76 Téged pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétájának neveznek majd, mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az ő útjait, 77 hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére bűneik bocsánata által, 78 Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő nap a magasságból, 79 hogy világítson azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa (Lukács 1,76-79).
„Hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére bűneik bocsánata által”. A bűnbocsánat hirdetése éppolyan formális cselekedet, amilyen a szövetség jele, az Úrvacsora, amikor a lelkész megtöri a kenyeret, és átnyújtja a kelyhet. Más szóval mondva, „intézményes” cselekedet. Nem egymásnak bocsátunk meg, hanem az Úr nevében hirdeti egy erre rendelt ember a bűnbocsánatot. Ahogy az Úr nevében hirdeti azt is, hogy a szövetség részesei vagyunk mind, akik részesülünk a kenyérből és a borból.
Így van a liturgiánkban is. Elhangzik a szereztetési ige: „Én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön.” És utána bűnvalló imádság következik. Mert elő kell készíteni az Úr útját, mielőtt magunkhoz vesszük a kenyeret és a bort.
Ott áll a lelkész, a gyülekezet előtt, és prófétaként jár az Úr előtt, tanít mindenkit az üdvösség ismeretére. Mondja az imádságot, és mi mondjuk vele:
Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van. Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem. Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem. Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó. Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél. Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet! Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád (Zsoltárok 51,3-15).
Mert nem állhat meg bűnös ember az Úr jelenlétében. Szükségünk van a bűnbocsánatra, hogy ismét tiszták legyünk, hogy „fehérebbek legyünk, mint a hó”. De ezt a tisztaságot mi nem tudjuk megteremteni. Csak az Úr tud megmosni minket. És az Úr szólal meg, és nyilvánít bennünket tisztának.
De nem mindenkit mondhat az Úr tisztának azok közül, akik ott állnak egy istentiszteleten. Hanem csak azokat, akik hisznek Őbenne, akik hiszik, hogy „ebben a sákramentumban adja nekünk az Úr Jézus Krisztus, a Szentlélek által, bűneink bocsánatára és lelkünk örök üdvösségére az ő szent testét és vérét”. Ezért a liturgiában még elmondjuk az Apostoli Hitvallást, és hitvallást és fogadalmat teszünk.
És akkor a lelkész mond egy mondatot, ami egyúttal az Úr szava: „Most azért én, mint az én Uramnak, a Jézus Krisztusnak [méltatlan bár,] de elhívott szolgája, hirdetem néktek bűneitek bocsánatát és az örök életet, melyet megád a mi Urunk Istenünk ingyen kegyelemből az ő szent Fiáért mindnyájunknak. Ámen.”
Ott az „ámen” a mondat végén, mert nem emberi akarat és kívánság szólal meg, hanem Isten szava, amit az Ő szolgáján keresztül üzen mindenkinek, aki hisz benne.
Isten szól, és bűnbocsánatot hirdet, hogy felkészítse népét az Úr Jézus Krisztus jelenlétére. Csak a bűnbocsánat vétele után mehetünk ki az Úr Asztalához, hogy részesedjünk a Vele való közösségben.
Ebben a bűnbocsánatban szabadulunk meg az átoktól, ami kizár minket Isten jelenlétéből és áldásaiból. Ebben a bűnbocsánatban újra képessé válunk az imádságra. Ebben a bűnbocsánatban elmúlnak még azok a betegségeink is, amik azért gyötörtek, mert távol voltunk Istentől. A bűnbocsánat kedvessé tesz, és ismét áldássá lehetünk mások számára. Ismerjük a történetet, amikor a négy barát leengedte a bénát a háztetőn át Jézus lábai elé. És az Úr azt mondta neki, hogy „Megbocsáttattak a te bűneid!” Ha nem lettek volna ott az értetlenkedő, hitetlenkedő farizeusok, én hiszem, hogy a béna azonnal lábra is állt volna ettől a mondattól. Miattuk fogalmazza át Jézus a bűnbocsátó, gyógyító szavait: „Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!” Mert a kettő ugyanazt jelenti.
Hogyan szól hozzánk az Úr? – Bűnbocsánatot hirdet. És mi megtisztulunk. Már nem rokkanunk bele, ha az Úr Asztalához járulunk, és szembe kell néznünk az Ő ítéletével. Járhatunk az Ő világosságában, cselekedhetünk az Ő Szent Lelkének az erejével. Magunkhoz vehetjük a kenyeret és a bort, Jézus Krisztus testét és vérét, hogy testi erőnk is legyen, és lelkierőnk is Őt szolgálni.