8 Eljött Amálék, és megtámadta Izráelt Refídímben. 9 Akkor ezt mondta Mózes Józsuénak: Válassz ki férfiakat közülünk, vonulj ki, és ütközz meg Amálékkal! Én pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Isten botja a kezemben lesz. 10 Józsué úgy cselekedett, ahogyan Mózes mondta neki, és megütközött Amálékkal. Mózes, Áron és Húr pedig fölment a halom tetejére. 11 És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. 12 De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy a két keze fölemelve maradt napnyugtáig. 13 Így győzte le Józsué fegyverrel Amálékot és annak hadinépét (2Móz 17,8.13).
Van ma is ilyen szolgálat. Imatámogatás. Amikor például készül a kórusunk színpadra lépni. Előtte megállunk körben, és imádkozunk. Kérjük Isten segítségét. Várjuk Isten jelenlétét. Tegye Tőle való szolgálattá, Tőle való győzelemmé és áldássá, amit csinálunk.
Imaközösség, istentisztelet előtt. Sok téma felmerül, beszélünk a saját életünkről, felbukkannak olyan témák, amiket a napi hírekből hozunk. De az elsődleges feladat mégiscsak ez, hogy amikor a lelkipásztor elmegy harcolni az igehirdetés alatt, akkor mi kérjük Isten erejét ehhez, a Szentlélek jelenlétét.
Olyan ő, mint Józsué, aki az Ige hatalmával harcol a bűn ellen, a betegségek ellen, a mindenféle megszállottság ellen. Hogy megszentelt gyülekezetet állítson az Úr elé. És kell, hogy ott álljon mögötte Mózes, akinek egészen különleges kapcsolata van Istennel, és erőt tud kérni Tőle. Ilyen „Mózesek” vagyunk ilyenkor.
De úgy is nézhetjük, hogy a lelkipásztor a Mózes, akinek különleges kapcsolata van az Úrral. Ő az, aki Isten titkos ösvényén mutatja nekünk, a világban harcolóknak, a következő lépést. Mi vagyunk a „Józsuék”, akik hétről hétre megharcoljuk a mi harcainkat, és a lelkipásztor felmegy a „halom tetejére”, bemegy a belső szobájába, és felemeli szívét Istenhez, és akkor nekünk győzelmeink vannak, akkor kezd tisztulni az életünk. Aztán a lelkipásztor elfárad, és mi kidőlünk a napi harcokban.
És akkor oda kell állnunk mellé, mint Áron és Húr, segíteni az ő imádságát. Egyszerűen mondani egy őszinte áment jobbról, és egy őszinte áment balról. És ez sokszor emberéleteket ment meg.
Imaközösség, Isten országában harcoló hívő emberek szolgálatáért. Kölcsönösen. Ne vetélytársnak lássuk egymást, ne az irigység ébredjen, ha sikerül a másiknak valami, és ne káröröm ébredjen, ha valamiben elbukott a másik. Együtt imádkozni... Megnyílni egymás előtt. Ehhez kell igazán bátorság és hit. Hűség...
Mózes, Áron és Mirjám között is akadt konfliktus. De Mózes nem hagyta annyiban. Van, létezik olyan könyörgés, ami után ismét együtt tudják szolgálni az Urat, ami után ismét együtt tudnak imádkozni, egymásért, és az egész népért... Álljon most itt ez a történet, ami majdnem sírba vitte őket.
1 Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt az etióp asszony miatt, akit elvett. Mert Mózes egy etióp asszonyt vett feleségül. 2 Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt az Úr? Nem beszélt-e miáltalunk is? De az Úr meghallotta. 3 Ez a Mózes pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb. 4 Az Úr akkor rögtön ezt mondta Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki mindhárman a kijelentés sátrához. Ki is mentek mindhárman. 5 Akkor az Úr leszállt felhőoszlopban, megállt a sátor bejáratánál, és szólította Áront és Mirjámot, ők ketten pedig odamentek. 6 Az Úr ezt mondta: Halljátok meg beszédemet: Ha van az Úrnak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, álomban beszélek hozzá. 7 De nem ilyen Mózes, a szolgám! Őrá az egész házam van bízva! 8 Szemtől szemben beszélek vele, világosan, nem rejtélyesen, az Úr alakját is megpillanthatja. Hogy mertetek hát szolgám, Mózes ellen beszélni?! 9 Az Úr haragra gerjedt ellenük, és eltávozott. 10 Amikor a felhő eltávozott a sátorról, Mirjám a poklosságtól olyan fehér lett, mint a hó. Áron Mirjám felé fordult, és látta, hogy poklos. 11 Akkor ezt mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram, ne ródd föl nekünk ezt a vétket, amelyet esztelenül elkövettünk! 12 Ne legyen olyan Mirjám, mint a halva született, akinek a teste félig már oszlásnak indult! 13 Ekkor Mózes így kiáltott az Úrhoz: Istenem, gyógyítsd meg őt! 14 Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: Ha csak az apja köpte volna szembe, akkor is szégyenkeznie kellene hét napig. Zárják ki a táborból hét napra, és csak azután fogadják vissza! 15 Ki is zárták Mirjámot a táborból hét napra. A nép nem indult tovább addig, amíg vissza nem fogadták Mirjámot. 16 Azután elindult a nép Hacérótból, és a Párán-pusztában ütött tábort (4Mózes 12).