Napról napra szigorításokat élünk át. Dolgozzunk otthonról, tanuljanak otthonról a gyerekek, bezárják az óvodákat is, nem látogathatjuk az időseket. A levegőben van a „kijárási tilalom” kifejezés, ami azt jelentené, hogy soha senki sem mehet az utcára, és mind meghalunk otthon éhen, és áram- és vízszolgáltatás híján pedig meg is fagyunk és szomjan is halunk. A családban pedig, mivel idegileg mind kikészülünk, egymást tesszük tönkre. A világháború képei, emlékei rémlenek fel, amikor az emberek heteket töltöttek pincékben.
És akkor, amikor már ilyen pánikban vagyunk, akkor jön ez az Ige itt: Jézus is egy rettenetes helyre ment ki. Na, tessék! Az ember könnyen engedi, hogy az érzelmei, a rettegése kapja magára ezt az Igét. Szinte Jézus helyébe képzelem magam, és semmi sem marad bennem, csak a kísértés, valamiféle keveréke Jézus szenvedésének, kínlódásának és az én szenvedésemnek, kínlódásomnak.
Jézus szenvedett, én is szenvedek – vonom le a következtetést. Milyen sok támadás éri az egyházat, mert könnyű erre az útra tévedni, amikor az Igét magyarázzuk. Szinte cégérként van kint a templomok falán a feszület: Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! Íme, veled is ez fog történni!
Az ember pedig, vagy elfordul önvédelemből, mert nem akar meghalni, vagy gyengeségében megadja magát, és engedi, hogy megfeszítse a rettegése, engedi, hogy elhatalmasodjanak rajta a halál erői. Mert még fülébe is súgják innen-onnan, hogy „engedd el!” „Légy teljesen passzív!” „Engedd, hogy történjenek veled a dolgok!”
Nos, a pusztai megkísértés története nem az elengedésről szól. Hanem kemény harcról az életért. Jézus keményen ellentmond az ördögnek. Jézus kiáll az igazáért. Ez az a hely, ahol meg kell nekünk is tanulnunk azt mondani, hogy „Nem! Eddig és ne tovább!” Mert nem a szenvedés és a behódoltatás a célja ennek az Igének, hanem az üdvösség, Isten Országának térnyerése. Sokkal jobban illik ide az az Ige, amit az Úr adott Józsuénak a honfoglaláshoz, mert valódi lelki honfoglalás, ami itt a pusztában zajlik: „Most azért indulj, kelj át itt a Jordánon, te és ez az egész nép arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok. Nektek adok minden helyet, amelyre lábatokkal léptek, ahogyan megígértem Mózesnek. A pusztától és a Libánontól a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, nyugat felé pedig a Nagy-tengerig a ti területetek lesz a hettiták egész országa. Senki sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogyan Mózessel is vele voltam. Nem hagylak magadra téged, és nem hagylak el. Légy erős és bátor, mert te teszed ezt a népet annak az országnak az örökösévé, amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom. Csak légy erős és igen bátor, tartsd meg és teljesítsd mindenben azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, arról elmélkedj éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz.” (Józs 1,2-9).
Milyen szép a Józsuénak szóló parancs: Isten ígéretéért indulunk el a pusztába! A Szentírást tanulmányozzuk éjjel-nappal, hogy el ne tévedjünk. És akkor Istenünk velünk van, és győzelemre vezet. Ezért, így, lehetünk erősek és bátrak. Nem ez nem is lehetőség, hanem parancs! „Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor.”
Állítólag Winston Churchill mondta, hogy „Ha a poklon mész keresztül, csak menj tovább!”
A pokol, a „halál árnyékának völgye” nem végállomás. Parancsunk van rá az Úrtól, hogy menjünk tovább. És ígéretünk van az Úrtól, hogy meg fogunk érkezni az üdvösségbe. Ezt biztosan tudhatjuk, mielőtt elkezdjük ezt az Igét is olvasni. Jézus Krisztus legyőzte a kísértéseket, legyőzte a halált is, feltámadott, és minket is az üdvösség felé vezet. Nem a negyven nap pusztájának az érzésére, átélésére kell törekedni. „A szenvedést nem kell keresni, mert jön az magától” – mondta Placid atya. Elég volt a szenvedéskultúrából!
Az üdvösséget kell keresni, és a szenvedésnek pedig minden sarkon ellentmondani, ahol leselkedik ránk. Mert szenvedés olyasmire vágyni, ami nincs: görcsösen imádkozni azért, hogy a kövek változzanak kenyérré, pedig Isten nem ígérte meg ezt a csodát. Szenvedés az ördög hatalmával uralkodni! „Az igaz törődik még állatjának kívánságával is, a bűnösnek még az irgalma is kegyetlen” (Péld 12,10). Hát még az ördög irgalma! Szenvedés gonosz embertől kapni hatalmat. És szenvedést okoz minden olyan próbálkozás, ahol bizonyítani akarja az ember saját hitelességét, Istentől kapott ajándékait. Aki hisz, úgyis észreveszi. Aki pedig nem hisz, csak kigúnyol érte. Rájuk érvényes Jézus tanítása: „Ne adjátok azt, ami szent, a kutyáknak, gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé, nehogy lábukkal megtiporják azokat, majd ellenetek fordulva széttépjenek titeket” (Máté 7,6).
Kövessük Jézus Krisztus példáját, legyünk erősek és bátrak, merjünk ellentmondani az ördögnek. És Urunk Szent Lelke erejével velünk lesz, és Ő maga fogja legyőzni a kísértőt. Hogy aztán mi is Urunkkal boldog közösségben megpihenhessünk a nehéz időszakok elmúltával.