Az Úr imádsága, úgy hívjuk a „Mi Atyánk”-ot. Mert Jézus Krisztus, az Úr, a mi Urunk, a világ Ura, tanította nekünk, mindenkori tanítványainak, hogy így imádkozzunk. És a meghallgattatásra Ő maga a garancia.
A Heidelbergi Kátéból idézek ma néhány kérdés-feleletet.
31. Miért nevezik őt Krisztusnak, azaz Felkentnek?
Azért, mert őt az Atya rendelte, és Szentlelkével felkente a mi legfőbb prófétánkká és tanítónkká, aki kijelentette Isten titkos végzését és akaratát a mi váltságunkról;
egyetlen főpapunkká, aki testének egyetlen áldozatával minket megváltott, és az Atya színe előtt szüntelenül könyörög értünk;
továbbá örökkévaló királyunkká, aki minket igéjével és Szentlelkével kormányoz, és a megszerzett üdvösségben oltalmaz és megtart.
Mielőtt mi kinyitnánk a szánkat, Ő már könyörgött értünk, és Ő már áldozatával megváltott minket.
32. Miért neveznek téged Krisztusról keresztyénnek?
Azért, mert hit által Krisztusnak tagja,
és így az ő felkenetésében is részes vagyok,
azért, hogy nevéről vallást tegyek, magamat élő hálaáldozatul neki átadjam,
és hogy ebben az életben a bűn és az ördög ellen szabad lelkiismerettel harcoljak,
ez élet után pedig vele együtt minden teremtmény fölött örökké uralkodjam.
Érdekes ez: részese vagyok Krisztus felkenetésének, részese vagyok annak a könyörgésnek, amivel Ő könyörög értünk az Atya színe előtt. Ez is hozzá tartozik az imádság lényegéhez.
36. Mit használ neked Krisztus szent fogantatása és születése?
Azt, hogy ő közbenjárónk,
aki ártatlanságával és tökéletes szentségével Isten előtt elfedezi bűneimet, melyekben fogantattam.
Mert ha Ő nem lenne, akkor én a bűneim miatt soha nem járulhatnék a Mindenható Isten színe elé. Egyáltalán nem természetes, hogy egyáltalán kimondhatom, hogy „mi Atyánk” – és ebben, hogy „mi”, benne van Jézus Krisztus is. Félelmetesen nagy ajándék, nagy méltóság, hogy így egyszerre szólhatunk Róla, és magunkról. Róla, a bűntelenről, és rólunk, akik csak Őérte léphetünk Isten színe elé.
49. Mit használ nekünk Krisztus mennybemenetele?
Először, hogy ő a mennyben Atyja színe előtt értünk könyörög.
Másodszor, hogy a mi testünk ővele már a mennyben van, s ez biztos záloga annak, hogy ő, mint a mi fejünk, minket, tagjait is fölemel magához.
Harmadszor, hogy ő viszontzálogul az ő Lelkét küldi le nekünk, akinek ereje által nem a földieket keressük, hanem az odafenn valókat, ahol Krisztus ül Istennek jobbján.
Ő már ott van a mennyben, és a mi imádságaink csak ezért hallgattatnak meg. Krisztus teste, az Egyház már bejutott a mennybe, de a menny is bejutott a mi szívünkbe, Isten Szent Lelke által. Ezért van erőnk úgy imádkozni, hogy az „odafenn valókat” keressük. A maradandót, az örökkévalót, a jót, a tisztát, amit imádságban kérni érdemes, mert megadatik.