"Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól" (Róm 1,7).
Nálunk, és a gyülekezetek nagy részében ezzel a mondattal kezdődik az istentisztelet. Mert a legfontosabb dologgal kell kezdeni, mert ki tudja, meddig tart a figyelmünk, ki tudja, mi jön a következő pillanatban: a lényeg az első mondatban hangozzon el.
"Pál, Krisztus Jézus szolgája" üdvözli a levél olvasóit - hallgatóit. "Mindazoknak, akik Rómában vagytok, Isten szeretteinek, elhívott szentjeinek." Pál nem egyszerűen kíván valamit, szívből a rómaiaknak - jó napot, például -, hanem azt mondja, Istentől erre felhatalmazást, küldetést kapott: "Pál, Krisztus Jézus szolgája, elhívott apostol, akit Isten kiválasztott arra, hogy hirdesse evangéliumát, ... Jézus Krisztus a mi Urunk, általa kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet, akik közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus elhívottai."
Így megbízatása, hatalma teljes tudatában köszönti Pál a római testvéreket: köszönés, amiben elkötelező erő van. És Pál azt is tudja, hogy akikhez szól, Jézus Krisztus elhívottai, a "szentek". Így van ez ma is, minden istentisztelet elején. Ott áll a lelkipásztor, Jézus Krisztus szolgája, akit Isten kiválasztott arra, hogy hirdesse az Ő evangéliumát, akinek Jézus Krisztus az Ura, aki kegyelmet kapott arra, hogy az Ő nevéért hitre és engedelmességre hívjon mindenkit, akik mint Isten szentjei, ott ülnek a templompadokban.
Ennek tudatában áll fel a szószékre, szólal meg, és ennek tudatában ülünk ott a templomban. Ez mindig ilyen kimondatlan előfeltétel. Amikor Pál apostol szavait szó szerint idézzük a Szentírásból, akkor ezt mind jelentik az elhangzott szavak.
"Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól."
Istentől jön ez a "kívánság". Isten erővel és hatalommal kimondott Igéje, aminek pont olyan ereje van, mint teremtéskor, amikor Isten különválasztotta a világosságot a sötétségtől, a szárazföldet a vizektől, a rendet a káosztól, és életet teremtett a földön. Maga Isten mondja a gyülekezetnek: "kegyelem nektek és békesség". Az ember, aki ott áll, csak üzenetet ad át. Kegyelmi végzést. Békeszerződést.
Mi ez a kegyelem? Olyan, mint mikor napokig nincs víz a lakásban, az ember már elhasználta minden tartalékát minden vödörből, már hegyekben áll a mosás, már rettenetesen vágyik az ember a fürdésre, és lassanként inni sincsen már mit... És akkor valahol megnyitják a csapokat. A kegyelem élet. A kegyelem az, amikor visszakerül az ember Isten éltető vérkeringésébe. A kegyelem az, hogy megszűnik Isten haragja - Isten jogos haragja, a bűneink miatt. És ezért nem enged minket szenvedni tovább magunkban. A kegyelem Isten erejének, áldásának kiáradása életünkre, ránk.
A békesség pedig nem tűzszünet. A békesség valódi megbékélés. Ahol nem csak abbamarad a harag, a szenvedés, hanem ahol a rejtett, szőnyeg alá söpört feszültségek is eltűnnek. A békesség nem "jól van na, a békesség kedvéért megbocsátok, de nem felejtek!" A békesség a bizalom helyreállítása!
Embereknél ez lehetetlen, de Istennél lehetséges... A békesség az, hogy megszűnik minden könny, minden fájdalom, hogy eltűnik minden olyasmi az életünkből, amitől félnünk és rettegnünk kéne. Beleértve a halált is. A békesség maga az üdvösség, a boldog örök élet.
Feláll egy Istentől megbízott ember, és Isten végzését hirdeti ki: "Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól."
Isten a mi Atyánk lett, Jézus Krisztus által. Jézus Krisztus emberré, Dávid fiává lett értünk, meghalt, és feltámadott, hogy "a szentség Lelke szerint" Isten Fiának ismerjük meg. Megbékéltette az Övéit Istennel, megszerezte Isten kegyelmét az Övéinek. Ez az evangélium, hogy hazamehetünk Istenhez, mint tékozló fiú, aki elveszett és megtaláltatott, aki meghalt és feltámadott. Jézus Krisztus a mi Urunk, mert megszerezte nekünk ezt a kegyelmet, békességet, a nyugalmat és az erőt, a helyet Isten országában, hogy otthon legyünk Istennél, mint egy szülői házban.
Van ennek a gondolatnak egy minimumra tömörített változata:
Áldás, békesség! vagy Békesség Istentől!