"Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban" (Filippi 4,7).
Rejtély ez az Ige. Felemeli a lelkipásztor a kezét, varázslatosan széttárul a palástja, szinte az angyalokat idézi, adja az áldást: "Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban"...
Vajon nem fordítjuk-e le magunkban óhatatlanul is erre: "Isten azt parancsolja, hogy legyen olyan békesség a szívemben, mint Jézus Krisztusban, mert különben nem vagyok méltó Őhozzá!"?
Ezért most lassabban olvasom...
"Semmiért se aggódjatok" (Fil 4,6). "Az Úr közel!" (Fil 4,5) - ezért semmiért se aggódjatok. És mert az Úr közel, ezért "imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt" (Fil 4,6). Minden, ami miatt aggódnánk, egyszerűen mondjuk el Istennek, miközben tudjuk, hogy Nála jó kezekben vannak a gondjaink.
És. Akkor jön ez az "és".
"és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban."
És Isten cselekszik. Én odaviszem az aggodalmaimat, Isten pedig őriz. Isten békessége őriz. Nem az én békességem, hanem az Övé. Aki akkor sem jött ki a sodrából, amikor szeretett Fiát, akiben gyönyörködött, keresztre szögeztük. Ekkora békessége van Neki! Ez az Ő határtalan békessége őriz minket.
Szívünket és gondolatainkat. Szándékunkat és terveinket. Elköteleződéseinket és hűségünket. Igent mondásunkat és nemet mondásunkat.
Őriz minket - az egyetlen olyan kötelékben, ami felépít minket, és nem lerombol. Ami életet ad, és nem pusztít el. Ami a halál után is feltámaszt, helyreállít, és boldog, üdvösséges örök élettel ajándékoz meg.
Krisztus Jézusban. Megváltó Királyunk szeretetében, kegyelmében, védelmében...
Amitől persze nekünk is több erőnk van rámosolyogni egy-egy embertárunkra, aki éppenséggel talán pont az ellenkezőjét érdemelte volna ki...
Így gondolom valahogy, ahányszor ezzel az Igével kapjuk az áldást...