Jézus ezt mondta tanítványainak, és mondja nekünk, mai tanítványainak:
Ti azért így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod,
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is;
mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól;
mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.
Ámen.
Az igazság az, hogy nem azt mondta Jézus, hogy csak ezekkel a szavakkal imádkozhatunk. Így. Kezdjük imádságunkat azzal, hogy megszólítjuk Istent. A beszélgetés legtöbbször már akkor eldől, amikor megszólítjuk a másik embert. Ki nekem Isten, és én ki vagyok Őelőtte?
Mi Atyánk!
Isten gyermeke vagyok, Jézus Krisztus, az én Testvérem révén, aki befogadott engem Isten nagy családjába.
De Isten a mennyekben van, én pedig itt lent a földön. Tudnom kell, hová irányítom a szavaimat, a tekintetemet.
Szenteltessék meg a te neved!
Isten nevének kimondása legyen egészen tiszta. Legyen ünnepi pillanat, amikor az Ő nevét kimondjuk, amikor az Ő jelenlétébe kerülünk. Legyen az Ő neve ítélet, vízválasztó élet és halál között.
Jöjjön el a te országod!
Az én szívembe is. Ne járjak külön utakon. De ebbe az egész világba is.
Jézus Krisztus titokra tanít minket, amikor azt mondja, hogy:
legyen meg a te akaratod amint a mennyben, úgy a földön is!
Lehet ezt úgy érteni, hogy a mennyben pedáns rend van, ott engedelmes angyalok szolgálnak és énekelnek, és csak idelenn, a földön van ilyen káosz és nyomorúság. És a mennyei rend mintájára kérjük, hogy a földön is rend legyen végre és békesség, öröm, boldogság.
De nézhetjük másképp is, a Szentírásban találunk ilyen képeket is, Jób könyvében, amikor a Sátán az Úrral beszélget a mennyben, vagy amikor Dániellel beszél a mennyei követ, aki elmondja, hogy a perzsa birodalom vezérével harcolt, és Mihály arkangyal a segítségére sietett. Harcok vannak a mennyben is, és úgy tűnik, hogy amikor azt imádkozzuk, hogy „legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is” – Isten mennyei győzelméért is imádkozunk. Bár ez a győzelem már készen áll, Jézus Krisztus legyőzött minden hatalmasságot, mennyben, földön és föld alatt.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!
Milyen jó ez az imádság. Sokat beszélünk az önmegtagadásról. Beszélünk Jézus negyvennapos böjtjéről. De amikor imádkozni tanított minket a mi Urunk, akkor arra kért, hogy kérjünk kenyeret! Merjünk kérni mindent, amire az élethez szükségünk van. Nem tudunk a végtelenségig lemondani. A negyvennapos böjt után volt a kánai menyegző, amikor nem fogyott el a bor, és utána volt a kenyérszaporítás, amikor több kenyere lett Jézus kis közösségének azután, hogy szétosztották, amijük volt, mint annakelőtte. Kérjünk! Ez nem csak lehetőség, ez parancs is. Mert különben saját önfeláldozásunknak fogunk áldozatul esni, és az Úrnak abból kell majd kimentenie, amibe felesleges lemondásaink miatt kerültünk.
És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!
Megbékélés Istennel és emberrel. Fontos ez. Ahol lehet. De itt mindjárt figyeljünk oda, hogy nem azt mondja Jézus, hogy korlátlanul mindennel és mindenkivel vállaljunk közösséget! A megbocsátás egy folyamat, egy hosszú folyamat, amiben kölcsönösen közelednek egymáshoz a felek, amiben kölcsönösen vállalásokat tesznek, és kölcsönösen megtartják ígéreteiket.
Mert ahol csak egyoldalú megbocsátás van, a másik pedig csak arra használja a jóindulatunkat, hogy kihasználjon, kifacsarjon minket, ott érvényes az imádság többi sora. Nem véletlenül vannak ezek itt, szinte ellentétbe állítva az előzőekkel.
És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
Add, hogy távolságot tudjunk tartani attól, ami árt... Isten szentségének, Isten akaratának, a ránk bízottak életének. És add, hogy meg tudjunk szabadulni attól, ami óhatatlanul is belekeveredett ezekből a kártékony dolgokból az életünkbe. Ha másképp nem, akkor nem csak a gonoszságtól szabadíts meg, hanem a gonosz embertől is! Nem kell félni ezt kimondani. A mi Urunk tanított rá, hogy tanuljunk határokat szabni.
Ki tud itt igazságot tenni? Megbocsátani valakinek, vagy megszabadulni valakitől? Mindkettő benne van. Mi pedig kérjük a bölcsesség Lelkét, hogy a megfelelő pillanatban a megfelelő módon cselekedjünk és érezzünk. És az Úr oltalmába helyezzük magunkat: Ő tartsa távol tőlünk a gonosz minden erejét és hatását!
Mert Ő ezt megteheti: mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.
Ámen: így van ez. Nem pusztába kiáltott szó, hanem Urunk, mennyei Atyánk hallotta, és cselekedni fog.