Mit mondott nekem a „Ne nézz fel!” c. film? Az életünk olyan imádság, ami Krisztus visszatérésére váró virrasztás.
Érdemes megnézni a filmet. Az alábbi gondolatok a film nélkül is érthetőek lesznek, de van „spoiler” az alábbi írásban. Aki szeretné megnézni a filmet, inkább utána olvassa a következő sorokat.
A történet mondhatni kő egyszerű. Egy csillagász doktorandusz felfedezi, hogy jön egy üstökös, egyenesen a Föld felé tart, és 6 hónapja maradt az emberiségnek, hogy cselekedjen valamit. A film mondanivalója az, hogy hogyan változik meg az emberiség, pusztán attól, hogy tudomást szereznek a világ végéről?
A film mondanivalója pontosan az, amiről a hívő embernek is el kell gondolkodnia: miben változtat az életünkön az, ha tudjuk, hogy lesz utolsó nap ezen a világon? Hogyan változik a hitünk, ha az „eszkhatológia” szemszögéből is megvizsgáljuk?
Több „megküzdési stratégia” is adódik.
a) Ne beszéljünk a világ végéről, mert az olyan félelmetes. Van egy ilyen lehetőségünk. Mindent ugyanúgy csinálunk, mint eddig, és nem gondolunk rá. „Ne nézz fel!” – amiről nem beszélünk, az nincs is. Praktikus megoldás, hiszen úgysincs rá semmiféle ráhatásunk. Luther is arra a kérdésre, hogy mit tenne, ha tudná, hogy ez az utolsó nap a földön, azt mondta, ő még ültetne egy almafát. Élj úgy, mintha soha nem jönne el a világvége. Vannak ilyen Igék. „Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett.” (ApCsel 1,7) „Azt a napot viszont vagy azt az órát senki nem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Vigyázzatok, virrasszatok! Mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő.” (Mk 13,32-33) Nem tudhatjuk, mikor jön el a vég. Ezt csak az Atya tudja. Tehát ne számolgassunk, ne sakkozzunk, ne menjünk bele mindenféle számmisztikába, jelmagyarázásba, hogy a Jelenések könyve hanyadik fejezeténél tart a világtörténelem. Ilyen értelemben valóban ne beszéljünk róla, ha csak a pusztulást állítanánk a szemünk elé. Lehet ezt rosszul is, és jól is csinálni.
b) Használjuk ki. Van ez a filozófia, hogy „minden javunkra szolgál” – azaz, nincs az a katasztrofális helyzet, amiből az ilyen tehetséggel megáldottak ne tudnának hasznot húzni. Vannak, akik háborúk idején gazdagodnak meg. A filmben valaki szavazatokat szeretne nyerni a következő választásokra, a katasztrófa nyilvánosságra hozatala, kezelése kizárólag ezt a célt szolgálja. Valaki más bitcoint árul jutányosan, ki tudja, egy ilyen hír hallatára merre mozdul a tőzsdeindex, és kinek csillan fel a szeme, hogy most mennyit lehet keresni. Ez nem lehet a hívő ember útja. Pál apostol szava:
„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott” (Róma 8,28),
nem az anyagi gyarapodásról beszél, hanem arra utal, hogy Isten a megpróbáltatások által is formál minket. A kellemetlen dolgok segítségével, ítélete segítségével, áldásainak megvonásával is csak azon dolgozik, hogy mi megtérjünk, megszentelődjünk, és végül üdvösségre jussunk. Így folytatódik Pál gondolata:
„29 Mert akiket eleve kiválasztott, azokat eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő sok testvér között legyen elsőszülött. 30 Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.” (Róma 8,29-30)
„Használjuk ki” – olyan értelemben, hogy vegyük komolyan, és amikor megijedünk, ez legyen alkalom nekünk a megtérésre. Csak Jézus Krisztusban van életünk.
c) Az eszkhatológia valójában egy végső Karácsony. Beszélni kell róla, mert a Szentírás is beszél róla. Most ne a Jelenések könyvével kezdjük. Nézzünk bele a szelíd evangéliumokba.
35 Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. 36 Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki. 37 Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik. Bizony mondom nektek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik. 38 És ha éjfélkor vagy ha éjfél után érkezik is meg, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák! 39 Gondoljatok arra, ha tudná a ház ura, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába. 40 Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok! (Lukács 12,35-40)
Egy szelíd kép. Tekints az egészre úgy, hogy Urad elment egy menyegzőre. Ott fenn, a mennyben menyegzőt ülnek. Ott fenn öröm van, mert megköttetett az új szövetség. Isten és az Ő népe elválaszthatatlan.
38 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, 39 sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róma 8,38-39) – mondja Pál.
A világvége sem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Így kell ezt érteni. Sőt, Krisztus Jézusban, a mi Urunkban javunkra szolgál! A jövő ismerete segít a megszentelődés útján.
Mivel pedig Ővele közösségben vagyunk, megbékéltetett emberek vagyunk, ezért lehetőségünk van Isten jelenlétében, a Szentlélek vezetésével élni az életünket. E nélkül a szövetség nélkül, a Szentlélek nélkül esélyünk sem volna Vele kapcsolatban maradni, Őhozzá imádkozni, Tőle vezetést kérni, és az Ő akarata szerint cselekedni. A Szentlélek kitöltetése ebben az összefüggésben érthető igazán: bár Urunk távol van, de míg várjuk Őt vissza, mégis Ő van velünk, és Ő imádkozik, Ő cselekszik általunk. Ő itt volt, itt van, és itt lesz. Ez minden imádságunk előfeltétele.
„Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.” (ApCsel 1,8)
Urunk elment, de nekünk még van itt egy kis feladatunk, a régi házban, amit az Ő Lelkének vezetésével kell végezni. Urunk vissza fog jönni, értünk jön, amikor eljön az elköltözésünk ideje. Most ne metaforaként értsük az elköltözést, hanem szó szerint. Elment, mert fontos, örömteli feladata van, és mi várjuk Őt vissza. Hűségesen várjuk Őt vissza. Az imádkozás egyik legfontosabb eleme ez a hűséges várakozás. Nem felejtjük el, sokadik őrváltás idején sem, hogy Ő van, hogy Övé itt minden, és hogy azért ment el, hogy helyet készítsen nekünk, és amikor visszajön, maga mellé vegyen minket.
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” (Jn 14,1-3)
Milyen érdekes ezt összevetni a filmmel… Ott elment valaki, és csak saját magára gondolt, magának készített helyet. A szerencsétlen fia pedig hiába várja vissza. A groteszk kép úgy beszél Jézus Krisztus hűségéről, hogy az ember hűtlenségével mondja ezt el. Ránk bízza, hogy eszünkbe jusson a Szentírás, és ez az idézet. Mi bizalommal és reménységgel mondhatjuk, hogy visszajön, vissza fog jönni! Tegyük a mindennapi dolgunkat hűségesen, mert a döntő pillanatban Jézus Krisztus visszajön.
Lépjünk közelebb a film képvilágához.
A címe ezt az igeszakaszt idézi:
25 És jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. 26 Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóoszlopai megrendülnek. 27 És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. 28 Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok. (Lukács 21,25-28) – ezt az igeszakaszt idézi a film címe is. „Emeljétek fel fejeteket”, „Nézz fel!”
Ugyanez Márknál: „23 Ti azonban vigyázzatok: előre megmondtam nektek mindent! 24 Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, 25 és a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóoszlopai megrendülnek. 26 És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel. 27 És akkor elküldi az angyalokat, és összegyűjti választottait a négy égtáj felől, a föld szélétől az ég határáig.” (Márk 13,23-27)
Nagy kár, hogy a teológia ma elhanyagolja az angyalokat. Valamiféle mitológiai lényeknek tekinti őket, amik a mai racionális, materialista tudományos világképbe már nem férnek bele. Pedig az angyaloknak ezekben a „határhelyzetekben” kiemelt jelentősége van. Összegyűjtenek minket… „Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére.” (Lk 16,22) Az angyalok ott vannak, és óvnak minket, gondoskodnak rólunk, kiemelnek a pusztulásból, Isten parancsára. Nagy szükségünk van rájuk. Az is kár, hogy az „áldozócsütörtök”, Jézus Krisztus mennybemenetele is szinte eltűnt az ünnepeink közül. Túlságosan szürreálisnak tartjuk. Pedig csak csodáról van szó. Ott is szó van angyalokról, akik útba igazítják a galileai tanítványokat:
9 Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. 10 Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, 11 akik ezt mondták: Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe. (ApCsel 1,9-11)
Jézus felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől, és az idők végén majd meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel. Őt várjuk, és ebbe az eszkhatológiai várakozásba állítjuk be imádságunkat is. Sok szempontból másképp fogunk imádkozni, ha ezt tudjuk. Imádságunk revíziója a „Revizor” felől kezdődik, akit senki sem tud megvesztegetni… „Gondoljon bele, hogy az egész világ merő hazugság, és hogy minden egészen másnak tűnik, mint ami valójában … Nehéz az életünk, és minden pillanatban elfelejtjük, hogy minden cselekedetünk egyszer egy revizor elé kerül, akit senki sem tud megvesztegetni.” Ezt az idézetet Bohren találta, milyen érdekes, hogy a filmben is előkerül a megvesztegetés motívuma, mint ami mindenre is megoldás a politikában. Azért tetszik a Gogol idézet, mert bizonyítja, hogy erről a végső számonkérésről nem csak egyházon belül beszélnek, hanem „kint”, a világban is.
Én azért örülök ennek a filmnek, mert van egy olyan tévképzete a mai embernek, hogy csak azokat fogja érni Isten ítélete, akik templomba járnak. Sőt, azok is csak a templom falain belül kapják a büntetést. „Ha nem megyek templomba, nem érhet baj.” Lelkiismeret- és vallásszabadságnak nevezzük ezt. „15 százalék úgy gondolja, hogy az üstökös nem létezik” – hangzik el a filmben, és ezeknek joga van úgy gondolni, mert demokrácia van, és joguk van eszerint cselekedni. A film meghirdeti, hogy a világvége mindenkit el fog érni. A kérdés csak az, hogy egyedül halunk-e meg, vagy van egy Megváltónk, aki értünk jön, és megment? A tech-vezető próféciája, hogy a főszereplő egyedül fog meghalni, bizonyára helytálló volt a konkrét számítások alapján. Lám, még a bronteroc támadását is pontosan meg tudta jósolni! Figyelemre méltó teljesítmény! Egyedül a Megváltóval nem számolt, aki kioldoz az ok-okozatok szigorú világából. Minden „időközi” imádkozásunk ebből a központi hitünkből fakad: van Megváltónk, aki értünk jön, és megment.
Szépsége a filmnek, hogy a megoldás egy asztal körül adatik, imaközösségben. „Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik. Bizony mondom nektek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.” Ez az Ige Lukács evangéliumából Úrvacsorai közösségről szól, ahol Jézus megtöri a kenyeret, hálát ad, és tanítványainak adja. Részesedés az Ő országában, hatalmában, dicsőségében.
Az Úrvacsorának nem csak az a klasszikus jelentése van, hogy Jézus Krisztus keresztáldozata által Isten előtt megigazulva, tiszta lappal állhatunk meg, mert Ő miattunk, helyettünk és érettük vállalta a kereszthalált. Ez is a jelentése, erről a jelentésről volt szó, amikor a „menyegzőről” volt szó, a szövetségkötésről, az engesztelésről, megbékéltetésről. Ez egy múltra vonatkozó esemény, az Úrvacsora „krisztológiai” jelentősége. De van az Úrvacsorának ez a másik jelentése, hogy ígéretet hordoz: Urunk, amikor megérkezik, felövezi magát, asztalához ültet minket, odamegy, és felszolgál nekünk. A királyi menyegző képe, ilyen az Isten országa, hogy asztalhoz ülhetünk az emberré lett Istennel, a király asztalához ülhetünk, részesedünk az örök életből. Az Úrvacsorának erre a jelentésére is gondolunk, amikor imádkozunk, és behívjuk Isten jövőjét az életünkbe.
Ebbe az eljövendő, eszkhatológiai úrvacsorai közösségbe kapcsolódik be, és indul ki az imádságunk, és ebből az imádságból fakad egész életünk minden küzdelme. Ezért cselekednek másképp, egyre tisztábban Isten választottai már addig is, míg várják Uruk visszajövetelét. Mert minden cselekedetünk valójában csak imádságunk kiábrázolódása, amivel már most, a beteljesedésre várva, Isten színe előtt állunk.