67 Apja, Zakariás, betelt Szentlélekkel, és így prófétált: 68 Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét. 69 Erős szabadítót támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából, 70 amint kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva, 71 hogy megszabadítson ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket; 72 hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, 73 arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk, 74 hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, 75 szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján (Lukács 1,67-75).
Szövetség. Nemszeretem szó. A szövetség szerződéskötés. A szövetségkötés formális, hivatalos aktus. Az ígéret más. Ígérni egy gyermek is tud. Szövetséget kötni csak felnőtt, önálló, autonóm, jogképes személyek.
Nemszeretem szó, mert a szövetségkötés általában valaki ellen irányul. Vannak tagjai a szövetségnek, és vannak a kívülállók. Akik kimaradnak, és nem részesülnek a szövetség előnyeiből. Az ellenségekkel szembenállás van, harc, konfliktusok felvállalása.
A szövetség erő. Ez is olyan furcsán hangzik a hit világában. Amikor a hitet legtöbbször ráhagyatkozásként definiáljuk, teljes passzivitásként, miközben Isten munkálkodik, üdvözít. Vagy segítő, szolgáló cselekedetként. Ezzel szemben a szövetség „katonai”, harci erő, az ellenséges erők legyőzésére.
És még távolibbnak érezzük a szövetséget, ha arra gondolunk, hogy minden az „Ó”, a régebbi szövetséggel indult. Egy ősi éjszakán, Ábrahám életében. Valahol a Közel-Keleten, valami barbár, nomád rítusok mentén. Véres szövetségkötés…
7 Azután ezt mondta [az Úr] neki [Ábrahámnak]: Én az Úr vagyok, aki kihoztalak Úr-Kaszdímból, hogy neked adjam örökségül ezt a földet. 8 Abrám ezt kérdezte: Ó, Uram, Uram! Miből tudhatnám, hogy én öröklöm azt? 9 Ezt mondta neki: Hozz nekem egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét és egy hároméves kost, egy gerlicét és egy galambot! 10 Elhozta neki mindezeket, azután középen kettéhasította őket, és mindegyiknek a két felét egymással szemben helyezte el; a madarakat azonban nem hasította ketté. 11 Ekkor ragadozó madarak szálltak a húsdarabokra, de Abrám elkergette őket. 12 Napnyugtakor aztán Abrám mély álomba zuhant, és rémítő nagy sötétség borult rá. 13 Ekkor az Úr azt mondta Abrámnak: Tudd meg, hogy a te utódaid jövevények lesznek egy olyan országban, amely nem az övék: rabszolgákká teszik és nyomorgatják őket négyszáz évig. 14 De ítéletet tartok azon a népen is, amelyet szolgálnak, és azután majd nagy vagyonnal kijönnek onnan. 15 Te pedig békességgel térsz őseidhez, és késő vénségedben temetnek el. 16 Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide, mert az emóriak gonoszsága még nem telt be. 17 Amikor lement a nap, és koromsötét lett, hirtelen füstölgő kemence és tüzes fáklya ment át ezek között a húsdarabok között. 18 Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Abrámmal, és ígérte meg neki: A te utódaidnak adom ezt a földet Egyiptom patakjától a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, 19 a kénieket, a kenizzieket és a kadmóniakat, 20 a hettitákat, a perizzieket és a refáiakat, 21 az emóriakat és a kánaániakat, a girgásiakat és a jebúsziakat (1Mózes 15,7-21).
Nincs örökség harc nélkül. És nincs győzelem erős szövetségesek nélkül. Nincs végső győzelem anélkül, hogy maga az Úr Isten volna a szövetségesünk. Csak az a miénk, amit Ő ad nekünk. És itt az Úr tesz ígéretet, ünnepélyes esküt Ábrahámnak.
Mert az volt a szokás akkoriban, két törzs vezetője közt, ha szövetséget akartak kötni, hogy kettévágott állatok közt mentek át: „Így vágjatok ketté engem is, ha megszegném az eskümet!” Tanúk előtt, formálisan, vérrel megerősített eskü volt ez. És itt nem Ábrahám megy át a kettévágott állatok között, hanem maga Isten: füst és tűz, ahogy később a pusztai vándorlás idején is füst és tűzoszlop képében vezette Isten az ő népét.
Hogyne járt volna sikerrel Ábrahám mindenben! Csak Isten hűsége volt képes megőrizni népét négyszáz évig Egyiptomban, és azután bevinni őket erre a földre, amit itt megígért.
Közben, persze elszámolással tartoznak egymásnak a szövetségesek. Isten pedig végig megtartja az ígéretét, de mi hűtlen szövetségesek vagyunk. Kálvin bűnvalló imádságában így mondjuk: „soha meg nem szűnünk áthágni szent rendeléseidet.” Ezért adatott már az Ószövetségben is a bűnért való áldozat és a bűnbocsánat intézménye. Állatáldozatok. De főleg a töredelmes szívvel elmondott bűnbánat és a papok által mondott feloldozás.
Ennek a szövetségnek lettek a rítusai a körülmetélkedés, szent sátor, szövetségláda, benne a kőtáblák a Tízparancsolattal, és az állatáldozatok. Minden azért, hogy megőrizzék Istennel a hivatalos, formális szövetségi viszonyt.
Aztán Isten új szövetséget kötött az emberiséggel. Mert felül kellett múlni a régit. Mert a régi nem volt teljes, hanem csak előkészítője volt az újnak. „Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét” (Zsid 9,15).
Már nem egy kis közel-keleti földdarabért versenyzünk, hanem az örökkévaló örökségért. Nem is földi fegyverekkel, hanem a hit fegyvereivel:
„10 Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. 11 Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. 12 Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. 13 Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. 14 Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, 15 sarut húzva lábatokra, készen a békesség evangéliuma hirdetésére. 16 Vegyétek fel mindezekhez a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. 17 Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely Isten beszéde. 18 Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által, és legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve valamennyi szentért” (Efezus 6,10-18).
Ez a szövetség is vérrel köttetett. Isten magára esküdött, az Ő egyszülött Fia, Jézus Krisztus megtöretett teste jelzi ígéretének halálos komolyságát.
Mióta számoljuk az intézményes egyház létrejöttét? Attól a pillanattól fogva, hogy Jézus Krisztus kimondta: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre” (1Kor 11,25).
Ahogy Zakariás énekli: … hogy megszabadítson ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket; hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk, hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.