12. Bár Isten igazságos ítéletéből megérdemeltük az időleges és örök büntetést, hogyan szabadulhatunk meg attól és békülhetünk meg újból Istennel?
Isten igazságos követelésének maradéktalanul eleget kell tennünk,
s ezért vagy nekünk, vagy másnak meg kell fizetnie.
Milyen hirtelen ez a kérdés itt! Megvallom őszintén, engem megdöbbentett az a bizalom, ahogy a hitvallás eleve feltételezi, hogy szabadulhatunk. Mert itt van például Brusznyai Árpád, akit 56-ban ítéltek halálra. Miért is ítélték el? Hagyjuk most a konkrét paragrafusokat. Felségsértésért. Megsértette a rendszert. Pontosan azt követte el a rendszer ellen, amit egy kérdéssel korábban a Káté is mond: felségsértést. Valahogy kisakkozták, hogy le tudják ezt papírozni a modern eljárások nyelvén. Hoztak egy ítéletet: életfogytiglan. A felesége fellélegzett, hogy akkor van remény! Aztán súlyosbították az ítéletet halálra, és felakasztották. Szó sem volt arról, hogy megszabadulhatott volna belőle.
Ez a mi világunk. Nincs remény, nincs szabadulás. És igazságtalanok az ítéletek. Az ítéletből soha sem elég. Ha tehetnék, 1000-szer is kivégeznék Jézust, és azt mondanák, hogy még tartozik. Míg élünk, tartozunk. Mindaddig, míg gyengébbek vagyunk ellenségeinknél. Ha legyőzzük őket, akkor dönthetünk, hogy behajtjuk-e rajtuk, amit kedvünk szerint kiszabtunk rájuk.
Ha így nézem Urunk halálát, nem több ez egy igazságtalan ítéletnél, amit gonosz rendszer hozott egy ártatlan ember fölött. És követik őt sokan. Bűnösök és ártatlanok, hívők és hitetlenek. Keresztfán és másféle kivégzőeszközökön. Az igazságtalanság sosem lakik jól, nem tehetünk eleget maradéktalanul a jogtalan követeléseknek. Hiába fizetünk. Bármennyit odaáldozhatunk a zsarolóknak, nem lesz békesség.
Másképp van ez az igazságos Istennel! Van egy szó, egy fogalom az Ószövetségben: a békesség. Sálóm. Vagy angol helyesírással, shalom. Ha végignézzük a Bibliát, kifejezetten lelki, pszichikai értelemben vett békességről szinte sehol nincs szó. Nem arról van szó, amit állítólag Buddha olyan szorgalmasan gyakorolt, hogy leült egy fa alá, és akkor is megőrizte nyugalmát, mozdulatlanságát, ha a körülötte rohangáló, gúnyolódó gyerekek tehénlepényt tettek a fejére. „A szó alap-jelentése egzisztenciális értelemben vett jólét, boldogság, boldogulás (2Móz 18,23; 1Kir 5,4; Bír 8,9; 11,13 stb.), mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában” (Keresztyén Bibliai Lexikon).
Azt jelenti a békesség, hogy rendezettek az ember és a közösség viszonyai, hogy mindenki teheti a maga feladatát, alkothat, és örülhet az élet ajándékainak. Ez jelenti azt is, hogy nincs háború. De jelenti azt is, hogy nincs tartozásom, nem kell tartanom attól, hogy kopogtat az ajtómon a végrehajtó, és viszi, ami vihető. A békesség azt jelenti, hogy tiszta a lelkiismeretem, nem kell tartanom a törvény embereitől.
A békességnek a szövetséghez van köze. Két fél között egy rendezett, egymást támogató viszony a szövetség. Tudom, hogy számíthatok rá, ha bajba kerülnék, ez biztonságot ad. És megtartom ígéreteimet, hogy ő is békében élhessen. Van erőm megtartani ígéreteimet, mert Isten megadta áldásával. „Különösen a fogság utáni próféciákban jelenik meg az Isten által a jövendőre nézve megígért békesség meghirdetése. Ebben az értelemben a békesség fogalma megközelíti az ÜDVÖSSÉG jelentéstartalmát” (Keresztyén Bibliai Lexikon).
Vannak a keresztyén hitnek „axiómái”, sarokpontjai, alapkövei, amiket el kell helyeznünk ahhoz, hogy építkezni tudjunk. Ilyen az üdvbizonyosság. Ezt nem lehet semmiből levezetni. A hívő ember egyszerűen tudja, a „semmiből”, vagy úgy kell mondanom, közvetlenül a Szentlélek kijelentésére, hogy üdvössége van. És akkor így, mint ebben a kérdés-feleletben, mint derült égből a villámcsapás, minden ok nélkül azt fogja kérdezni, hogy jó, igen, tudom, életemben és halálomban időleges és örök büntetésnek vagyok kitéve, átok alatt állok, amiből nincs menekvésem. Én ezt tudom, de mégis, Uram, akkor hogyan lesz üdvösségem? Te megígérted, hogy üdvösségem lesz, hogy lehetséges Veled megbékélni, és én most ezt kutatom! Akkor is kutatom, hogy hogyan lehet üdvösségem, ha az előbb a józan ész és az élettapasztalat azt mondta, hogy csakis örök kárhozatra vagyok érdemes, és az előízét már érzem is.
A konok üdvbizonyosság az, amit közvetlenül a Szentlélektől nyerünk, ez visz rá minket, hogy tovább keressük a megoldást, a megbékélést. Ezt a minden értelmet felülmúló békességet.
Rendezni a viszonyunkat Istennel. Ez a feladat. Megbeszélni Vele, kideríteni, hogy miért és mivel tartozunk, és kiegyenlíteni a számlát. Nem tartogatni a feszültséget örökkön örökké, és eltűrni, hogy egyiknek a másik ellen követelése van. Hanem megbékélni.
Üdvbizonyosságom van, mert az Úr Szent Lelkével már ezt megadta nekem, ezért van bátorságom keresni, kutatni a megbékélés lehetőségét. Üdvbizonyosságom van, mert valahogy megéreztem, megsejtettem Istenről, a testvérek bizonyságtétele nyomán is, hogy Ő nem olyan, mint a földi rendszerek. Hanem Nála van igazság, Nála van megbékélés. Sőt, Ő már ki is nyújtotta kezét, hogy felemeljen minket. Már csak meg kell kapaszkodnom bele.
De kérdés még, hogy ez hogyan történik? Mert az Úr látni szeretné, hogy én is részese vagyok ennek a szerződéskötésnek. Nem rajtam kívül történik ez. Hanem az én lehető legintenzívebb személyes részvételemmel. Ami azt is jelenti, hogy megértem, mi a megbékélés ára.