Lackfi János versét idézem. Óvatosan kezdjünk az olvasásába. Olyan ez a vers, mint mikor a pusztában, a sivatagban meglátunk valamit a földön, és nyúlnánk érte, hogy tüzetesebben szemügyre vegyük. Talán szúrós egy kicsit. Óvatosan.
Ha valóban Isten fia vagy,
fusd le öt másodperc alatt a százat
vagy félóra alatt a maratont.
Ha valóban Isten fia vagy,
nyerd meg az X-faktort
négy igennel, arany konfettiesővel.
Ha valóban Isten fia vagy,
duplázd meg az ország GDP-jét.
Ha valóban Isten fia vagy,
görbíts el egy kiskanalat energiával,
vagy görbítsd el
az egész tér-idő kontinuumot.
Ha valóban Isten fia vagy,
verj be egy szöget úgy,
hogy ne lehessen kihúzni,
aztán húzd ki.
Ha valóban Isten fia vagy,
nyerd meg a választásokat,
vagy kerülj hatalomra anélkül.
Ha valóban Isten fia vagy,
neked legyen a legdrágább
kocsid a világon,
beszéljen rólad az összes pletykalap.
Ha valóban Isten fia vagy,
rúgj ollózós gólt
hihetetlen magasra emelkedve,
a sajtó kameráinak kereszttüzében,
tele stadion előtt.
Ha valóban Isten fia vagy,
állítsd meg a járványokat,
dugaszold le a vulkánokat,
gyűrd galacsinná,
és dobd kukába a cunamikat,
fagyaszd le tasakban a háborúkat,
menj fel a Marsra,
és építs ott új kolóniát,
tisztítsd meg a földet a szeméttől,
mert mi erre nem érünk rá,
futkosnunk kell,
hogy elérjük a fapados repülőt,
kezdődik az új sorozatunk,
diétázunk és alakot formálunk,
hajat festünk, szempillát és körmöt építünk,
és éjjel-nappal ezekről blogolunk.
Ez a csodaleső nemzedék
nem kap más jelt,
mint Jónás próféta jelét,
aki három nap, három éjjel
volt a cet hasában.
Az Emberfia is
három nap, három éjjel
lesz a föld szívében,
mielőtt feltámad.
Nem adatik jel ennek a nemzedéknek. Dialektikus kijelentés ez. Mert adatik jel ennek a nemzedéknek. Épp csak attól függ, milyen fénnyel, milyen lélekkel világítjuk meg az eseményeket. Igaz, hogy a csodából nem fakad hit. Hiába is tesz Isten csodát a hitetlen előtt, legfeljebb csodálkozik egy ideig a hitetlen, majd napirendre tér fölötte. Beteszi valami közönséges fiókba, amibe a szürke hétköznapjait szokta rendesen elpakolni. Mint a karácsonyfaégőket, mikor elteszi jövő évre. Adatik jel ennek a nemzedéknek.
Lelkipásztorok egy csoportja a következő Igékkel vigasztal és int ezekben a napokban:
„Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag! Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!” (Ésa.26:20,21)
„Vegyetek egy köteg izsópot, és mártsátok az edényben levő vérbe, azután érintsétek meg az edényben levő vérrel a szemöldökfát és a két ajtófélfát. Senki se menjen ki közületek reggelig a háza ajtaján. Amikor átvonul az ÚR, hogy megverje Egyiptomot, és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, akkor kihagyja az ÚR azt az ajtót, és nem engedi, hogy bemenjen a pusztító a ti házatokba, és titeket is csapással sújtson” (2Móz 12,22-23).
Jel – ha járvány idején elkerüli a hívő, imádkozó embert a betegség. És bizony lesznek ilyen jelek, hogy ott ült mellettem a fertőző beteg, talán egy óra hosszat is, talán egy orvosnak kezelnie is kellett ilyen embert, és még maszkja sem volt közben! És az Úr mégis megóvja a betegségtől. Adatnak ennek a nemzedéknek is jelek, és észre is fogjuk venni őket, mert a hívő ember észreveszi ezeket az apró és ezeket a hihetetlenül nagy segítségeket az életében. És erősödik a hitünk tőle.
De lesznek hívő emberek, akik imádkoznak, akik „meg vannak térve”, akik minden gondolatukkal, egész életükkel Jézus Krisztusban igyekeznek élni, és mégis megbetegszenek. Ahogy általában is meg szoktak betegedni ezek az emberek. Attól még, hogy hívő ember valaki, nem tud lemondani az orvosokról. Az Úristen is alázatra tanítja a hívő embert sokszor, hogy becsüld meg embertársadat, orvos testvéredet, mert ő tudását azért kapta ajándékba, hogy Isten eszköze lehessen a te gyógyulásod érdekében.
Mert ez az Ige is a Bibliából van:
1 Abban az időben néhányan hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozati állataik vérével elegyítette. 2 Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük? 3 Nem! Sőt azt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek. 4 Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámnál, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? 5 Nem! Sőt azt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy elvesztek (Lukács 13,1-5).
Nem ment meg minket az Úr minden betegségtől. De a hívő ember a szenvedésben is meglátja Isten üdvözítő tervét. Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál. Azoknak minden esemény útjelző az üdvösség felé. A hívő ember, látva ezeket az útjelzőket nem téveszti el az irányt, nem indul el visszafelé, akkor sem, ha valami kellemetlen, valami olyasmi történik, amit nem vesz örömmel az életben.
Jellé válhatott számunkra a Megváltó halála. Üdvösségünk, örök életünk jelévé. Jellé válik ezért minden, mint tavaszi rét, kivirágzik körülöttünk minden, és áldássá lesz Urunk kezében. Isten gyermekei vagyunk, az Ő fiai. Ha meg is kísértetünk benne mindenféle feltételekkel, végül Ő maga jön közel Igéjével, Lelkével, és megerősíti hitünket. Tőle van a mi hitünk.