Különös térszerkezete van egy templomnak. Hasonlít egy kissé arra, amit Tarkovszkij Sztalker c. filmjében a „zóna” fogalma próbál elmondani. Az ember belép az ajtón, és út vezet a templompadig. Hosszú út, tulajdonképp lélekben egy medencén kell áthaladnia, ahol megmosatik, új ruhába öltöztetik. És az ember tanítvánnyá lesz. Óriási haladás, nagy távolság. De óvatosan kell haladni ezen az úton, mert nem oda megy az ember, ahová akar. A „zónának” saját törvényei vannak. Alázatra van szükség ahhoz, hogy a Lélek szerint a megfelelő padba ülhessen az ember. Folyamatos megfeszített figyelemre, állandó kérdezésre: Uram, mit akarsz, mit cselekedjek?
Lukács evangéliuma - 40 nap a pusztában
2020 Nagyböjt idején Lukács evangéliumából Jézus pusztai megkísértésének története került elém vezérfonalnak, társnak. 40 napon át egy-egy kis írás született ugyanebből a textusból.
1 Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott 2 negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de azok elmúltával megéhezett. 3 Az ördög pedig így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré. 4 Jézus így válaszolt neki: Meg van írva, hogy „nem csak kenyérrel él az ember”. 5 Ezután felvitte őt az ördög, megmutatta neki a földkerekség minden országát egy szempillantás alatt, 6 és ezt mondta neki: Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. 7 Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez. 8 Jézus így válaszolt neki: Meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.” 9 Ezután elvitte őt az ördög Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magad, 10 mert meg van írva: „Megparancsolja angyalainak, hogy őrizzenek téged, 11 és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” 12 Jézus így válaszolt neki: Megmondatott: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.” 13 Amikor mindezek a kísértések véget értek, eltávozott tőle az ördög egy időre (Lukács 4,1-13).
Az előbb együtt ültünk le itthon az Ige mellé. Úgy volt, hogy ezt a szakaszt nézzük meg. De az Úr az előző szakaszt nyitotta meg nekünk, Jézus nemzetségtáblázatát, és arra indított, hogy onnét kiindulva is nézzünk bele ebbe a kísértéstörténetbe.
Lackfi János így kezdi versét: „Ha valóban Isten fia vagy, fusd le öt másodperc alatt a százat vagy félóra alatt a maratont. Ha valóban Isten fia vagy, nyerd meg az X-faktort négy igennel, arany konfettiesővel…”
Úgy szólnak ezek a sorok, hogy a megszólított, az „Isten fia” a mindenkori ember. A mai ember. „Isten fia” én vagyok, aki ebben a modern társadalomban élek, és meg kell felelnem az elvárásoknak, aki versengek az első helyért, hogy sztár legyek, celeb, hogy tömegek imádjanak és hódoljanak nekem, hogy „Isten fia” legyek. A lehetőség mindenkinek adott, de csak egy ér célba – egy-egy versenyszámban.
„Nem evett semmit azokban a napokban, de azok elmúltával megéhezett” – mondja az Ige.
Negyven nap. Jézus ismerhette az Igéből a negyvenes számot, mint a próbatétel, a kísértés teljességének idejét. Nagy vigaszt adhat nekünk, ha tudjuk, hogy véges a szenvedés ideje. Mert igazság szerint a szenvedést magát, az éhséget, a hideget, a fájdalmat az ember időtlenül éli meg.
Nem mindenki vitetik ki a pusztába, csak a „Mózes”, akit tűzoszlop és felhőoszlop vezet, aki után Isten választott népe vonul. Ki a megszokottból az ismeretlenbe.
Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok (Ézsaiás 43,18-19).