27 Azután odamentek hozzá néhányan a szadduceusok közül, akik tagadják, hogy van feltámadás, és ezt kérdezték tőle: 28 Mester, Mózes elrendelte nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének. 29 Volt hét testvér. Az első megnősült, de meghalt gyermektelenül. 30 Ekkor a második vette el az asszonyt, 31 aztán a harmadik, majd sorban mind a hét, de mind úgy haltak meg, hogy nem hagytak maguk után gyermeket. 32 Végül meghalt az asszony is. 33 Ez az asszony melyikük felesége lesz a feltámadáskor, hiszen mind a hétnek a felesége volt? 34 Jézus így válaszolt nekik: E világ fiai házasodnak és férjhez mennek, 35 de akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek. 36 Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és Isten fiaivá lesznek, mivel feltámadnak a halálból. 37 Arra pedig, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is rámutatott a csipkebokorról szóló részben, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének mondta. 38 Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él. 39 Néhány írástudó ekkor így szólt: Mester, jól mondtad. 40 És többé semmit sem mertek kérdezni tőle (Lukács 20,27-40).
„És többé semmit sem mertek kérdezni tőle.” Miért nem? Mert nem sikerült Őt nevetségessé tenni. Mert Jézus úgy válaszolt, hogy csak nagyobb lett a hallgatóság szemében, pedig nyilvánosan meg akarták alázni, rá akarták bizonyítani tudatlanságát. Mert akárhány támadás lett volna, Jézus mindegyik után csak még népszerűbb lett volna a hallgatóság körében. Tehát nem mertek többé semmit kérdezni tőle. Inkább visszavonultak, megsértődtek, és örökre elkönyvelték Őt ellenségnek.
Van ez a fajta ember: ha nem tud mások előtt megalázni, akkor még ő érzi sértve magát, és azt sugallja, hogy te vagy olyan bűnös, olyan lehetetlen bajkeverő, hogy ő inkább nem is szól hozzád többé, és másokat is óva int attól, hogy szóba álljanak veled. Mert lám, most ő mennyire megütötte a bokáját, te is így jársz majd! „Vigyázz vele!”
Mi Jézus „tudatlanságának” a lényege, amivel a szadduceusok le akarták Őt leplezni? Az, hogy hirdette: van feltámadás.
Ez azért nagyon bátor kijelentés. Van feltámadás! Miért? Te láttál már halottat feltámadni? Nem. Na látod. Visszajött már valaki a halálból? Nem. Na látod. Mi, hogy Jézus? Ő csak egy mesefigura! Minden, ami feltámad, mesefigura. Mert a feltámadás nem létezik!
Vannak közöttünk ilyen szadduceusok ma is, ezek minden korban vannak. És a szadduceus gondolkodásmód nagyon praktikus. Mert az élete menedzseléséhez nem vesz igénybe bizonytalan tényezőket. Mondhatni, „kősziklára” építi az életét.
Itt van például ez a szakasz Mózes törvényéből: ha meghal egy férfi, akinek nem született gyermeke, akkor a testvére vegye el az özvegyét, és gondoskodjon arról, hogy ki ne haljon a vérvonal. Akkor egyben tartható a vagyon, akkor zökkenőmentes lesz az átállás generációról generációra. A világi boldogulás kulcsa, hogy legyen utód, aki majd továbbviheti az ősök hagyományát. Mindig előnyben vannak azok, akik az előző nemzedék örökségét folytatják azokhoz képest, akiknek mindent újra kell kezdeniük.
Szadduceus elképzelés van az egyházról, a misszióról is. Isten van, persze, hisszük. De a lényegi dolgokat az ember döntése, az emberi cselekedetek viszik végbe. Szeress, és tégy, amit akarsz! Isten az ember lelkiismeretében jelentette ki magát, a lelkiismeretet pedig az ember nevelés útján kapja. Ha még nem tökéletes, a vessző és a bot majd segít „embert faragni belőle”. Nincsenek itt bizonytalan, transzcendens erők. Isten törvénye földi törvény, és sikerre vezet. Mi sikeresek vagyunk Isten törvénye alapján: mert nem öljük meg egymást, mert nem lopunk, és így a bizalom pénzt takarít meg nekünk, mert nem paráználkodunk, és így egészségesek maradunk, gondoskodunk a szüleinkről, ezért bölcsességet, tapasztalatot, örökséget kapunk tőlük cserébe. Ezért a misszió az, hogy neveljük erre a törvényre a pogányokat is, és aki hajlandó Isten törvényeit elfogadni, és ehhez igazítja a lelkiismeretét, azt az embert megnyertük.
És akkor belép a szadduceusok körébe valaki, aki azt mondja: Így szól az Úr! És a szadduceusok kinevetik. Gyakori intése volt a prófétáknak: „Ne Egyiptomtól, ne Babilontól várjátok a katonai segítséget – hanem bízzatok az Úr megmentő erejében!” Mire aztán a szadduceusok tényleg mosolyogni kezdtek. … Majd pusztakézzel megyünk neki az ellenségnek? Hát a lelkiismeretünk is azt diktálja, meg a józan ész is, hogy hívjuk be a rómaiakat, majd ők rendet tesznek. Például így. A rómaiak pedig jönnek, és valóban békét teremtenek. Római békét. És van, akinek ez jó. A józan gondolkodású, racionális, erőben és a pénz hatalmában bízó szadduceusoknak például.
A legszélsőségesebb vita a feltámadás körül alakul ki. Mert nem mindegy, hogy ezt az életemet őrzöm, foggal-körömmel. Vagy az örök életre készülök, ami a halálon túl, a feltámadáson túl van, és valóságos, és megér minden áldozatot. Adott esetben azt is, hogy erről az életemről lemondjak. Ahogy Jézus Krisztus is lemondott az életéről 33 éves korában. A feltámadásért. Az Ő feltámadásáért, és a mi feltámadásunkért.
Ha van feltámadás, minden döntésünk másképp születik meg. Ha van feltámadás, az azt jelenti, hogy Isten a halálnál is nagyobb hatalommal szól bele ebbe a világba. Ha van feltámadás, az azt jelenti, hogy nem a világban véghezvitt cselekedeteink, nem a „biológiai és politikai lábnyomunk” az, amit tökéletesíteni kell, hanem önmagunkat, akik az örökkévalóságban leszünk. Önmagunkat, a másokért élő embert, akik majd az örökkévalóságban élünk egymásért Isten színe előtt. Mint az angyalok. Nem a múltban kell dicső emléket állítani magunknak, hogy azt emberi erőkkel, kopjafás megemlékezésekkel őriztessük az utódainkkal. Hanem az eljövendő üdvösségre kell önmagunkat készítenünk. Sőt, az Úrnak kell átadnunk magunkat, hogy Ő készítsen minket az örökkévalóságra, hogy alkalmasak legyünk az Ő országára.
„de akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban”
Van, aki méltónak ítéltetik arra, hogy a szadduceusok belső köreibe bekerüljön, és meghatározza a világ politikai-gazdasági menetét. De van egy másik belső kör, azoké, akik méltónak ítéltetnek az eljövendő világra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban.
Gondolj bele, kedves „szadduceus” Testvérem! Te, aki olyan ügyesen forgolódsz ebben a világban, hogy szimultánt játszol a családoddal, a munkatársaiddal, a kormányzattal és a civil szervezetekkel, te, aki egyszerre vagy otthon a fegyveres közelharcban és a milliós pályázatok ügyes előresorolásában, akinek a parancsait szolgák hada lesi, lehet, hogy nem vagy méltó ama eljövendő világra, hogy részed legyen a halottak közül való feltámadásban!
Ezt mondja Jézus szava. Mert ahhoz, hogy részed legyen benne, az a minimum, hogy hiszel benne, és nem csak erre a világra tervezel.
Azt mondod, Mózes törvényéből vezetted le az életvezetési elveidet, az értékrendedet. És én ezt nem vitatom, mondja Jézus. Nemes dolog tőled, hogy Istent teszed meg életed alapjának, és az Ő törvényének élsz. De légy olyan becsületes önmagadhoz, amilyen leleménnyel ezt a világot uralni tudod. Van Mózes törvényében szó az élő Istenről – aki szólt Mózeshez a csipkebokorból.
Nem volna törvényed sem, ha Istennek lehetetlen volna átlépni a transzcendens határokat, és belépni ebbe a látható világba. Isten egykor csodás események útján adta Mózesnek a törvényt, és gyűjtötte a törvény köré az Ő népét. Ha a törvényben hiszel, akkor hinned kell a törvényadás csodájában is.
Te, aki hiszed és vallod, a reformáció kora óta, hogy „sola Scriptura”, hogy „egyedül a Szentírás” az, ami szükséges és elégséges az életed rendjének meghatározásához, ne korlátozd magadat tisztán a Tízparancsolatra, annak is a falra fellógatott hímzett-faragott változatára. Nézz bele jobban Mózes „törvényébe”, és vedd észre, hogy Isten számára Mózes nem halt meg. Ábrahám, Izsák, Jákób Isten számára élő emberek. Olyan emberek, „akik méltónak ítéltettek ama eljövendő világra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban”. Üdvösséget nyert emberek. Bár még nem teljesedett be egészen, amivé lesznek.
Arról van szó, hogy nem élhetünk úgy, mint a halál fia. Aki addig-addig házasodik, míg élő utódot nem hoz világra, mert hajtja az életösztön, mert tudja, hogy megöregszik, és akkor nem lesz, aki ápolja, eltartsa, mert tudja, hogy meghal, és akkor nem lesz, aki megetesse az állatokat. Vagy addig-addig házasodik, míg át nem éli hormonálisan „az örökkévalóságot”, mert itt, a pillanatban akarja pótolni, ami odaát nem adatik meg.
A feltámadás fiai vagyunk. Akinek az a feladata, hogy megszentelje maga körül a világnak azt a kis részét, ami rábízatott. Hogy átragyogjon rajtunk Isten dicsősége. Istennek e világban kiáradó gyógyító, szépítő erői.
Nem baj, ha emiatt nem szólnak hozzánk többet. Csak maradjunk só és világosság – Jézus Krisztus feltámadásának erejéből.