Imakönyvek. Ez volna a következő témám. A feladatom pedig az volna, hogy keressek egy jó imakönyvet, amit naponként tudok használni.
És most megálltam, mert nem igazán vannak imakönyveink. Van a Szikszai (Szikszai György, Keresztyéni tanítások és imádságok). De ez 1786-ban született, akkori nyelven, akkori életritmushoz igazítva. Le kellene lassulnom hozzá, rászánni az időt, és már gazdagabb volnék. Aki teheti, próbálja meg. Nekem ez túl nagy ugrás. Valami közelebbire volna szükségem.
A helyzet az, hogy eléggé gyatrán állunk az írott, felhasználható imádságokkal. Mert sokkal inkább szeretünk reflektálni, elemezni, okoskodni, beszélni a hitről, mint egyszerűen odalépni az Úr elé, kiönteni a szívünket, és ezt úgy tenni, hogy szalonképes is legyen, és nyomtatott könyvben meg is jelenhessen úgy, hogy másokat is gazdagítson. Beszélünk arról, hogy miért nem tudunk imádkozni, ahelyett hogy megszólítanánk az Urat.
Közkézen forgó, mindenki által könnyen megtanulható, szép és hasznos imádságok gyűjteményét keresem.
Az énekeskönyvünkre tudok gondolni. Most a fekete, „régi” énekeskönyvet veszem elő, mert ezt ismerjük, ezt tanultuk meg, ez az, ami életünk nehéz pillanataiban emlékezetünkből segítségünkre siet. Mint a korábban már említett „228”-as ének. Nem mindenki van vele így, de nekem az énekek sorszáma is hozzá tartozik a tartalomhoz. Itt a szokás, a rendszeres használat, a vissza-visszatérő ismerős dallamok és formák jelentőséggel bírnak. Ha el is veszítettem valami-valaki fontosat, az énekeskönyv ugyanazon a polcon, ugyanott van. Odanyúlok, kinyitom ugyanott, ahol már magától is nyílik, és énekelem ugyanazt az éneket, amit ilyenkor mindig énekelni szoktam. Megtartó erő.
Hogy megszólaljon az Úr újjáteremtő dallama bennünk, és legyen életünk ott is, ahol a tudomány nyers számításai szerint már nem volna kiút. Ezért jók az előre megírt imádságok. Mert ha csak a magunk szívét öntjük ki, abban csak olyasmi van, ami lehúz. Ha sokszor öntjük ki a szívünket, előbb-utóbb egészen kiürül. És mi a kiégésről kezdünk el elmélkedni. De itt, másoktól, már megimádkozott, megharcolt, kegyelemmel megerősödött élettapasztalatokból kapunk erőt és dallamot. Vegyünk elő egy énekeskönyvet, ami kedves nekünk, és időről időre tanuljunk meg belőle kívülről egy-egy éneket. Hogy legyen, ami eszünkbe juthat egy-egy döntő pillanatban.
Hinni taníts, Uram!
Szelíd szemed, Úr Jézus
Lelki próbáimban
Ki Istenének átad mindent
És nem csak imakönyvben vannak imádságok, hanem zsoltár-szerű dalok születnek szanaszét a világban is. Nekem ez az egyik ilyen kedvencem (elnézést kérek az angol nyelvért):
Waiting for the Bell to Ring
Angolul olvasóknak alább a teljes szöveget idemásoltam. Egyetlen sorát emelem ki: „They don't need a reason to tear your world apart” – „Minden ok nélkül tépik darabokra a világodat.” És én várom, hogy megszólaljon az ajtón a csengő? A harang a templomban. A mennyei harang, amely mennyei istentiszteletre hív. Várom, hogy angyalok énekeljenek, és gyermekek hangja dicsőítse az Urat, és megszabaduljon a világ a gonosztól. És velük énekelek. Imádkozom: „Legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.” Amikor politikusok azon dolgoznak, hogy emberek gyalogoljanak bele a tűzbe, imádkozzunk, egységben a mennyei világgal. Ezért jók ezek a közkézen forgó imádságok, mert használhatom őket. Értelmezhetem őket, magamhoz szabhatom őket. Mondhatom kicsit másképp, és akkor a saját imádságom lesz.
Do you believe it
What the papers say?
They're driving me insane
They push me over my limit
Do you believe it
They catch me every time?
It ought to be a crime
The things they say
There ought to be a reason for turning black to white
Sometimes get the feeling that it's done to spite
They don't need a reason to turn your world around
I'm waiting for the bell to ring
I want the angels to sing
And I'm waiting for the bad man to fall
I'm just about done with it all
Do you believe it
When politicians talk
And make the people walk
Into the fire?
Do you concede?
Is there no reprieve
From their power games?
I know there's someone to blame
We ought to be forgiven for taking in their words
They don't even write them, now is that absurd?
They don't need a reason to tear your world apart
I'm waiting for the bell to ring
I want the angels to sing
And I'm waiting for the bad man to fall
I'm just about done with it all
And I'm just about done with it all
Just about done, done with it all
Just about done, done with it all
Just about done, done with it all
Just about done, done with it all
Just about done, done with it all
Just about done with it all
And I'm waiting, you know I'm waiting
For the angels to sing
For the freedom it brings
For the bad man to fall
When the children call
I want the angels to sing
And I'm just about done with it all
And I'm waiting for the bell to ring
I want the children to sing
And I'm waiting for the bad man to fall
I'm done with it all
And I'm waiting for the bell to ring
I want the angels to sing
And I'm waiting for the bad man to fall
'Cause I'm just about done with it all
And I'm waiting for the bell to ring
I want the children to sing
I'm waiting for the bad man to fall
I'm just about done with it all
I'm waiting for the bell to ring
I want the angels to sing
And I'm waiting for the bad man to fall
And I'm just about done with it all
And I'm waiting for the bell to ring