Az előbb együtt ültünk le itthon az Ige mellé. Úgy volt, hogy ezt a szakaszt nézzük meg. De az Úr az előző szakaszt nyitotta meg nekünk, Jézus nemzetségtáblázatát, és arra indított, hogy onnét kiindulva is nézzünk bele ebbe a kísértéstörténetbe.
Jézus a Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól. Ez valami újdonság volt az Ő életében. Mennyei Atyja élete egy pontján felvette Vele közvetlenül a kapcsolatot. Leszállt Rá a Szentlélek, galambhoz hasonló testi alakban. Bár Ő öröktől fogva Isten természet szerinti Fia, mégis, földi életében volt egy ilyen kitüntetett pillanat.
De van a Szentléleknek egy másik alakja is, ami Jézus életében fontos, ezt pedig a nemzetségtáblázat mutatja be. Istenig vezeti vissza Lukács ezt a nemzetségtáblázatot, mégpedig addig a mozzanatig, amikor „Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény” (1Mózes 2,7). Minden lélegzetvételünkkel áldjuk az Urat, vagy átkozzuk az Urat! Nem mindegy, hogyan lélegzünk, mert lélegzetvételünk lehet a hűség kifejeződése, és lehet a lázadás, a düh, a sértődés kifejeződése.
Ha jellemző példát akarnék keresni erre az állításomra, akkor a Csillagok háborúját kellene említenem. Darth Vader légzés… Egy telitalálat. Olyan értelemben, hogy az ember akkor ismeri fel leginkább az Úr áldásait, jelenlétét, amikor a hiányát tapasztalja. Darth Vader légzése az imádság ellentéte. A sötét erő. Azért tud ennyire fájdalmas, nyugtalanító üzenetté válni a filmben, mert azt sérti bennünk, ami az életünk legmélyebb gyökere, a Szent Lélek és a légzésünk, sóhajunk kapcsolatát.
Ezt az imádságos sóhajt örökölte Jézus földi generációkon keresztül. Ádám, Sét, … Dávid, … és utódain át. Ő nem csak közvetlenül kapta a mennyből a Szent Lelket galambhoz hasonló alakban, hanem részesedett abból a prófétai Lélekből, az imádság Lelkéből, amit Isten választott népe generációról generációra örökített, hordozott magában. Jézus Krisztusban ez a kettő találkozik, mert Őbenne a Szentlélek teljessége lakott. Ez a mozzanat, ez az atyai áldással örökölt „lélegzetvétel nyelve” is jelen volt Őbenne. József és Mária is megszentelt, őszinte, hűséges szívvel imádkozott Istenhez, és így tanulta ezt Jézus is, az Isten iránti bizalom és odaadás levegővételét.
Innen nézve egy új fényben tűnik fel, hogy miért válaszol Jézus kétféleképp az ördög kísértéseire. Az első két válasza így kezdődik: „Meg van írva”.
Az írott tradíció óriási megtartó erő! A Szentírás nélkül nehezen tudnánk megmaradni, és ellenállni a kísértéseknek. A Szentírás írott szava, a betű fegyver kísértések idején, védelem. Másodszor pedig, tudnunk kell, hogy a Szentírást az Isten felől kell mindig magyarázni, Őt magasztalva.
De amikor a harmadik kísértés érkezik, Jézus nem a „Meg van írva” hivatkozással válaszol, hanem úgy, hogy „Megmondatott”.
Hatalmas üzenete van ennek az aprócska eltérésnek!
Azzal tudnám ezt szemléltetni, hogy annak idején, amikor teológiára készültem, előre megrémítettek alaposan, hogy na, a héber, az lesz a „szórótárgy”, azon véreznek el a legtöbben. Kezdd el már most tanulni, hogy amikor majd odaérsz, már legyen valamiféle előzetes ismereted róla! Én pedig becsülettel letöltöttem Tóth Kálmán professzor kis héber jegyzetét, és próbáltam tanulni. Elég messzire eljutottam benne, de valami rettenetesen hiányzott. Mintha néma lettem volna. Értettem mindent, de egy szótagot nem volt bátorságom kimondani. Egy idő után élő, hangosan megszólaló tanár és tanulóközösség híján kezdett szétesni a kezemben, a fejemben az egész tanult anyag.
Égető szükségünk van a szóban továbbadott, élő, bennünk élő tradícióra. Arra, ami nem „meg van írva” egyszerűen, hanem ami „megmondatott”.
Mert ezt a tradíciót nem egyszerűen géphangon felolvassa nekünk valaki, hanem amikor egy Igét szóban továbbad nekünk „édesapánk”, lelki édesapánk, akkor először levegőt vesz. Az egész mondanivalója ezen az első lélegzetvételen nyugszik. Amikor hozzánk fordul, az előző szempillantásban az Úrhoz fordul, és Neki ajánlja mondanivalója első sóhaját. Amikor meg-megáll a szavak közt, feltekint az Úrra, és minden érzésével újra meg újra visszatalál az Isten iránti hűségnek ehhez a félreismerhetetlen levegővételéhez.
Az igaz emberek légzéséből is lehet tanulni. Ott tükröződik benne Isten édenkerti lehelete, amivel Ádámot életre keltette. Ezt jelenti, hogy „megmondatott”. Átveszed-e Darth Vader légzését, amikor kénytelen vagy „vele”, a gonosszal szóba állni, amikor megkísértenek emberek, támadások, vagy amikor ezeknek a zavaró tényezőknek válaszolsz, akkor is az Úrnak ajánlod Szent Lelkének erejével kimondott első sóhajodat?
Amikor tanítod a rád bízottakat, „fiaidat”, a következő generációt, hogy veszed a levegőt, mielőtt megszólalsz? Adj, Urunk figyelmet, hogy meg ne szakadjon ez a lánc, az imádság, az Istenhez való hűség Lelkének és lélegzetvételének a láncolata, semmilyen körülmények közt.