1 Amikor Jézus feltekintett, látta, amint a gazdagok áldozati ajándékaikat a perselybe dobják. 2 Észrevett egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott abba, 3 és így szólt: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. 4 Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije volt, az egész vagyonát.
5 Amikor némelyek azt mondták a templomról, hogy az gyönyörű kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt: 6 Jönnek majd napok, amikor ezekből, amiket itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának.
7 Ekkor azt kérdezték tőle: Mester, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, hogy ez megtörténik? 8 Ő pedig így válaszolt: Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszenek titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! – meg azt: Eljött az idő! De ti ne kövessétek őket! 9 Amikor pedig háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de ez még nem a vég.
10 Azután így folytatta: Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, 11 mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen.
12 De mindezek előtt kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket, átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért. 13 De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre. 14 Határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre, 15 mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem.
16 Kiszolgáltatnak titeket még a szülők, testvérek, rokonok és barátok is, egyeseket meg is ölnek közületek, 17 és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért. 18 De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. 19 Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.
20 Amikor pedig látjátok, hogy Jeruzsálemet ellenséges seregek kerítik be, akkor tudjátok meg, hogy elközelített annak pusztulása. 21 Akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, és akik a városban vannak, menjenek ki onnan, akik pedig vidéken vannak, ne menjenek be oda. 22 Mert ezek a bosszúállás napjai, hogy beteljesedjék mindaz, ami meg van írva. 23 Jaj azokban a napokban a terhes és a szoptatós anyáknak, mert nagy nyomorúság szakad a földre és harag erre a népre. 24 Kardélre hányják és fogságba viszik őket mindenféle nép közé, és pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg be nem telik a pogányok ideje.
25 És jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. 26 Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóoszlopai megrendülnek.
27 És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. 28 Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.
29 Mondott nekik egy példázatot is: Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind! 30 Amikor látjátok, hogy már kihajtottak, magatoktól is tudjátok, hogy már közel van a nyár. 31 Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa. 32 Bizony mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz. 33 Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.
34 Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól, és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, 35 mint valami csapda, mert rá fog törni mindazokra, akik a föld színén laknak. 36 Legyetek tehát éberek, és szüntelen könyörögjetek, hogy legyen erőtök kimenekülni mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt (Lukács 21,1-34).
Mi marad meg?
Az özvegyasszonynak megmarad 2 fillérje. De az Úrnak adja. Nem marad pénze.
A Jeruzsálemi Templom gyönyörű faragott kövei, arany díszítései eltűnnek, a rómaiak porig rombolják a várost. A Templom nem marad meg.
„Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! – meg azt: Eljött az idő!” Mert Jézus nem marad meg a tanítványok mellett elérhető közelségben, hogy azt mondhatná: Én vagyok!, vagy azt, hogy „Eljött az idő!” Nem marad meg az, aki tudja, aki megmondja.
„Amikor pedig háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de ez még nem a vég.” – A béke, a biztonság nem marad meg. A földi hatalom nem marad meg, mert a lázadások, egyik a másik után ledöntik.
De ez még ne ma vég! – Mert valami még megmarad. Mi marad nekünk, ha minden kicsúszik a lábunk alól?
Azután így folytatta: Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen.
Nem mindegy, hogy csak hallunk háborúkról, vagy minket is elérnek a háborúk. Ország ország ellen támad, mindenfelé, itt is – ott is földrengések lesznek. Azt mondják, erős földrengések előtt különös fények jelennek meg azokon a vidékeken. „Jelek tűnnek fel az égen.” Nem Isten jelenlétének jelei ezek, hanem vészjósló jelek. Szó szerint is kicsúszik alólunk a talaj. Mi marad meg?
Talán a becsületünk. Talán a sok nehézség, nyomorúság közt legalább hősök lehetünk, akit megbecsülnek a társai? – De nem. Ez sem marad meg nekünk. „De mindezek előtt kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket, átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért.” Ez már most kibírhatatlan, már most, amikor halljuk, akkor kell valami vigasztalás: Istentől rendelt ideje lesz ez a bizonyságtételnek!
Érezzük, hogy valami kell, ami mindig velünk marad, mert... még az elveink, a terveink, a gondolataink sem olyanok, amik maradandóan meg tudnának őrizni minket. Egyre nyíltabban mondja az Ige: csak az Úr az, aki megmarad. Még azelőtt, hogy a világ elkezdene szétesni. Már most, Isten, Jézus Krisztus Szentlelke az egyetlen menedékünk: „De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre. Határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre, mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem.” Semmink nincs, amit magunkkal vihetnénk egy tárgyalásra a magunk védelmére. Sem itt, a földön, ha Krisztusért üldöznek, sem majd ott, az utolsó napon. Örök parancsolat ez nekünk: „Határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre, mert én adok nektek szájat és bölcsességet”. Isten bölcsessége, amely minden emberi értelmet felülmúl, megőriz minket Krisztus Jézusban, aki az üdvösség és az örök élet. Tudom, az eredeti áldásban „Isten békessége” van. Isten bölcsessége őrzi a békességet, Isten Lelke a békéltetés Lelke. Az életünk? Az nem biztos, hogy megmarad.
Még a család sem jelent menedéket. Pedig azt hinnénk, hogy ha nem avatkozunk a politikába, hanem csak szépen, nyugton, otthon vagyunk szeretteink körében, akkor lehet békésen hívő életet élni. „Kiszolgáltatnak titeket még a szülők, testvérek, rokonok és barátok is, egyeseket meg is ölnek közületek.” Mi marad meg, ha a családunk is ellenünk fordul, ha a barátaink sem igaz és örök barátok? A hitünk, a bizonyságtételünk, amelyik minden egyes pillanatban az Úrtól várja az iránymutatást, és nem készül előre, emberi praktikákkal és észjárással arra, amire nem lehet felkészülni.
Titokzatos ígéret: „De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.” Igen, ezért kapaszkodunk abba, végig, ami megmarad. Mi marad meg?
Jeruzsálem városa Lukács evangéliumának írása idején már romokban állt. Mint beteljesedett prófécia állnak itt az Ige következő sorai, konkrétan. „Amikor pedig látjátok, hogy Jeruzsálemet ellenséges seregek kerítik be, akkor tudjátok meg, hogy elközelített annak pusztulása...” A jeruzsálemi keresztyén gyülekezet hallgatott Jézus szavára, kimenekültek még idejében Pellába. Túlélték a város ostromát. Ilyen engedelmesen kell Jézus Krisztus többi, távolabbi jövőre szóló szavait is követni.
No, de, Jeruzsálem pusztulása sincs kőbe vésve, az sem maradandó, mint ahogy sok prédikációban, különösen a múlt században szokás volt mondani. „...és pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg be nem telik a pogányok ideje.” Betelik egyszer a pogányok ideje is.
Kozmikus méretekre tágul ki a világ megszűnése: És jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóoszlopai megrendülnek. Még a Nap, a Hold és a csillagok sem maradnak meg. Isten kezdetben teremtette az eget és a földet, és egyszer mindez megsemmisül. Nem marad meg ez sem.
Egyvalami csak, amiben bízhatunk: hogy Urunk, Jézus Krisztus visszajön!
És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.
Mert Jézus Krisztusnak nincs szüksége ennek a világnak az erőire, a megtartó alapjaira, mert Ő a Kőszikla, Akire az egész világmindenség felépül. Ezért, bármi is tűnik el a mi életünkből, akár erkölcsi, akár anyagi, akár bármiféle más javak, ez nem választhat el minket a mi Üdvözítőnktől, aki vissza fog jönni, hogy teljessé tegye a mi örömünket és megváltásunkat.
Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el – mondja Urunk. Ezt sose felejtsük el. Nem a világvége, ha a világvége is jönne!
Rakjuk körbe magunkat valamiféle emlékeztetővel... Nézzünk ilyenkor tavasszal a fügefára, és lássuk meg, hogy ha egy-egy dolog elmúlik a világban, az csak arra utal, hogy jön a mi Urunk, nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor pedig „ezek elkezdődnek”, amikor pedig azt érezzük, hogy nincs tovább, akkor egyenesedjünk fel, és emeljük fel a fejünket, mert ez csak annak a jele, hogy közeledik a megváltásunk. Ahogy a fügefán a levél jelzi a nyár közeledtét. „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.”
Újra szól a figyelmeztetés: vigyázzunk, mert a világ szomorú, tragikus eseményei elnehezítenek minket. Kövek nőnek a szívünkön. Bedarálnak a hétköznapok kínlódásai, küzdelmei. Pedig mindig szemünk előtt kell tartsuk, hogy mi marad meg: Jézus Krisztus Igéje, ígérete marad meg, hogy Ő visszajön, és megszabadít minket! És akkor minden kő leesik a szívünkről!
Legyetek tehát éberek, és szüntelen könyörögjetek, hogy legyen erőtök kimenekülni mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt! – Mert Ő marad meg örökké nekünk, és mi is Ővele, Őáltala, Őbenne.