10 Az egész nép pedig kint imádkozott az illatáldozat órájában. 11 Ekkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt az illatáldozati oltár mellett jobb felől. 12 Amikor Zakariás meglátta, megrettent, és félelem szállta meg (Lukács 1,10-12).
Angyal jelent meg Zakariásnak, amikor bement a templomba bemutatni az illatáldozatot. Az illatáldozat egy olyan szertartás volt, amelyik az egész nép imádságát ábrázolta ki Isten színe előtt. És ebben benne volt Zakariás szívből mondott imádsága, kérése, könyörgése is. Erzsébettel nem volt gyermekük, és ő évtizedek óta imádkozott azért, hogy legyen.
Van a Szentírás értelmezésének egy olyan rövidzárlatos módja, hogy azt mondjuk: nézd, ami a bibliai szereplővel történt, az kell, hogy egy igazán hívő emberrel is történjen!!! Rövidzárlatos ez a magyarázati módszer, és sok fájdalmat okoz a hívő embernek. Nem, az angyalok esetében biztosan nem ez a járható út. Léteznek olyan szekták, amelyekben a hívek szinte versenyeznek a mindenféle misztikus jelenségekkel. „Hozzám szólt az Úr, hallgató emberi hangon!” – „Én pedig képzeld, angyalt láttam, amikor éjjel felébredtem, ott állt az ágyam mellett!”… Veszélyes ez az út. Mert az az igazság, hogy vannak olyan pszichiátriai kórképek, amikor az emberek angyalokat hallucinálnak, vagy amikor hangokat hallanak. Arról nem is beszélve, amikor valamilyen szer hatása alatt történik velük ilyesmi. Sokkal gyakoribb az, hogy valaki betegsége miatt hiszi azt, hogy szólt hozzá egy misztikus lény, mint az, hogy valóban angyalok jöttek hozzá.
A Szentírás olvasásának egy másik módját próbáljuk ki most ezért. Ismeretet gyűjtünk arról, hogy a történelem során, Isten üdvözítő történelme során, amit a Biblia dokumentál, milyen körülmények közt, kiknek jelentek meg angyalok.
Érdekes, hogy az Édenkertben Ádám és Éva még nem találkozik angyallal. „Amikor aztán meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor sétált a kertben, az ember és a felesége elrejtőzött az Úristen elől a kert fái között. De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy?” (1Móz 3,8-9). Az Úristen egyszerűen sétál a kertben „szellős alkonyatkor”. Én úgy gondolom, a Szent Lelke által, erre utal a szellő. Sokszor nem is részletezi a Szentírás, hogy az Úr hogyan szól az emberhez. Nem az a fontos, hogy hogyan, hanem hogy Ki szól.
Az Úr angyalával először Hágár történetében találkozunk. Amikor Ábrahámtól teherbe esik Hágár, felfuvalkodik, Sára pedig el akarja űzni. A történet emberi számítás szerint úgy folytatódna, hogy Hágár vagy meghal ott a hosszú sivatagi úton, vagy eljut Egyiptomba, és ott beolvad a többiek közé. De Istennek az a terve, hogy Izmael egy nép ősatyja legyen. Ezért angyalt küld Hágárhoz, hogy térjen vissza Ábrahámhoz (1Móz 16).
A következő angyali jelenés Izsák születéséhez kötődik. Ábrahám és Sára már idős volt, és nem volt gyermekük. Ábrahám a déli hőség idején üldögélt a sátra bejáratában. Egyszerre felemelte a tekintetét, és három férfi állt előtte (1Móz 18). Érdekes, hogy nem látszottak feltűnően angyalnak ezek az emberek. Nem ragyogott a ruhájuk, nem volt szárnyuk, nem volt semmi különleges ismertetőjelük. Ábrahám a vendégeknek kijáró tisztelettel fogadja őket. Az angyalok még ettek is a borjúból, vajból, kenyérből, amit Ábrahám készíttetett nekik. Azért jött ez a három angyal Ábrahámhoz, mert hírt akartak adni neki a lehetetlenről: „Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és feleségednek, Sárának akkor már fia lesz!” Fontos ez, hogy Izsák az Úr üzenete, ígérete után született. Az Úr szavára sikerült Sárának teherbe esnie. Mert az Úrnak megint olyan terve volt ezzel a világgal, ami az Ő közvetlen beavatkozása nélkül sosem jöhetett volna létre.
De nem csak Izmaelre és Izsákra volt gondja az Úrnak, hanem ott lakott Lót, Ábrahám unokaöccse Sodomában. Sodoma pedig már megérett a pusztulásra. A várossal együtt pedig Lót is elpusztult volna, ha az angyalok közbe nem avatkoznak, és ki nem mentik onnan. Lót leszármazottaiból is azért lett két nép, Móáb és Ammón, mert az angyalok kézen fogták Lótot és családját, és akaratuk ellenére is kivezették őket a városból.
Ki lehet keresni az angyalok megjelenését az egész Szentírásban. Ott van az angyal, amikor megfogja Ábrahám kezét, hogy Izsák helyett egy kost áldozzon fel Mórijjá hegyén. Angyal szól Mózeshez a csipkebokorból, angyal vezeti Izráel népét 40 éven keresztül a pusztában, ott van az angyal, amikor megállítja Bálámot, aki Isten akarata ellenére indul megátkozni Isten népét. Amikor ellenséges népek fenyegetik a letelepedett Izráel létét, Gedeont az Úr angyala szólítja meg, és teszi szabadítóvá. Az Úr angyala keresi fel Sámson szüleit, és adja hírül, hogy különleges, Istennek szentelt ember lesz a gyermekük.
Az angyalok ott vannak, amikor népek születésénél kell segédkezniük, amikor szabadítani, menteni kell a népet. De vannak pusztító angyalok is, félelmetes angyalok, akik mégis Isten angyalai. Ilyen az az angyal, aki az Isten parancsára Dávid idején járja az országot, és dögvésszel pusztítja a népet. De így képzelhetjük el az egyiptomi kivonulás idején az elsőszülöttek elpusztítását is, amikor az Úr csak azokat a házakat kerülte el, amelyek meg voltak jelölve a páskabárány vérével. Bár ebben a történetben nincs kifejezetten megnevezve az angyal, aki az Úr parancsát végrehajtja.
Angyalok adnak erőt Illésnek, erőfeletti szolgálatához, és angyalok híradása kíséri haza Babilonból a fogságba esett népet. Az Újszövetségben is találunk angyalokat. Angyalok szólítják meg Kornéliuszt és Pétert, hogy Isten mentő szeretete kilépjen a zárt körből, ne csak a zsidókhoz, hanem a pogányokhoz, az egész világra eljuthasson. Angyalok mentik ki Pétert a börtönből, mert az Úrnak még terve van vele. Végül a Jelenések könyvében van nagyon sok feladatuk az angyaloknak, ők segédkeznek az utolsó ítélet végrehajtásában.
Általánosan elmondható, hogy angyalok akkor lépnek színre, ha a világba Isten közvetlenül be akar avatkozni, mert azt akarja, hogy valami egészen más történjen benne, mint ami a saját törvényszerűségei szerint történne. Amikor Istennek kimondottan terve van velünk, szabadító szándéka.
Egy ilyen pillanat Jézus Krisztus születése. Angyal adja hírül Máriának, hogy nem embertől, hanem közvetlenül Istentől gyermeke fogant. Hogy születik a világra egy egészen új ember, aki nem örökli, nem hordozza az ősei bűnét. Ilyen pillanat az emberek döbbenete, amikor képtelenek Jézus Krisztus feltámadását megérteni, felfogni. Istennek kell beavatkoznia. Ezért ott is angyalok segítenek hírül adni ezt a hihetetlen eseményt. Angyalok ébresztik fel a megdöbbent tanítványokat, akik Jézus mennybemenetele után ott maradnak megdermedve, égre szegezett tekintettel.
Zakariás élménye is ebbe a körbe tartozik, Jézus Krisztus születéséhez kapcsolódik. Keresztelő János a történelem legnagyobb prófétája. Ezt adja hírül Zakariásnak az angyal, hasonlóan Izsák és Sámson születésének ígéretéhez.
A történelem középpontja, Jézus Krisztus megszületése, Isten földre jövetele már megtörtént. Nagy fordulatokra ilyen értelemben már nem számítunk. Ezért valószínűtlen, hogy ma, a rendes hívő életünkben, az egyház mindennapjaiban angyalokkal találkoznánk. Persze, az Úr pont olyankor küld angyalt, amikor azt akarja, hogy túllássunk a valószínű dolgokon. Ne zárjuk ki egészen a lehetőségét, Neki szabad túllépnie a mi megfigyeléseinken. Ki tudja? De nem ez a fontos, hanem Jézus Krisztus, akire Isten angyalai is mutatnak mindig.
„Miután ezt mondta [Jézus], szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, akik ezt mondták: Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe” (ApCsel 1,9-11).