8 Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. 9 És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. 10 Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: 11 üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. 12 A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban. 13 És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: 14 Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat (Lukács 2,8-14).
Nemrégiben egy tanítást hallgattam az imádságról. Az egyik gondolat úgy szólt, hogy amikor imádkozol, és például egy kötött szöveget mondasz el egymás után nagyon sokszor, akkor ügyelj arra, hogy el ne aludj közben. Szíven talált a tanács. Hányszor történt meg, hogy mondtam a Mi Atyánkot, szerettem volna közelebb kerülni az értelméhez, szerettem volna közel kerülni az Úrhoz, ezért sokszor mondtam el egymás után, és egy idő után elnyomott az álom. Hányszor volt, főleg vizsgákra készülve, hogy olvastam a Bibliát, és elaludtam közben.
Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. Görögül kétszer is benne van a mondatban az „őrség”: „őrséget őriztek” éjszaka. Nem egyszerűen lefeküdtek aludni, és ha valami zaj volt, akkor felébredtek rá, és elrendezték a rendeznivalót. Nem is bízták az őrséget a kutyára. Ők maguk őrködtek, őrségben álltak, mert volt ott vadállat is, voltak tolvajok, rablók. Éberen figyelték az éjszakát, kiélesedett hallással, látással.
Ha valaki közeledett, már messziről észrevették. Ha állat ólálkodott a közelben, tudtak róla. Semmi sem érhette őket váratlanul. Valóságos imádságos állapotban voltak, éppúgy, ahogy abban a tanításban hallgattam: a jelenben, az „itt és most”-ban. Nem merültek el az emlékeikbe, nem ragadták magukkal őket a reményeik, a terveik. Ott álltak, ahol a nyájukat kellett őrizni.
A mi Pásztorunk, Jézus Krisztus is így éjszakázott a szabad ég alatt azon az utolsó éjszakán, amikor elárultatott. Ott volt a Gecsemáné-kertben, éberen, imádkozva, küzdve mindenféle gonosz erővel, és őrizvén őrizte a mi életünket. Ezért is tudta pontosan a pillanatot, amikor Júdás megérkezett az áruló csókjával.
Pásztorok virrasztottak ezen az éjszakán, és egyszeriben ott termett mellettük egy angyal.
Csak úgy, a semmiből. Ahogy az angyalok ott szoktak teremni az emberek mellett, amikor valami rendkívülit akarnak közölni velük. Nem így volt-e Ábrahámmal is? Ott üldögélt a sátra bejáratánál délben. Egyszerre felpillant, és ott áll előtte három angyal. Itt is, felpillantanak az őrködő pásztorok és ott áll mellettük az angyal, mintha a semmiből termett volna ott.
Bizony, ilyen védtelenek vagyunk az Úr előtt! Minden idegszálunkkal jelen vagyunk, virrasztunk, és Ő mégis úgy támad ott mellettünk, mintha legmélyebb álmunkból költött volna fel.
És akkor mi megrémülünk. Mert bármi lehet az, ami így ránktört egy ilyen váratlan pillanatban. Ellenségre számítunk. Rablóra. Rosszabb esetben valami gonosz démonra.
És az evangélium az, hogy Isten angyala érkezik, a legszebb örömhírrel! Isten maga érkezik!
Az evangélium, a jó hír az, hogy a bőrünknél is közelebb nem a pusztító erők férkőztek, hanem a mi szabadító Istenünk lopódzott be ebbe a világba, hogy megszentelje azt, hogy megszenteljen minket. Velünk az Isten, bennünk az Isten, örökké velünk marad az Isten, aki nem enged elveszni: üdvözítőnk van.
Hogyan szól az Úr? – Evangéliumhirdetéssel… Valaki, az Ő követe hirdeti, hogy itt az Úr! – És Ő maga is megszólal bennünk: Itt vagyok! Egyszerre érezhetően jelen lesz, tapasztalható lesz, körbeölel minket, szeretettel befogad mennyei országába.
Ezért, ha váratlanul is ér benneteket, hogy Isten ilyen közel van, meg ne rémüljetek!
Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában – mondja az angyal.
Üdvözítő született nekünk, nem ma, hanem (kb.) 2022 évvel ezelőtt, aki az Úr Krisztus, a „megkoronázott” király, aki kapta az Isten erejét és Lelkét, hogy rendet teremtsen, békét hozzon erre a világra. Ezért adatott ez a kissé ijesztő tapasztalat, hogy Isten „feltörte” az életünket, betört a privátszféránkba, olyan dolgokról tud, amiről senki sem tudhat, amit még a legközelebbi szeretteink előtt is titokban tartottunk. Hirtelen itt termett mellettünk valaki, egy igehirdető, aki csak sorolja szívünk legmélyebb titkait, mintha évek óta a nyomunkban járt volna, és naplózta volna az életünket. De nem azért teszi ezt, hogy megrémítsen, hanem hogy örömhírt hirdessen nekünk: Üdvözítőd van! Szabadítód van! Jézus Krisztus, Isten Fia megszületett erre a világra, hogy kiszabadítson az éjszakából, hogy a te Pásztoroddá legyen, és megóvjon mindentől, ami ólálkodik körülötted, amitől a legéberebb virrasztásod sem tudja megóvni az életedet. Hogy megszabadítson a halál fogságából, az ördög jogos követelése elől, amikor be akarja hajtani a tartozásodat a halált és örök kárhozatot érdemlő bűneidért.
Ne féljetek, mondja ma is az Úr, mert örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz, az egész emberiség öröme lesz: Jézus Krisztus megszületett, és azóta akárhányszor hirdetik az Ő Igéjét, közel jön hozzánk, megérint, és bevon az Ő országába, védelmébe.
Van okunk örülni, mert közeledik, érkezik Isten országa, Jézus Krisztus jelenléte. Őbenne megmenekültünk. Őbenne biztonságban vagyunk. Őbenne világosságunk van.
És ezt meg kell ünnepelni. Ezt nem csak mi ünnepeljük meg, hanem még a mennyei seregek is, mert ennél nagyobb ünnep nincs is, mint mikor valaki hallja az örömhírt, és megtér Isten országába. Nem „odaát”, hanem itt, ebben az életben. „Mondom nektek, hogy ugyanígy egyetlen megtérő bűnös miatt nagyobb öröm lesz a mennyben, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szüksége megtérésre” (Lk 15,7).
Ezért ünnepelnek az angyalseregek, ahányszor az evangéliumhirdetés utat talál egy-egy ember szívébe.
És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:
Dicsőség a magasságban Istennek,
és a földön békesség,
és az emberekhez jóakarat