Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
aki kiküldesz bennünket a pusztába, hogy Téged még jobban megtaláljunk! Köszönjük, hogy a pusztában sem vagyunk egyedül, hanem „mi” Atyánkként szólíthatunk, a szentek közösségében. Köszönjük, hogy egyszülött Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus is itt van velünk ebben a pusztában, ahová most küldtél. Köszönjük, hogy Ő érzi, látja, hallja, ami velünk történik, és meg is érinti vállunkat, szívünket csendes, vigasztaló szavával. Odalép hozzánk, és azt mondja: Ne félj! Veled vagyok, nem hagylak el, bárhová is kell menned mennyei Atyánktól kapott szent hivatásod teljesítése közben.
Szenteltessék meg a Te neved,
add, hogy semmiféle kísértés el ne térítsen minket egyetlen feladatunktól, amiért teremtettél, amiért elhívtál minket, hogy csak Téged, a mi Urunkat, Istenünket imádjunk, és csak Neked szolgáljunk. Szentelj meg minket, hogy mi is megszentelhessük a Te nevedet, amikor a Te nevedet ajkunkra vesszük, Rád hivatkozva járunk ebben a világban.
Jöjjön el a Te országod,
add, hogy egyetlen Királyunkra tudjunk tekinteni minden tervünkben, a Jézus Krisztusra, aki kiállta az összes kísértés próbáját, és biztos ponttá vált a mi életünkben, aki védelmez, megóv minket az Ő országában.
Legyen meg a Te akaratod,
mert fájdalommal nézünk szét ebben a világban, és meg kell állapítanunk, hogy bár Te mindenható Isten vagy, mégsem a Te akaratod szerint történik minden ezen a világon. Nem a Te akaratod a bűn, nem a Te akaratod a szenvedés, a betegség, és a halál sem a Te akaratod. A Te akaratod a szent élet, az öröm, egészség és az örök élet. Legyen meg a Te akaratod az én életemben is, ahogy a mi Urunk Jézus Krisztusban is beteljesedett Húsvét hajnalán ez a Te törvényed, a feltámadás, az üdvösség törvénye. Hálával köszönjük meg Neked, hogy Te nem erőszakolod ránk még a jót sem, hanem a Te akaratod az is, hogy mi független, önálló emberekként, önként simuljunk bele abba a világba, ami tökéletessé tesz mindent. Add, hogy bennünk is a Te akaratod legyen meg, hogy a mi akaratunk a Te akaratodból éljen.
Amint a mennyben, úgy a földön is,
mert Te nem olyan Isten vagy, aki veszendőnek ítéled ezt a földi, anyagi világot, hogy csak a láthatatlan szellemit becsülnéd valamire. Hálásak vagyunk Neked, hogy Neked gondod van nem csak a mennyei, hanem a földi világra is. Arra, amiben igazán jól érezzük magunkat. A tavaszi virágokra, a húsvéti terített asztalra és szeretteink arcán a mosolyra. Add, hogy ne vágyjunk olyan kísérteties szférákba, amik nem nekünk, embereknek valók, hanem teljesedjen ki a Te üdvözítő akaratod az egész földön.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,
hálával fordulunk Feléd, keressük először a Te országodat, Igéddel élünk, de Te tudod, hogy nekünk kenyérre is szükségünk van. Adj meg nekünk mindent ebben a földi pusztai vándorlásban, amire szükségünk van ahhoz, hogy Rólad bizonyságot tudjunk tenni.
És bocsásd meg vétkeinket,
a böjti időszak alatt sok vétkünkre vetült rá Igéd fénye, egyenként húzta elő Igéd belőlünk az egyszerűbb és a bonyolultabb folyamatokat is, amik talán jót reméltek, de végül vétek lett az eredményük. Mint nagytakarításkor az ágy alól, vagy a szekrény mögül a pókhálók, úgy került elő lelkünkből ez is, az is, amit most eléd viszünk, letesszük lábaid elé, és megvalljuk, hogy jogos minden ítéleted. Nem vagyunk méltók arra, hogy a Te szent városodban, az élő víz forrása mellett kapjunk lakóhelyet, csak annyi az érdemünk, mint a bűnösnek, akit örökre száműznek a pusztába. Üres kézzel, semmit sem hozva állunk meg Előtted, és ígéretedbe kapaszkodva kérünk: bocsásd meg vétkeinket. Tedd meg, hogy elfeledkezel arról, ami történt, és teremts újjá bennünket, hogy áldást, és ne átkot hozzunk a körülöttünk élőkre. Így engedj haza ebből a negyvennapos pusztai imádságból.
Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek,
felkészülünk, hogy ezt az érthetetlen kegyelmet, amit most kaptunk Tőled, másoknak is átnyújtsuk. Hogy ők is érezzék, lehetséges! A kereszten függő latornak is lehetséges a visszatérés a mennyei Jeruzsálembe. Feltámadott Urunk, aki maga is megjárta a számkivetettség pusztáját, nem csak engem, hanem az ellenem vétkezőt is hívja, várja asztalához. Segíts, Uram, hogy meg tudjak bocsátani azoknak, akiknek Te már megbocsátottál. Segíts, Uram, hogy szeretetemmel a Te újjászülő szeretetedet tudjam szemléltetni feléjük, hogy könnyebb legyen nekik is járni a megszentelődés útját. Hogy mindenki higgye, hogy lehetséges, van megbocsátás. Amint a mennyben, úgy itt a földön is.
És ne vígy minket a kísértésbe,
add, hogy olyan szorosan lépdeljünk Jézus lábnyomában, olyan szorosan fogjuk az Ő kezét, hogy az ilyen nehéz, pusztai időszakokban se legyen alkalmunk álmegoldások, látszatmegoldások után kacsingatni.
De szabadíts meg a gonosztól,
mert nem vagyunk tiszták. A gonosz hatalma alatt vagyunk, ott vergődünk, és szabadítás után kiáltunk! Nem csak az a bajunk, hogy időnként kísértésbe esünk, és óvakodnunk kell, hanem nyakig benne vagyunk, mindenféle láncok kötnek minket ezerféleképp, és kénytelenek vagyunk tenni a rosszat, hiába küzdünk ellene. Magunknak, másoknak. Szabadíts meg minket, Urunk, Megváltónk! Tudjuk, hogy amikor Te kijöttél a pusztába, a negyven nap alatt nem csak a magad kísértéseit hallottad, hanem ott volt füledben a mi kiabálásunk, ezerféle sikolya mindenféle emberi vergődésnek. Áldott légy, Urunk, hogy Te nem gyűlöltél meg minket ezért, nem taszítottál el magadtól, hogy van Neked is elég bajod nélkülünk is, hanem magadra vetted minden gyarlóságunkat, és velünk együtt kiáltottál szeretett mennyei Atyádhoz. Áldott légy Urunk, hogy szentségedért, tökéletességedért meghallgattatott a Te könyörgésed, és mi ezért megszabadulhatunk, ha a Te nevedben, a Te közösségedben kiáltunk szabadításért Istenünkhöz.
Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké,
mert így, imádsággal, Igéddel és Szent Lelkeddel, egész életeddel és mennyei hatalmaddal építed azt örökké, és benne minket élő kövekként állítasz a helyünkre. Add, hogy higgyünk Tebenned, hogy minden nap, sötét és világos napokon is, Tehozzád fordulva éljük életünket, Istenünk, aki Édesatyánkká lettél a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki sok pusztát járt meg érettünk.
Ámen.