Nem csak egyházban, templomban lehet imádkozni. Az imádság nyomai szét vannak szórva a világban. Néha egészen meglepő helyeken találkozhatunk vele. És egészen meglepő formákat öltenek ilyenkor az imák. Döbbenetes küzdelmeket ott, ahol az ember áll. Teológiailag nem "tökéletesek" ezek a nyomok. Sokféleképp lehetne mondani, tanácsolni az imádkozónak, hogy ne úgy! Hiszen Isten nem ilyen, vagy nem olyan. Hogy ezt ne kérd, mert rosszat tenne neked, Isten szeretetből nem fogja megadni. Vagy nyitott kapukat döngetsz, Isten már azelőtt megadta, mielőtt imára kulcsoltad volna a kezed... Imára kulcsolni a kezét, egy olyan embernek, aki sose tette korábban. Milyen esetlen mozdulat... De az ember csak abban az állapotában, és azzal a tudásával tud imádkozni, amije van. És ez így jó, így őszinte. Tükör által, homályosan. Becsüljük meg ezeket a drága nyomokat.
Így nézzük a következő dalt...