Van ebben a napban valami gyanús, valami furcsa. Amit konok materialisták próbálnak elhessegetni maguktól, hogy nem, én nem hiszek ilyenekben. Sokan közülük rá is szorulnak erre a varázsigére: „Nem, én nem hiszek!” – nehogy meglepje őket valahogy ez a nap, és mégis cselekedjen valamit velük. Persze, vannak azok, akik egészen hitetlenek, és nem foglalkoznak vele. Néhányan.
De mitől is olyan különleges ez a nap?
Mert ezen a napon két azonos jelentésű szimbólum együttállása tapasztalható. A péntek, és a 13 esik egybe. És ez olyan, mint a lencse, ha a gyújtópontjában találkoznak a párhuzamos napsugarak. És lángra gyújt valamit. Felébreszt valamit a láthatatlan világban, ami aktivizálódik, és mélyen áthatja az ember életét.
A péntek a Nagypéntek tükörképe. A 13 a tanítványok száma az utolsó vacsora asztala körül. A történelem legsötétebb péntekje. Az a nap, amikor a nap is elsötétült három órára. Amikor az ember megölte Istent. Hát hogyne szabadulna el a gonosz minden pezsgése, ha eltűnik az erő, ami eddig fogva tartotta? Ezt az ősi tudást őrzi az emberiség, a pillanatot, amikor Jézus Krisztussal együtt mi is felkiáltunk: „Éli, éli, lamá sabaktáni!” Ha Isten nincs velünk, akkor joggal érezzük, hogy az egész világ összeesküdött ellenünk. Péntek 13. És szörnyű belegondolni, hogy ezt az állapotot mi magunk idéztük elő: Jézus családja, akik nem hittek benne, hanem elmebetegnek akarták mondani őt, hogy hazavihessék, bezárhassák. Péter, aki először vagdalkozni kezdett, teljesen értelmetlenül, de nem sokkal azután már esküvel tagadta, hogy Jézust valaha is ismerte volna. A többi tanítvány, aki szanaszét futott. Az ifjú Márk, akit ruhájánál fogva kaptak el az őrök, de ő ruhájából kibújva menekült el. Júdás. A tizenharmadik. A korrekt, tökéletes, ambiciózus tanítvány, aki a többiek szemében majdnem olyan tiszteletnek örvendett, mint Jézus maga. Aki olyan közel állt Jézushoz, hogy az árulás legtermészetesebb formája a csók volt. A főpapok, írástudók fegyveres csapata. És persze a főpapok és írástudók, akik úgy gondolták, jobb egy embernek elveszni a népért, mint az egész népnek elpusztulni. A szent életre törekvő kegyes farizeusok egész mozgalma, akiknek a gyanakvás volt az istenük. A nép, aki egyaránt kapható hozsannázásra és kövezésre. A görögök, akik nagy érdeklődéssel és élvezettel figyeltek mindenféle újdonságra. És a rómaiak. Pilátus és a keresztre feszítésben jártas katonák. Akiknek az a munkája, hogy a Nagypéntek lényegi részét elvégezzék. Azért kapják a fizetést.
Nagypéntek a sötétség napja, és 13, az árulás száma, ami mélyen az emberiség szívébe van írva, Isten elítélése és kivégzése, ami a történelem egy adott pillanatában előtört a láthatatlanból, és elkezdte létrehozni magát a látható, tapintható, fájdalmas világban. Az örök péntek, amit mi is hordozunk magunkban, születésünktől fogva. Az örök 13 a csoportdinamikában. Ezt nevezi a teológia eredendő bűnnek. Mind így születünk, hogy mélyen belénk van kódolva a vágy, az igény Isten kivégzésére életünk egy adott pontján. És akkor, ha Isten nincs velünk, semmi sem ment meg minket.
Péntek 13. A Nagypéntek emléknapja. Mert Jézus Krisztus nem véletlenül kiáltott fel a kereszten: „Elvégeztetett!” Elvégeztetett az a küldetés, hogy a bennünk lappangó erők ne dúljanak tovább a világban, hanem legyen nekik egy valós célpontja, ahol egyszer s mindenkorra kisülhetnek, hatástalanítva lehetnek: az emberré lett Isten, aki elhordozza a belőlünk feltörő péntek 13 sötétségét és pusztító erejét. Elhordozta, belehalt, de harmadnapra feltámadott, és most ránk árasztja Isten világosságát. Elvégeztetett, hogy miközben mi tudtunkon kívül, ösztönösen Isten halálát készítjük elő, Isten életet ad nekünk, és újjáteremt minket.
Péntek 13-án nekünk szól Péter pünkösdi igehirdetése, amikor Péter így szólít meg: „Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek”. Ezért mi is válaszolhatunk az első jeruzsálemi gyülekezettel együtt: „Mit tegyünk, atyámfiai, emberek?” Hisszük, valljuk, hogy Péter válasza nekünk is szól: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.”
Új szívet ad nekünk Urunk Istenünk, amely a feltámadásból él. Hogy hittel mondhassuk: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?”
Péntek 13 annak a napja, hogy Isten velünk. Hogy soha többet ne legyen okunk úgy kiáltani, hogy „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Mert Jézus Krisztus, a Szent Lelke által közénk jött Isten a legtávolibb elhagyatottságban is velünk van, és nekünk ajándékozza kiáltását. Nekünk ajándékozza meghallgattatott kiáltását, hogy a déli sötétséget világosságra változtassa, mert ahol Ő van, ott van a világosság, mert Ő a világosság.
Péntek 13 a megváltás napja, Jézus Krisztus napja.
Jöjj, Szentlélek Úristen, gyújtsd lángra bennünk a Te szereteted erejét, hogy átjárja a mi életünket!