. Olyan ez a vers, mint mikor a pusztában, a sivatagban meglátunk valamit a földön, és nyúlnánk érte, hogy tüzetesebben szemügyre vegyük. Talán szúrós egy kicsit. Óvatosan.

Lukács 4,1-13 – Böjt 20. nap

Szabad egy Ige olvasása közben az egészre figyelni, annak nagy összefüggéseivel. De szabad azt is tenni, hogy olvassuk az Igét, szépen lassan – ahogy azt nagy teológusaink és tanáraink tanították nekünk, úgy, mintha Istenünk nekünk írt szerelmeslevelét olvasnánk. Minden egyes szóban gyönyörködve. Az Úr Jézus életéről szól ez a történet, és én Őt nagyon szeretem. Bármit tesz, bármit hallok felőle, bármit szól hozzám, az mind fontos nekem. Igazából a világon semmi más nem érdekel, csak hogy Ővele mi történik. Éjjel-nappal csak Rá gondolok. Valóban olyan a hit egy kicsit mint a szerelem. Nem is nehéz így olvasni ezeket a sorokat.

Free Joomla! templates by Engine Templates