Az Úr napja – az imádság napja. De mi a helyzet a többi nappal?
„Kérve kérlek Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára kérlek: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással” (2Tim 4,1-2). Pál apostol azt mondja Timóteusnak, hogy akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, hirdesse az Igét. Akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, imádkozzon ő maga is, és vezesse imádságra a többieket.
Mi ez az „alkalmas” és „alkalmatlan” idő? Pál itt azt mondja, hogy amikor odafigyelnek a tanításra, és amikor nem figyelnek, hanem elfordulnak tőle. Amikor lehet szólni, és amikor nem lehet szólni. De lehet ezt általánosabban is nézni. Ahogy a Prédikátor teszi. Megvan az ideje a jónak, és megvan az ideje a rossznak.
Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.
Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak.
Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének.
Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak.
Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek.
Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek.
Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.
Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának.
Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek.
Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak.
Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak.
Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.
Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek.
Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.
(Prédikátor 3,1-8)
De imádkozz, akár a születésnek, akár a meghalásnak az ideje van itt. Imádkozz, akár az ültetésnek, akár az ültetvény kitépésének az ideje van itt. Imádkozz, akár az ölésnek, akár a gyógyításnak az ideje van itt. Imádkozz, akár a rombolásnak, akár az építésnek az ideje van itt...
Nehezen illeszkedünk bele ebbe a sémába. Mert a mi világunkban vannak idők, amiket egész egyszerűen tagadunk. „Nincs idő a fejfájásra” – mondja a reklám. „Meghalni sincs időm” – mondja az elfoglalt ember. A munkabeosztásokat úgy számítják, mintha soha senki nem volna beteg. „Én nem tehetem meg, hogy beteg legyek!” Közeli hozzátartozó halála esetén kap az ember 2 nap szabadságot. Nincs meg a gyásznak az ideje. Csak a folyamatos teljesítménynek van létjogosultsága, „keep smiling”: nevess szünet nélkül – a sírásnak nincs meg az ideje. A sírás bűn. Mert aki sír, az nem termel bevételt. Hol vannak azok az özvegyasszonyok, akik egész életüket böjtölésre és imádkozásra tudták szánni, mint Jézus születése idején Anna prófétanő a jeruzsálemi templomban?
Imádkozni? Akkor engedjük meg magunknak, ha maradéktalanul teljesítettük a követelményeket, és marad szabadidőnk a hobbinkra. Az imádság hobbi. Ha olyan lelkiállapotba tudunk kerülni, ha meg tudunk nyugodni, ha méltó állapotba tudunk kerülni, na akkor!!! De ez a pillanat sosem érkezik meg. Így sodródunk egyre távolabb Isten jelenlététől, mert nem vesszük komolyan, hogy Imádkozz alkalmas és alkalmatlan időben!
Egy zsoltár jut eszembe erről...
1 Zarándokének. Salamoné. Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába óvják azt az őrök. 2 Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget. 3 Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. 4 Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. 5 Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.
Mint hős kezében a nyilak, olyanok a mennyei Atya gyermekei, akik imádkoznak és az Ő akaratát keresik minden helyzetben.
Mire gondolok? Jézus Krisztusra. Aki úgy élte földi életét, mint jól irányzott nyílvessző. Csak egyszer lehet kilőni. Bejárja a pályáját, és aztán belefúródik a célba. Csak egyetlen esély van. Ő pontosan eltalálta a célt, az ellenséget. Jézus Krisztus feltette az életét arra, hogy bárminek is jön el az ideje az életében, Ő sosem fogja szem elől téveszteni a célt, semmi sem térítheti Őt el. Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény. És keresztáldozatával letette az Ő egyházának az alapjait, amire ráépültek az apostolok, a szentek, és ezeken állunk mi, mint élő kövek. Ilyen az, amikor az Úr építi a házát, amikor az Úr óvja az Ő városát.
Amikor nem a gazdasági növekedés és a profitmaximalizálás határozza meg az irányt, és ezért hiába kelünk korán és fekszünk későn, fáradsággal szerzett kenyeret eszünk, hanem „álmunkban”, Szent Lelke és Igéje által ad vezetést és erőt nekünk a mi Urunk. Hogy olyanok legyünk mennyei Atyánk kezében, mint hős kezében a nyilak, akik nem tévesztik el a célt.
Sem alkalmas, sem alkalmatlan időben nem tévesztjük el a célt. Ezért van időnk becsületesen dolgozni, és van időnk betegnek lenni. Van időnk örülni mások sikereinek, és van időnk elsiratni azt, akit elveszítettünk. Van időnk hűségesnek lenni, és nem kell lemondani emlékeinkről. Lehetünk önmagunk, miközben az Úr megadja az időt arra, hogy Őbenne újjászülessünk egy megszentelt életre.
Szüntelenül imádkozunk.