1 Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. 2 Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó. 3 Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. 4 Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, 5 hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. 6 És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, 7 és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely (Lukács 2,1-7).
Azt mondom: „Isten” – és az ember valami „transzcendensre” gondol. „Transcendentia”, „transcendo” latin szavakból. „Trans+scando”: felülmúl valamit, följebb lép, és túllép egy határt, a felfogható, a látható, a természetes világ határait. Átlép a természetfelettibe. Ezért aki Istent keresi, megpróbál kiszakadni e világ keretei és kötöttségei közül. Még a rendes keresztyén embernek is szüksége van a vasárnapra, az Úrnak szentel egy napot a hetéből, amikor nem dolgozik. Hogy legyen ideje templomba menni. Bemegyünk a belső szobánkba, hogy senki ne zavarjon, amikor Istennel szeretnénk beszélgetni. Böjtöt tartunk, hogy az élethez nem szükséges dolgoktól megszabaduljunk egy időre, 40 napra, és jobban fel tudjunk készülni az ünnepre.
De vannak más vallások, ahol ennél drasztikusabban próbálnak megszabadulni „e világtól”, hogy a „túlnanihoz” közelebb kerüljenek. A sztoikusok például már mindenféle érzést megtiltottak maguknak, nehogy elragadja őket a szomorúság, a negatív indulatok. A buddhista szerzetesek lemondanak saját személyiségükről, és ki tudja, milyen aszkézist gyakorolnak csak azért, hogy a földi, anyagi világ befolyásától megszabaduljanak. A görög világban gyakran az volt az elképzelés, hogy az anyagi világot valami gonosz isten teremtette, hogy csapdába ejtse az emberek tiszta, mennyei lelkét. És ezért az emberek minden eszközzel igyekeztek pusztítani, elnyomni a testüket, csak hogy a lelkük kiszabaduljon belőle. Más vidékeken és más korokban mindenféle vegyszereket fogyasztanak, bolondgombát, hogy lássanak valamit, ami nem látható. A transzcendes, a túlnani iránti vágyakozás egészen beteges formákat ölthet.
Éppen ezért érdemes odafigyelni a mai igeszakaszra. „Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják.”
Semmi rendkívüli. A világ legunalmasabb adminisztrációs feladata. A világ legnyűgösebb teendője: egy férfi és egy terhes asszony gyalogol két hetet egy városba, ahol felírják őket, hogy igen, még mindig megvannak, és egyúttal bedobják a pénzösszeget is, aláírás gyanánt.
Jézus Krisztus születése, az Ige testté létele, a világ megváltásának kezdete nem transzcendens, hanem immanens esemény, nem a „másvilágon” történt, hanem ezen a világon, a történelem egy konkrét pillanatában, időszámításunk kezdetén, körülbelül – ha Dionysius Exiguus 6. századi szerzetes nem tévedett volna pár évet, de az esemény konkrétságán ez nem változtat – 2022 évvel ezelőtt. Nem időtlen mitológia, hanem valósidejű történelem.
„Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát.”
Felment József és Mária, aki áldott állapotban volt, Betlehembe. Ahogy sokan mások is felmentek abban az időben. Semmi transzcendens nincs ebben.
A transzcendensről például Máté ír:
„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt. Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. Összehívott minden főpapot és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: »Te pedig, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt«” (Máté 2,1-6).
Ez a történet keresztül-kasul transzcendens. A mágusok kilépnek az anyagi világ ok-okozati összefüggéseiből, és a csillagok állását fürkészik, hogy Isten üzenetét keressék benne. Azután konzultálnak a papokkal és írástudókkal, akik pedig a Szentírás szó szerinti, történeti jelentésén lépnek túl, és úgy keresnek benne üzeneteket Istentől. És szemmel láthatóan a közös erőfeszítések elvezetik őket a helyes megoldáshoz: Király született a zsidó nép körében, a júdeai Betlehemben.
Lukács evangéliumában Augustus császár és Quirinius helytartó osztogat birodalmi parancsokat, készíti a népet a háborúra, számlálja a hadra fogható férfiakat. Az ember azt gondolná, hogy József is, és Mária is a háta közepére kívánta az ilyen népnyúzó császári akaratot. Semmiképp sem gondolom, hogy Isten akaratának gondolták. Egyszerűen menni kellett, ha el akarták kerülni a büntetést. Kénytelenek voltak engedni a zsarnokságnak. Ez a dolgok immanens története.
A transzcendens története pedig az, hogy megszületik a világ Megváltója Betlehemben, ahogy Isten már évszázadokkal korábban kijelentette választott népének. Úgy, hogy még a csillagok állása is azt üzeni a világ egészen más tájain élő hívő embernek, hogy Isten meglátogatta az emberiséget.
Hogyan szól az Úr? – A hétköznapi események alakításán keresztül. Inkognitóban. Egy zsarnok császár és helytartó parancsán keresztül. Amikor muszáj valamit megtennünk, bár nem értjük, hogy miért kellett ennek így lennie? Amikor nem nálunk van a magyarázat, hanem valahol egy szentélyben, írástudók görnyednek a betűk fölött imádkozva, hogy egyszer, egy áldott pillanatban elmondhassák nekünk, hogy miért kellett éppen „Betlehemben” kikötnünk valami nagy tömegben, és miért csak egy „istállóban” jutott számunkra hely.
Mert az Úr szavának fényében a jászolnak is különleges jelentősége lesz. Annak idején a tökéletes, egészséges, elsőszülött bárányokat tették a jászolba, amiket áldozatra szántak. Nehogy sérülés érje őket, hogy tökéletes legyen az Úrnak bemutatott áldozat. Jönnek a pásztorok, látják a gyermeket a jászolban, és azonnal értik: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!
Az Úr szavának tükrében a mi életünket is átjárja Jézus Krisztus Lelke, hogy valami tökéleteset áldozhassunk a mi Urunknak, élő, szent áldozatul. Életünk immanens, hétköznapi eseményeiben és mozdulataiban.