38. Miért szenvedett Poncius Pilátus bírósága alatt?
Azért, hogy ártatlan létére világi bíró ítélje el,
és ezáltal megmentsen minket Isten szigorú ítéletétől, amely mindnyájunkra várt volna.
Ez létezik. Valaki szenved, hogy valaki mást megszabadítson Isten ítéletétől. Van helyettes szenvedés. Most biztosan tiltakozik az igazságérzetünk. Pedig nap mint nap átéljük ezt, és jónak tartjuk ezt, hogy egyik emberért valaki más szenved. Gondoljunk csak a szülőkre, akik a gyerekeik helyett szenvednek. Mint védőpajzs, ott állnak fölöttük. Ha a gyerek valamit összetör, a szülő fizeti ki, a szülő javítja ki. Ha a gyerek megsért valakit, a szülő kér bocsánatot helyette. Mert a gyerek még nincs készen, még nem felelős egészen. A gyerek felelősségét a szülő egészíti ki, hogy az teljes legyen a világ felé. Talán sokan éppen ezért nem akarnak gyereket vállalni, mert irtóznak attól, hogy valaki más bűneiért őket ítéljék el.
Ilyen kapcsolatban vagyunk mi Jézus Krisztussal. A mi felelősségünk még nem lehet tökéletes, mert nem tudjuk mindig a jót tenni. És amit elrontunk, azért Neki kell jótállnia, ha mi az övéi vagyunk. Mint védőpajzs, áll Ő fölöttünk, és óv minket a kárhozattól. Bár nem maradunk egészen büntetés nélkül, mert éreznünk kell az utat, amerre mennünk kell.
Ártatlan létére – elítélték, hogy ezáltal megmentsen minket Isten szigorú ítéletétől.
Van még itt egy szó: „világi”. „Hogy ártatlan létére világi bíró ítélje el”. És ez egy újabb gondolatot nyit meg. Régebben, amikor még nem Krisztus születése szerint számították az éveket, az uralkodók korszakaihoz kötötték az időszámítást. „Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, amint egy trónon ült” (Ézs 6,1) – mondja Ézsaiás. „Jójákím júdai király uralkodásának harmadik évében felvonult Nebukadneccar, Babilónia királya Jeruzsálem ellen, és ostrom alá vette” (Dán 1,1) – olvassuk Dániel könyvének elején. Ugyanígy számítják az egyiptomi fáraók dinasztiáit, a római császárok korát. Ezek mintájára döntött úgy egyszer néhány hívő ember, hogy a Királyok Királyának születése szerint kellene az éveket számítanunk.
Az Apostoli hitvallásban ezért mondjuk így: „szenvedett Poncius Pilátus alatt”. Jézus Krisztus, akinek a szívdobbanásához kellene igazítanunk az egész világmindenség időszámítását, úgy is szenved, hogy egy közönséges, bűnös, halandó ember hatalma alatt kell élnie, Pilátusok, Kajafások, Heródesek idejéhez szabják az Örökkévaló Jézus Krisztus idejét. A Világbíró egy földi bíróság alatt szenved.
Jézus Krisztus elszenvedte azt az örök nyomorúságunkat, amikor fordítva osztják ki a tisztségeket. Amikor a kisebb uralkodik a nagyobb fölött, amikor a bűnös szolgáltat igazságot, amikor a vak vezeti a látókat, amikor az alantas ember őrködik a nemes ember erkölcsei fölött. Azért, hogy nekünk ezekből szabadulást adjon az Ő isteni erejével. Hogy ne legyünk rászorulva kicsinyes lázadásokra. Nehogy olyan fegyverekkel akarjunk ebből az örök igazságtalanságból kitörni, amitől magunk is kegyetlenné válnánk.
Jézus Krisztus, a mi Urunk elszenvedte a világi bíróság alatt, egy jött-ment Poncius Pilátus alatt, az igazságtalan ítéletet. A miénket is. Hogy mi bele tudjunk kapaszkodni Isten igazságába. Méginkább Isten szabadító kegyelmébe. Mert Ő nem csak akkor áll mellettünk, amikor rólunk világi bíróságok igazságtalanul ítélnek, hanem akkor is, ha mi magunk vagyunk részei egy világi, hamisan ítélő bíróságnak, és valakit akarva-akaratlanul ártatlanul ítélnénk el.
Jézus Krisztus szenvedett a világi bíróság alatt, hogy nekünk szabadítást adjon szenvedésünkben, és szabadítást adjon ártatlan emberek ellen hozott ítéleteink bűnéből is. Ő mindenféle terhet levesz rólunk. Nem csak halálunk után, nem csak az örökkévalóságban, vagy valahol az ideák világában, hanem már itt a földön, konkrét helyzetekben. Ahogy életét sem a láthatatlan, misztikus mennyekben élte, hanem egy konkrét történelmi helyzetben, egy római prokurátor idején, Poncius Pilátus alatt.