Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak – a te lelkedet is éles kard járja majd át –, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata (Lukács 2,34-35).
Hogyan szólal meg az Úr? – Most napokba tellett, míg végre éreztem, hogy Ő szól, amikor ezt az Igét olvasom. Ezért is hagytam ki az előző napi gondolatokból ezt a két sort. Olyan volt, mint amikor süteményt készítettem, és nem kelt meg az élesztő. Pedig elkészítettem, kellemes melegbe tettem, cukorral is összekevertem, minden volt hozzá. Mégsem kelt meg. Mert kiderült, hogy valahogy száraz maradt a porélesztő, minden gondos kevergetés ellenére.
Valahogy így van az is, hogy az Igét is sokáig kell kevergetni, forgolódni az Igével. Így is, úgy is megvizsgálni, beszélgetni Róla, bevinni istentiszteletre, ahol egy-egy igehirdetés rávilágít valamire, belevinni a napi történéseket, és mindenekelőtt megvizsgálni az Úrvacsora fényében.
Van úgy, hogy az ember nem meri kimondani a már felsejlő üzenetet, és ilyenkor testvérekre van szükségünk, akik ugyanezt az üzenetet kapták, akik megerősítenek. Legyen két-három tanú a fontos kérdésekben.
Ahogy általában lenni szokott, a görög szöveget is megnézem. Mert görögül lassabban olvasunk, és az apróbb részleteket jobban meg lehet figyelni. Mivel annyira nem tudok jól görögül, ezért, mint mindig, Dr. Varga Zsigmond Újszövetségi görög-magyar szótára, és a biblehub.com volt segítségemre.
Így néz ki a görög szöveg: καὶ εὐλόγησεν αὐτοὺς Συμεὼν καὶ εἶπεν πρὸς Μαριὰμ τὴν μητέρα αὐτοῦ Ἰδοὺ οὗτος κεῖται εἰς πτῶσιν καὶ ἀνάστασιν πολλῶν ἐν τῷ Ἰσραὴλ καὶ εἰς σημεῖον ἀντιλεγόμενον,
καὶ σοῦ [δὲ] αὐτῆς τὴν ψυχὴν διελεύσεται ῥομφαία, ὅπως ἂν ἀποκαλυφθῶσιν ἐκ πολλῶν καρδιῶν διαλογισμοί.
És megáldotta őket/jót mondott rájuk Simeon, és ezt mondta Máriának, az ő anyjának: Íme, ő sokak elesésére/végromlására és felkelésére/felállására/feltámadására van rendelve/fekszik/nyugszik Izráelben, és jelnek, amelynek ellentmondanak, és neked magadnak is szívedbe hasít egy hatalmas kard, hogy lelepleződjenek a gondolatok/kételyek/aggályok sok szívből.
Áldás és Istentől való jó, amit Simeon Máriának mond. Mégis fájdalmas áldás.
Igen, Jézus Krisztus sorsa el van rejtve az Atya rendelésében. Évszázadok óta készítette Isten az ő népét erre az üzenetre, erre az értelmezésre. A Megváltó, a Felkent király, pap és próféta át fog menni a halálon. Aki figyelmesen olvasta az Ószövetséget, annak ezt tudnia kellett. „Ő sokak végromlására és feltámadására nyugszik” majd a sírban. Jézus Krisztus keresztje ítélet és kegyelem ennek a világnak. Ő az a kő, amit nem lehet megkerülni, ami vagy sarokkővé lesz az ember életében, vagy botránykővé. Harmadik lehetőség nincsen. „A kereszt botránya” (Gal 5,11) – mondja Pál apostol. Elesésünkre van és felkelésünkre.
Amikor Ővele találkozunk, a dolgoknak az a rendje, hogy lelepleződnek szívünk titkos aggályai. Mérlegelései, ingadozásai. Hogy nem tudunk becsületesen, őszintén az Úr mellett állni, hanem pillanatról pillanatra jelennek meg bennünk kívánatosabb, kifizetődőbb, megfontolásra érdemesnek tűnő alternatívák, amiket szüntelenül összevetünk Isten igazságával és parancsolataival, Jézus Krisztus értékével. És – micsoda istenkáromlás! – szinte pillanatról pillanatra képesek vagyunk feltenni magunkban a kérdést, hogy ez, vagy az a megoldás, terv értékesebb-e Istennél?
Érzéseink és értékeléseink ingoványába szinte meteoritként csapódik be az egyetlen biztos pont ebben az életben: Jézus Krisztus kereszthalála. Hogy Ő ott nyugszik majd egy sírboltban. Hogy lelepleződjenek a mi halálosan veszélyes kételkedéseink.
„És neked magadnak is” – mondja Simeon Máriának.
Abban a pillanatban, a Jeruzsálemi Templom valamelyik udvarán a későbbi egyház első zsengéje állt ott: Jézus Krisztus és Mária. Mária személye a későbbi egész egyház nevében áll ott. Annak az egyháznak a nevében, aki szívvel-lélekkel ragaszkodik Jézus Krisztushoz, aki őrzi az emlékét, aki hitvallást tesz Róla, aki hívja és várja az Urat, aki Jézus Krisztus Lelkének erejével jár ebben a világban. Simeon valójában Krisztus mindenkori egyházának mondja: Amikor Krisztust hordozod, ez azzal jár, hogy nem csak Neki döfik át az oldalát lándzsával, hanem neked magadnak is szívedbe hasít egy hatalmas kard. Krisztus hordozása fájdalommal jár, fizikai és pszichikai fájdalommal. De az egyháznak ez a Krisztus nevében viselt fájdalma ítéletté válik a világban.
Halál és feltámadás, ítélet és üdvösségre segítő áldás együtt van Simeon próféciájában. Olyan az ő áldása, mint az Úrvacsora: a kenyérben és a kehelyben egyszerre van Jézus Krisztus örök életre tápláló teste és vére, és ugyanakkor belekortyolunk a küldetésünkbe is, kiisszuk az élettörténetünket, amiben van bőven tűrés, küzdelem, és mindenféle szívfájdító dolgok. De ezek soha nem értelmetlenek, mert ennek az áldásnak a folyamában kell látnunk ezeket. Mikor a kelyhet az ajkunkhoz emeljük, Simeon áldásába is belekortyolunk: ha elesünk is, mert bűneink miatt megbotlunk Krisztus keresztjében, Ő felsegít minket, és csodálatos, világmegváltó tervébe illeszti a mi megbánt bűneinket is, hogy ne kételkedjünk tovább Őbenne.
Nem úgy van az, hogy egyszerűen csak éles kard választja el egymástól az elveszetteket és az üdvözülteket. Hanem látjuk Őt, aki jelként áll előttünk, és akkor lelepleződünk. Lelepleződik bűnös, elesett, kételkedő állapotunk, és érezzük, hogy elesünk. De Őbenne menedéket keresünk, a mi Megváltónkban. Úgy kiáltunk, ahogy az ősidőkben Jákób kiáltott az őt legyőző Úrnak: „Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz” (1Móz 32,27)! Hogy áldást nyerve Isten harcosává legyen.
És akkor részesedünk az Ő testéből, véréből, az Ő küldetéséből és életéből. Áldásából. Ahogy Pál apostol is kapta az elhívást, a feladatot: „választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a népek, a királyok és Izráel fiai elé. Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért” (ApCsel 9,15-16).
Hogyan szól az Úr? – Megáld minket az Úr, külön-külön és együtt is. És áldásában egy egész élet van. Ő úgy szól hozzánk jót, hogy abban van öröm és fájdalom. Mert az Ő szava hozza el végül a feltámadást és az üdvösséget azoknak, akik nem futamodnak meg az éles kard elől sem, hanem az Ő erejével kitartanak. Mert erre hívattunk el. Ebben a küldetésben gyógyulnak a szívünk sebei a mi Urunk, Jézus Krisztus által.