Ma a kikényszerített imádság gondolata következik.
Ha a házassághoz hasonlítottuk az imádságot, akkor annak a gondolatnak is van létjogosultsága, hogy egyes imádságokat a kényszerházassághoz hasonlítsunk. Felejthetetlen tapasztalat, amikor bemegyek egy iskolába, hittanórát tartani. A gyerekek – mondjuk – épp tesi óra után, vagy matek témazáró után esnek be, mint aki zuhogó esőből, csapkodó villámok közül menekül be egy kis házikóba. Olyan jólesne ilyenkor főzni nekik egy fahéjas-citromos teát, mézzel. Megkínálni őket frissen sült kenyérrel, sonkával, hagymával. Vagy házi szilvalekváros kaláccsal. És azt mondani, üljetek le, pihenjétek ki magatokat, élvezzétek Isten szeretetét. Hogy aztán feltöltődve, mehessetek tovább küzdeni.
De nem ez történik. Hanem vigyázzba kell állniuk a gyerekeknek, jelenteni a hiányzót. Aztán kezdődik, mint a verkli, a bemagolt óraeleji ima. Aztán sorban, mindenkinek, a diszlexiásnak is olvasnia kell a tankönyv következő anyagát. Miközben röpködnek a dobócsillagként eleresztett fegyelmezések, fekete pontok, szaktanári és igazgatói intések. Előveszik a munkafüzetet, és görbe vonalakat húznak egy-egy bibliai történet szereplői és valamilyen tulajdonságai között: tisztelet, becsület, türelem, remény, békesség... Majd együtt tanulunk imádkozni. Intim erőszak. „Hála Istennek”, a gyerek nem teljesen védtelen, mert vastag kérget növeszthet a szíve fölé. Hogy úgy tudjon nagyon „őszinte” gondolatokat mondani, hogy önmagát sose adja ki. Mert a társai darabokra tépnék, ha megtudnák, mi a gyenge pontja, mi az igazán fontos neki Isten színe előtt.
Ami szép, őszinte, Isten előtt leplezetlen, amit közösségben lehet és kell is csinálni, amikor Isten ad valódi testvéreket hozzá, azt egy ilyen „romboló szakmai környezetben” nyomasztó kötelességgé válik. Az embernek rossz esetben örök életre elmegy a kedve tőle. Minél szentebb dolgot teszünk tönkre a romboló szakmai környezettel, annál mélyebb sebeket ejtünk.
Ne legyen kötelesség az imádság soha! Urunk sehol nem parancsolta, hogy előre meghatározott menetrend szerint álljatok ki a gyülekezet elé, és mikrofonba, internetes közvetítéssel, meséljétek el a régi bűneiteket, amiből megtértetek, meséljétek el azt a kimondhatatlan pillanatot, amikor találkoztatok Ővele, és aztán tegyétek közszemlére azt a titkot, amikor megosztjátok Vele szívetek legmélyebb érzéseit, és Ő válaszol. Urunk soha nem mond ilyet, hogy „kötelezzétek egymást az imádságra”. Azt sem, hogy „jutalmazzátok azokat, akik szépen imádkoznak közöttetek”, vagy azt, hogy „büntessétek meg azokat, akik nem imádkoznak hangosan”.
Azt mondja: az imádság titok. A belső szoba titka. Mert semmiféle elvárás nem határozhatja meg. Semmiféle kritika, semmiféle büntetés, vagy jutalmazás. Nem lehet jól imádkozni vagy rosszul. Az imádság azt jelenti, hogy úgy állok Isten színe elé, ahogy vagyok. És Ő mégis Jézus Krisztus szentségén és tisztaságán át lát engem. Az imádság azt jelenti, hogy Isten cselekszik velem. Ezt nem lehet beütemezni, kikényszeríteni. Isten cselekvését nem lehet mérni, összehasonlítani, nem lehet értékelni „hatékonyság” szerint. Az imádság sonkás kenyér hagymával. S.k.h. Senkinek semmi köze hozzá. Csak azokra tartozik, akik az adott körben Urukhoz fohászkodnak. Egy szent pillanatban, ami a Szentlélek által adatik. Mert Ő szenteli meg ezeket a pillanatokat, és teszi alkalmassá arra, hogy bizonyos emberi szavak imádságként megszólalhassanak egy kisebb vagy nagyobb közösség előtt.
Mégis, hogy legyen mibe felöltöznünk, menyasszonyi-vőlegényi ruhaként, adatik a közösségi imádsághoz is szöveg. Zsoltárok. A Szentírás egy-egy kiemelt szakasza. Az énekeskönyvi énekek. Versek, amit egykor valaki a közösség használatára írt. Szépen felöltöztetett gondolatok. Nem úgy, ahogy természetesen feltörnek belőlünk, hanem formába öntve, mint szent formák és szent dallamok a templomtérben. Amiben mindenki egyformán benne lehet, mert valahogy összekötnek minket, mint jó szimbólumok, közös hitvallások, szent jelek és pecsétek. Mint a „Mi Atyánk...”, ami több milliárd ember ajkán szólal meg naponta, és ami mégis szívünk mélyéről jön, mint legszemélyesebb könyörgésünk.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod,
legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;
mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,
és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól;
mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.