9 Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért. 10 Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögül hatalmas hangot hallottam, mint egy trombitáét, 11 amely ezt mondta: Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába. 12 Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, 13 és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; 14 feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; 15 lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; 16 jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog.
17 Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó 18 és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. 19 Írd meg tehát mindazt, amit láttál, ami van, és ami ezek után történik majd, 20 a hét csillag titkát, amelyet jobb kezemben láttál, és a hét arany gyertyatartót: a hét csillag a hét gyülekezet angyala, a hét gyertyatartó pedig a hét gyülekezet (Jelenések 1,9-20).
Az imádság és az idő...
János száműzetésben volt egy szigeten. Ahová a politikai foglyokat volt szokás elküldeni. „Isten háta mögé.”
Száműzetésben... Ez azt jelenti, hogy amikor a többiek cselekedhetnek, tevékenykedhetnek, a száműzöttnek várnia kell. Ez minden börtönbüntetés lényege, hogy nem pénzt, nem anyagiakat, hanem az ember idejét veszi el. És míg a többiek haladnak, egymás szemében is gyarapodnak, anyagiakban, méltóságban, addig a száműzött egy tapodtat sem léphet előre. És az ember ezt úgy éli meg, hogy híján van Isten áldásának, tehát „Isten háta mögött” van valahol.
De nem kell ehhez feltétlenül börtön vagy száműzetés. Elég egy hiábavaló munkahely is. Ahol az ember látástól vakulásig csak azért robotol, hogy a következő napra meglegyen a tápláléka a robotoláshoz. És nincs kiút a mókuskerékből. Ez is börtön. Hányan és hányan indulnak el minden hétfő reggel, hogy aztán péntek este kimondják: ismét eltelt egy hiábavaló hét!
Mert az ember nem ura a maga idejének. Az embertől elrabolja az időt ez a társadalom. Mikor óvodába megy, alig várja, hogy mikor fog iskolába járni. Amikor iskolába jár, alig várja, hogy mikor fog dolgozni. Amikor dolgozik, alig várja, mikor mehet nyugdíjba. És mire nyugdíjba megy, már nem tudja, mit kezdjen a szabadidejével. Ha marad egyáltalán annyi ereje, hogy kezdhetne vele valamit.
Valóban úgy van, hogy „Isten háta mögött” éljük le az életünket!
Ezért evangélium ez az igeszakasz a Jelenések könyvéből: „Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögül hatalmas hangot hallottam, mint egy trombitáét..”
Van az Úrnak napja! Akármiféle száműzetésünket is töltjük ezen a földön, van az Úrnak napja a mi életünkben is. „Az Emberfia Ura a szombatnak.” A „szombatnak”, vagyis az Úrtól rendelt pihenőnapnak. És semmiféle földi hatalom nem szállhat szembe Vele. Ő jön, és megjelenik az Ő napján. Minden héten. Minden vasárnap. Mert a feltámadás ereje erősebb minden munkaidő beosztásnál.
És ha nagyon belefeledkeznénk a gályán az evezőhúzásba, mint a trombita, úgy szólal meg a mi Urunk a hátunk mögött, hogy felriadjunk, hogy felocsúdjunk, hogy érzékeljük a pillanat különlegességét és erejét.
És akkor kénytelenek vagyunk megfordulni. Bármennyire is morognak ránk ilyenkor a földi kiskirályaink.
„Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog.”
És abban a pillanatban már nem vagyunk többet Isten háta mögött. Ez az Úr napja, hogy az Ő jelenlétébe kerülünk, az Ő színe elé.
Ezt jelenti az, hogy imádkozunk az Úr napján. Akárhol is ér minket a vasárnap. Lehet, hogy útközben vagyunk, lehet, hogy ügyeletben vagyunk valahol, vagy egy 0-24-es benzinkúton dolgozunk. Bárhol vagyunk száműzetésben Isten eredeti teremtési rendjéből, az Úr jelenléte hatalmasabb minden más erőnél. Bevon az imádságba, és mi egyszerűen leborulunk Őelőtte. Ha nem is esünk mindjárt lába elé, ahogy János, a különleges kijelentés pillanatában, de szívünkben leborulunk Őelőtte, és Őrá fogunk figyelni.
Hogy halljuk az Ő megváltó, szabadító Igéjét. Hogy ne maradjunk örökké száműzetésben, hanem már most elkezdődjön az üdvösségünk.