11 Amikor pedig ezeket hallották, [Jézus] mondott egy példázatot is, mert közel volt Jeruzsálemhez, és azt gondolták, hogy azonnal meg fog jelenni az Isten országa. 12 Így szólt tehát: Egy előkelő ember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, és úgy térjen vissza. 13 Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz minát, és azt mondta nekik: Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök. 14 Alattvalói azonban gyűlölték őt, ezért küldöttséget menesztettek utána, és azt üzenték: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk. 15 Amikor pedig megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan kereskedett. 16 Jött az első, és azt mondta: Uram, a minád tíz minát nyert. 17 Az erre így szólt: Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött! 18 Aztán jött a második, és jelentette: Uram, a minád öt minát nyert. 19 Ehhez pedig így szólt: Uralkodj te is öt városon! 20 Jött a harmadik is, aki így beszélt: Uram, itt a minád. Egy kendőbe kötve őriztem. 21 Féltem ugyanis tőled, mivel könyörtelen ember vagy: azt is behajtod, amit nem fektettél be, és learatod azt is, amit nem vetettél el. 22 Ekkor az így szólt hozzá: A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy én könyörtelen ember vagyok, hogy behajtom azt is, amit nem fektettem be, és hogy learatom azt is, amit nem vetettem el? 23 Miért nem tetted hát a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam meg? 24 Az ott állóknak pedig ezt mondta: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van! 25 Mire ezt mondták neki: Uram, annak tíz minája van! 26 De ő így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van. 27 Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királlyá legyek felettük, hozzátok ide, és vágjátok le itt előttem (Lukács 19,11-27).
Ezt a prédikációt egy barátomnak írom.
Kedves Barátom!
Tudom, hogy nem szoktál Bibliát olvasni. Megértelek. Ha a te helyedben volnék, én is teljesen értelmetlennek látnám, amit a templomokban csinálnak. Úgyhogy most nem pont azt fogom csinálni, amit a vallásos emberek általában szoktak.
Azzal kell kezdenem, hogy jön a Karácsony. Nem az, hogy tavalyi húsvéti nyulakból újraöntött csokimikulásokkal torlaszolják el a boltokat, és mindenhonnan szól a dzsingölbellz. A Karácsony Jézus születésnapja. Jézusról most csak annyit mondok, hogy Ő az egyetlen, aki valóban szeret minket. A többiektől nem sokat várok. Egyszerűen ügyetlenek vagyunk benne. Megpróbáljuk szeretni egymást, és valahol mindig elrontjuk, és csak bántás lesz belőle. A szüleink is elszúrják. A barátaink is. Szoktam mondani néha, ha ilyen barátaim vannak, nincs szükségem ellenségekre. Jézus az egyetlen, aki soha nem ártott nekünk, és csak jót akar.
Jézus Isten. Most ez meredeknek hangzik, de majd ha lesz egy kis időnk, erről többet is tudok mondani. Isten, mert például fel tudott támasztani egy halottat. Egyszer vihar volt a Genezáreti-tavon, Jézus felállt, egyszerűen rászólt a viharra, és az elcsitult. Még a démonoknak is tudott parancsolni. Vannak démonok? Persze, hogy vannak, és Jézus parancsol nekik. Isten úgy döntött, hogy megszületik ide közénk, emberi testben, hogy az emberiség beszélni tudjon Vele, és Isten válaszoljon is, rendes, érthető emberi nyelven, és el tudja mondani nekünk, hogy szeret minket. Ez a Karácsony.
A történethez azt kell még tudni, hogy Jézust annak rendje és módja szerint kivégezték. Te is tudod, hogy jónak lenni nem egy életbiztosítás. A politikában a hatalmat sem úgy érdemlik ki, mint a mesében, hogy becsülettel, tisztességgel. Van ott minden. Aki nem megy bele a gonosz játszmákba, az alulmarad. Nagy a kísértés, hogy akkor vessünk be mindent, jót és rosszat, csak hogy a csúcsra kerüljük? Jézus mégis azt választotta, hogy tiszta marad, miközben mindenkinél nagyobb hatalma volt, és bármit megtehetett volna. Tényleg egyetlen szavával elpusztíthatta volna a világot. De csak egy fügefán demózta, nehogy bajunk legyen.
De ha csak ennyi történt volna Vele, hogy kegyetlenül kivégzik, akkor egyszerűen birkának tartanám. Nem sok hasznom volna egy olyan istenből, aki valamiféle baklövés folytán emberi testbe szorul, elfelejti az admin jelszót, és ebbe belepusztul. Nem sok értelme van egy halott istennek. Nem vagyok híve annak a vallásosságnak, amelyik csak annyit mond, hogy „légy jó mindhalálig”. Ennek így semmi értelme. Az önvédelem fontos. Az igazságos ítélet fontos. Jézus kivégzése csak azért ér valamit, mert Ő harmadnapra feltámadt. Úgy ment bele a halálba, hogy tudta, hogy fel fog támadni harmadnapra. Igaz, ez is olyan, mint a mese. Ki hiszi el? Az igazság az, hogy több szemtanú is van rá, több mint 500, hogy halála után egyrészt nem volt ott a sírban, másrészt beszélgettek Vele, együtt ettek Vele, kenyeret és sült halat, és ami éppen maradt a vacsorából, amikor betoppant közéjük. Aztán sokak szeme láttára egyszerűen felemelkedett a földről, és felment valahová a felhők fölé. Ahogy a tibeti szerzetesekről és a buddhista gurukról hírlik.
Szóval Jézus ma is él. Itt kezdődik a történet, amiről most beszélni szeretnék.
Mielőtt Jézust kivégezték, akkor mondta el Jeruzsálem felé közeledve ezt a mesét. Jézus valódi volt, de ez a történet mese. Tanmese. Ilyen iskolás dolog. Talán mégsem annyira iskolás, hogy elmeneküljünk.
Volt egy nemes ember, így kezdi. „Előkelő ember”. Olyan ember, aki jó családba született. Igaz is, hogy ez a világ úgy van összerakva, hogy aki jó családba születik, az viszi valamire, aki pedig csak úgy csöppen bele a sűrűjébe, annak esélye sincs. Nos, Jézus úgy csöppent bele a sűrűjébe. Egy ácsnak volt a fia, egy nagyon fiatal asszonytól. Mikor már-már szülnie kellett az asszonynak, akkor feltették az édesanyját egy szamár hátára, de az is lehet, hogy egyszerűen gyalogolt, mert az urak kitalálták, hogy „népszámlálást tartanak”, és mindenkinek haza kellett mennie oda, ahol az állandó lakcíme volt. Kész csoda, hogy nem szült meg az úton ez a szegény lány. Aztán amikor megérkeztek Betlehembe, azt mondták nekik, hogy Ja nektek? Nektek nincs itt szállásotok. Nem sok jót ígér, ha valakinek egy istállóban kell megszületnie.
Mert van ez, hogy földi szempontból előkelő-e valaki. Mennyei szempontból pedig Isten, vagy, hogy ne legyen olyan keveredés, Isten Fia, de ez ugyanaz. Valóban előkelő dolog Isten Fiának lenni. Összesen egyvalaki van ilyen a világon. Te is előkelő vagy Isten szemével nézve, nemes ember… Tudom.
Elmegy ez a nemes ember, hogy királyi hatalmat szerezzen. Mert így szokás ez. A vezetők, akik viszik valamire, kapják valakitől a hatalmat. Mindenki mögött ott áll az, aki felépítette őt, aki felhatalmazta, aki kész bevetni valami fegyvert is, hogy ezt a vezetőt megvédje. Senki sem magától verekedte fel magát a csúcsra. Ha más nem, akkor az apja taposta ki az utat neki. Ezért el kell mennie a jelöltnek, hogy egy császártól, valakitől kapjon kinevezést, felhatalmazást.
Még Jézus mögött is ott áll Isten. Most ez megint furcsa. Ugyanaz az Isten hogy lehet egyszerre Jézus is, és „Atya Isten” is. Nem tudjuk, de akik látták Jézust, így tapasztalták ezt meg. A láthatatlan, mindenható Isten támasztotta fel a halálból Jézust, aki a testté lett Isten. És királlyá tette az egész világ fölött. Vagyis, még nem. Most valami átmeneti állapotban vagyunk. Mint ebben a történetben, hogy elment a nemes ember, de még nem jött vissza. Jézus felment a mennybe, Istenhez, időszámításunk szerint kb. 33-ban, és vissza fog jönni. És amikor visszajön, akkor király lesz. Nem fogja többet hagyni, hogy kivégezzék. Az a történet véget ért. Még egyszer nem tűri el.
Vannak ennek a nemes embernek szolgái. „Hívatta tíz szolgáját.” És vannak más lakói annak a városnak, országnak. Olyan emberek, akik nem akarják, hogy ez uralkodjon fölöttük.
Hát most egy furcsa dolgot fogok mondani, de ebben a történetben a szolgák a nyerők.
Az üzenet mégis az, hogy ne légy csicska!
Ez a tíz ember egy-egy „minát” kap. Átszámolva egy munkás félévi keresete egy mina. Nem is szolgának mondanám ezeket, hanem bizalmi embereknek. Volt ennek a nemes embernek tíz bizalmi embere, akiknek adott egyenként félévi fizetésre elegendő összeget. De nem mondta meg nekik, hogy mit kell csinálniuk. „Vállalkozzatok, míg vissza nem jövök.” Ügyvezető igazgató lett ez a tíz ember, és mindegyiknek egy-egy céget kellett alapítania. Rájuk volt bízva, hogy milyen területen, amiben a legtehetségesebbek, amiből a legtöbb jövedelmet remélték, amihez kedvük volt. Így már sokkal jobban hangzik, mint ha beállította volna őket a futószalag mögé, hogy termeljenek.
Ma is vannak ilyen emberek, akik az államtól pénzt kapnak, jellemzően fél évig fizetik helyettük a bérköltségeket, hogy vállalkozást indítsanak. És a fél év alatt fel lehet úgy építeni egy céget, hogy már megálljon a saját lábán. Ha életképes az ötlet. Ez a tíz ember ezzel volt elfoglalva.
És ott voltak a többiek, a „választópolgárok” és a képviselőjelöltek, miniszterelnök jelöltek… Ők úgy gondolták, hogy ez, aki király akar lenni, egyáltalán nem jobb náluk. Küldöttséget menesztettek oda, ahová a király ment támogatásért. Mentek árulkodni, besúgni, feljelenteni. Valószínűleg vaskos aktával érkeztek, mindenféle olyan bűncselekményekről, amik szerintük megtörténtek, és olyanokkal, amiket csak úgy találtak ki. Így szokott ez lenni, hogy ha valakit ki akarnak csinálni, akkor nem csak a valós problémákat sorolják fel, hanem mondanak mást is bőven. Egy tanár, ha baja van a gyerekkel az iskolában, behívja a szülőt, és attól függ, mennyire gyűlölte meg a gyereket, annyi mindent fog hozzákölteni a vádakhoz. A végén már a szülő sem tudja, hogy mit gondoljon, lehet ilyen gonosz az ő gyereke? Nem, nem ilyen gonosz, csak feldühödtek rá, meggyűlölték, és most már mindent a fejére szórnak, csak végre eltűnjön innen.
Igaz, ezek a polgárok nem kaptak a leendő királytól támogatást. De nem is voltak bizalmi emberek. De nem is akartak bizalmi emberek lenni, mert az mégiscsak csicskaság valahol. Ők pedig nem akarták, hogy valaki uralkodjon fölöttük. Mentek hát bemártani ezt az embert.
Jézusról van szó a mesében, és Jézus tudta, hogy Isten mindent lát, és hiába jelentik fel Őt Istennél, semmiféle átkozódás nem fogja Őt Isten szemében befeketíteni. Ez így tiszta ügy. Így a mese sem foglalkozik azzal, ami a valóságban olyan gyakran megtörténik, hogy mégsem a jó, a nemes kerül hatalomra.
Nem is ezen kell törnünk a fejünket. Hanem azon, hogy Jézus, a világ ura, adott nekünk a világból egy kis részt, és ránk bízta: elmúltatok 18 évesek, vállalkozzatok vele belátásotok szerint, nem szólok bele. És Ő nem szól bele. Nem parancsolgat, nem utasítgat. Majd jön, egyszer, és akkor meg fogja kérdezni, hogy mire használtad, amit kaptál ebből a világból?
Mert sokat kaptál. Az éveidet. Az alkalmakat, amikor beszélhettél valakihez. A pillanatokat, amikor megölelhettél valakit. A pénzt, amit először a szüleidtől kaptál, később magad kerested meg. Milyen vállalkozás az, amiben te magad is benne vagy, és másoknak is szüksége van rá? Hogy ha beleöntöttél félévnyi fizetést, 200 000Ft-os minimálbérrel számolva 1 356 000 Ft-ot, megteremte-e a tízszeresét, 13 560 000Ft-ot? Vagy, ha nem sikerült olyan jól, akkor csak az ötszörösét, 6 780 000Ft-ot…
Ezek a szolgák nem akadtak fenn azon, hogy szolgáknak mondják őket, hanem örültek a zsáknyi ezüstnek, és elmentek vállalkozni vele. Kockáztattak, igen. És benne volt az a lehetőség is, hogy elveszítik az egészet.
Onnan tudjuk ezt, hogy ott volt ez a harmadik, aki azt mondta, hogy elrejtettem. Becsomagoltam egy kendőbe, hogy senki meg ne találja, és épségben vissza tudjam adni. Mert féltem tőled! Ő úgy tudta, hogy a főnöke egy mogorva, goromba, számonkérő ember. Aki a kákán is csomót keres. Aki soha semmivel nincs megelégedve. Aki annyi munkát oszt, hogy soha nem lehet azt megcsinálni. Aki több pénzt fog követelni, mint amennyit adott!!!
De tényleg, milyen félelmetes! Kapni több mint 1 millió Ft-ot, amit aztán visszakérnek tőlünk. Nem költhetem magamra. Nem költhetem veszteséges dolgokra. Vagy veszek rajta 1000 db pálmafa csemetét, és nevelgetni kezdem, hogy mire érte jönnek, megnőjön kétméteresre, és el tudjam adni darabját 50 000-ért. De megfeledkezem róla, elfelejtem locsolni, kiszárad, megeszi a pajzstetű, feldönti a vihar. Annyiféleképp el lehet csúszni egy vállalkozásban. Hát nem biztonságosabb bevarrni az egészet egy párnába, levinni a tyúkól alá, és majd ha jönnek érte, épségben visszaadni?
Jön vissza a király, és azt mondja, hogy ez hűtlenség. Ha hozzá sem nyúltál a 10-20 év alatt, és meg sem próbáltad kamatoztatni, akkor nem lehet nálad.
Nem öli meg a szolgát a király. Csak elveszi tőle a pozíciót. Tényleg csicskát csinál belőle. Majd végez valami olyan feladatot, ahol kényszeríteni fogják, ahol nem a saját belátására van bízva, hogy mihez volna kedve. És odaadja annak, aki szeret jót tenni a máséval.
És még valami van ebben a történetben. Itt apró, emberi léptékű vállalkozásokat kapnak az emberek. Mintha csak éppen tanulnának. Próbaképpen. És amikor a király visszajön, egész városokat bíz a hűségesekre. Ott már nem a pénzért kell felelősséget vállalni, hanem élő emberekért!
Aki jól tud bánni a pénzzel, kreatívan tud vállalkozást fejleszteni belőle, az megpróbálhat emberekért felelősséget vállalni. Társáért, saját gyerekeiért. Egy gyerek olyan, mint egy egész világ. Az ember a legnagyobb csoda. Kapni egy pici lényt, és felnevelni. Egészen kihozni belőle mindent, ami rejtőzik benne. Mind a tíz gyémántot kifaragni benne. Vagy legalább ötöt – mert az ember hibázik, még ha szülő is. És akkor nemes emberekkel lesz tele a világ.
Az ellenségekről félve mondom, hogy bizony, az a szelíd Jézus, akiről a hittan órákon úgy beszélnek, mintha simogatós bárány volna, fogja, és kivégzi őket. Még a szemét sem hunyja be, amikor levágatja őket. Ahogy máskor mondani szokta: „Lesz ott sírás és fogcsikorgatás”. Azoknak, akik nem a maguk ügyével foglalkoznak, hanem csak feljelentgetnek, akadékoskodnak, piszkálnak, és keresztbe tesznek minden jónak, ami ezen a világon történik.
Jézus eljött, elmondta nekünk ezeket, aztán felment a mennybe, hogy ott végérvényesen az egész világ királyává váljon. Onnan fog visszajönni egyszer. Nekünk pedig hagyott itt ajándékokat, és akiket igazán szeret, azoknak megadta, hogy eldönthessék, mire akarják használni ezt a vagyont. Hogy mire visszajön, sokszorosát kapja vissza, és még nemesebb, értékesebb feladatokkal bízzon meg.
Titkot mondok. Jézus az egyetlen, aki valóban szeret minket. Nem goromba és kegyetlen főnök. Ha el is buknánk véletlenül azt a pénzt, amit vállalkozásra kaptunk, segít talpra állni. És ha kérjük, bár ott van fent a mennyben, de itt lent erőt is, ötletet is tud adni nekünk. Mert ez is ilyen különös, így tapasztalták meg őt az emberek, hogy fel is ment a mennybe, de láthatatlanul mégis velünk van, bennünk van, és néha mi is csodákra vagyunk képesek.
De felelősen, amennyire csak telik tőlünk…