3. De vajon nem túl régi kép ez, nem ment ki a divatból, hogy fejet-térdet hajtsunk az útszéli kereszt előtt? Ma már, nem elégszünk meg a jó régi, „nyugatról ránk erőltetett” kereszttel. Kell a Turul, például, mert az „a miénk”. Ha rákeresek arra, hogy ima, meditáció, hamarabb találok buddhizmusról képet, és sokszor azt is imádságnak nevezzük. Nem is akarunk különbséget tenni, nehogy megsértsünk valakit. De arról nem hozok most képet. Állon itt egy régies kép, ahogy eleink „használták” ezeket a kereszteket. És álljon itt a nemzeti identitáskeresésünk. Talán van igazsága. Nem a halál előtt hajtunk fejet-térdet, hanem az Élet Ura előtt, aki Szent Lelke által van közöttünk. Nem Turul, totemállatok, hanem Szentlélek kellene nekünk, hogy megtaláljuk valódi nemzeti identitásunkat...
