4. oldal / 10
4. Mert míg Istenben meg nem nyugszunk, valami elképzelhetetlen mélységből kiáltunk... Meg lehet ezt festeni? Azt hiszem, igen. Egy tépett, halálra ítélt világ alól, a pokolból kiáltanak itt sokan, nyújtóznak a fény felé, az élet fája felé, Aki maga is halott, de Aki maga is nyújtózik a világosság felé, mert bizonyosan fel fog támadni. Reménység ellenére is reménykedve... Mert ez az imádság lényege, hogy az ember elérhetetlen magasságokból hívja, reméli Isten mindent meggyógyító, életre keltő világosságát, még ha közben úgy is énekel, hogy „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem...”
