11. Hát nem irgalmas-e az Isten?
De, Isten irgalmas szívű, ám igazságos is.
Igazsága pedig azt követeli, hogy a bűnt, amely Isten elleni felségsértésnek minősül, a legnagyobb, azaz testi-lelki örök büntetés sújtsa.
Irgalmas. Milyen szó! Egyházi szakkifejezés. Rákerestem a Google-ban, és az első találat egy betegápoló szerzetesrend. Emberek egy csoportja, akik minden észszerűséget félretéve, fanatikusan vállalnak valami kellemetlen feladatot, ami a nehezen elviselhető emberekkel kapcsolatos. És ez a súlyos kötelesség valamiképpen megfoghatóvá teszi az életükben Isten jelenlétét és szeretetét.
Próbálom értelmezni, mi az, hogy irgalmas. A Magyar nyelv értelmező szótára ezt írja:
irgalmas melléknév és főnév
- melléknév -an, -abb
- (választékos) A bajban levőn, szükséget szenvedőn könyörülő, segítő <személy>. Irgalmas szamaritánus. „Nem hagyott más örökséget, mint az irgalmas emberek részvétét.” (Jókai Mór) „[A házba] be se tudok jutni a dühös kutyáktól, ha egy irgalmas szomszéd segítségemre nem jön.” (Móricz Zsigmond) || a. (választékos) Ilyen emberre jellemző <megnyilatkozás>. Irgalmas cselekedet.
- (kissé régies, választékos) <Kül. felkiáltásban v. állandósult szókapcsolatban:> a bűnösnek megbocsátó, kegyelmes <Isten>. Irgalmas Isten!; irgalmas ég!; Isten legyen irgalmas neki v. a lelkének: (átvitt értelemben is) majd ellátom a baját; majd megkeserüli. „Ő ide fog jönni énhozzám. – Akkor Isten legyen irgalmas szegény lelkének!” (Jókai Mór) „Ha el nem jössz, Rozi, az Isten legyen irgalmas, kegyelmes minden jó léleknek.” (Móricz Zsigmond)
- főnév -t, -ok, -a (rendsz. többes számban)
- (ritka, választékos) Irgalmas személy.
- (rendsz. többes számban) (elavulóban) Egy gyógyítással foglalkozó katolikus szerzetesrend tagja. Elment az irgalmasokhoz fogat húzatni. || a. jelzői használat(ban) (elavulóban) Ezeknek rendjéhez tartozó <személy, dolog>. Irgalmas barát, nővér; irgalmas kórház.
Elavuló fogalom. Ma már nem szokás az irgalmasság. Ma az adok-kapok a trendi. Az irgalmasságnak köze van a szükséget szenvedőhöz, a tevékeny segítséghez. De az irgalmasságnak köze van a bűnbocsánathoz is, és kegyelmet is jelent. Az irgalmasságnak gazdag érzelmi töltése is van, ezért is használjuk indulatok kifejezésére. Az irgalmasság feszültségoldó cselekedet!
Isten irgalmas. Isten nem a feszültség Istene, hanem a megbékélés Istene. Megbékélés úgy, hogy enyhíti a szükséget, a szenvedést, és megbékélés úgy, hogy a bűnökért nem haragszik örökké, kegyelmes.
De magának az irgalomnak sem volna jelentősége, ha nem volna a bűnnek következménye. Talán azért is kopott ki a nyelvünkből az irgalom, mert a jogos ítélet, a fájdalmas büntetés és tetteink következménye sincs már olyan nyíltan kimondva.
Sokkal gyakrabban hivatkozunk a Róma 8,28-ra: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott.” Ez olyan modern Ige. Úgy értelmezik, hogy ha elég ügyes nézőpontból nézed az életedet, akkor bármilyen élethelyzetbe is kerülj, meg fogod látni annak előnyeit. Minden javadra szolgál: ha szétverte a templom ablakát a jégeső, akkor örvendezz neki, mert eljött a templomfelújítás ideje, amikor a biztosító kifizeti az egészet! Ha karanténban kell maradnod otthon, örvendezz neki, használd ki a lehetőséget, és alkoss valamit! Ha aszály van, örvendezz neki… és itt is valamit kitalál, hogyan tudna hasznot húzni belőle, mert hite szerint mindenből hasznot lehet húzni.
Az ilyen ember aztán évtizedeket él le úgy, hogy ajándéknak hiszi Isten csapásait, figyelmeztetését bátorításnak, ítéletét pedig jutalomnak látja. És esze ágában sincs megtérni, mert „neki minden javára szolgál”.
Ezért ma, a pozitív gondolkodás korában, különösen fontos a Káténak ez a tanítása: Igazsága pedig azt követeli, hogy a bűnt, amely Isten elleni felségsértésnek minősül, a legnagyobb, azaz testi-lelki örök büntetés sújtsa.
Mielőtt elővennénk a „minden javunkra szolgál” kalapácsot, és életünk minden eseményét jónak néznénk vele, forgassuk a szívünkben ezt a gondolatot, hogy „a legnagyobb, azaz testi-lelki örök büntetés”. Gondolj bele, hogy amit az előbb csináltál, mielőtt ezt olvasni kezdted, az elég nagy eséllyel Isten elleni felségsértés volt! Vagy ha az nem, akkor az elmúlt 24 órában találsz ilyet. Isten igazsága pedig azt követeli, hogy a legnagyobb, azaz testi-lelki örök büntetés sújtson érte. Ez maga a kárhozat. Úgy érezzük sokszor itt a földön is a kárhozat szagát, mint mikor megállunk a nyitott pinceajtó előtt, és árad kifelé a dohos pinceszag. De mi kitartóan és konok fanatizmussal mondogatjuk, hogy „minden javunkra szolgál”.
A pokolban már nincsenek ilyen stiklik, cselek, amivel hasznot lehetne húzni a szenvedésből. Még csak azt sem mondhatjuk rá, hogy most legalább tapasztalatot szereztünk. Ott vége a pályának, nem lehet több pontot gyűjteni. És üres kézzel hull bele az ember az örök testi-lelki szenvedésbe.
Ez is Isten Igéje hozzánk. Neki vannak ilyen szavai is. És jaj nekünk, ha ilyenkor ügyeskedve akarjuk legyőzni az elviselhetetlen feszültséget, kikerülni az akadályokat, és nem az jut eszünkbe először, hogy irgalmas az Isten. Az Ő irgalma az egyetlen, ami megmenthet minket. Ez a régies, elavuló szó, amibe úgy kell kapaszkodnunk, hogy visszarántsuk a mi modern, posztmodern, poszt-posztmodern korunkba.
Ez az egyetlen esélyünk, hogy Isten irgalmas szívű.