Az evangélium valami érdekes szó. Jelenség. Egy történet, amiben benne élünk. Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.
Ha az imádság függőleges kapaszkodás Isten világába, akkor Isten evangéliuma az a vízszintes történet, ami hordoz minket. Vagy mégiscsak függőleges történet. Leszáll értünk a mélységbe, és felemel a mennyei magasságokba. Sasszárnyon hordoz.
Az imádság az a mozdulat, amivel ráhagyatkozunk az Evangélium sasszárnyaira.
Nem olyan furcsa dolog ez. Naponta milliók tűnnek így el egy-egy történetben. Régebben könyveknek hívták őket, ma virtuális valóságnak. Valami csodálatos, hogy egy kitalált, megtervezett térben valóságos emberek futhatnak össze egymással, élő emberek lehetnek egy előre megírt történet, forgatókönyv szereplői. Meg tudom érteni azokat, akik egész életüket belecsomagolják egy-egy ilyen játékba, és megfeledkeznek arról, hogy idekinn, a szobájukban is van valamilyen élet.
Hiszen ennek a kinti életnek nincs is története legtöbbször. Csak a vergődés máról holnapra! Történet, szárnyak nélkül csak a halál felé menetelünk a kősivatagban. Víz és táplálék nélkül. Veszekedve, gyilkolva egymást az utolsó falat kenyérért. Az utolsó szelíd érintésért halálra marjuk egymást. Mert Krisztus története nélkül csak a kígyómarás története marad nekünk.
Éppen ezért kell ugyanezt tennünk, amit a játékosok tesznek: belépni az Evangélium történetébe. És így találkozni egymással, ebben a „mesterséges” térben. Mert ez is egy tervszerűen, különlegesen kialakított tér, nem valami olyasmi, ami természetes, hogy van. Ez nem magától jön létre valami szükségszerűségként. „Krisztusban” – mondja Pál apostol. „Maradjatok énbennem” – mondja Krisztus. Ő életét adta értünk, hogy nekünk életünk legyen Őbenne.
Az evangélium, mint jó hír. Az evangélium, mint Krisztus jelenléte és ereje. Az evangélium, mint a Szentírásban dokumentált történet. Betű, amit ha imádsággal olvasunk, ha kibontjuk, mint madár a szárnyát, és ráhagyatkozunk, akkor felfelé fog repíteni. A Szentlélek ereje akkor olyan lesz, mint a felszálló légáramlatok. Mit érnek a légáramlatok szárnyak nélkül? Bontsuk ki az Igét, hogy imádságunk vakmerő ugrása az életnek adjon át minket.