Van egy rémálmom, egy folytonos félelmem. Hogy valakivel facebookon-messengeren keresztül tartjuk a kapcsolatot, és én szólok hozzá, gyanútlanul beszélek hozzá, és ő egyik nap meghal. És én nem fogok tudni róla. És még mindig beszélni fogok hozzá. Értesítem őt valami érdekességről, és az automatika még mindig emlékeztetni fog a születésnapjára, közös emlékeinkre. Rettenetes volna.
Sőt, rettenetes már az, hogy ezek a rendszerek elveszik az embertől azt az élményt, hogy érezzem a másik embert, aki a vonal túloldalán van. Szólok hozzá, de igazán nem tudom őt érezni, még ha információt kapok is tőle, vagy az irányából. Őt magát már nem látom.
Van az emberi, közvetlen kommunikációban valami titok, amiből az ember magát a másik embert látja, érzi. Nem csak azt, amit mondani akar, valami tárgyat, hanem őt magát. És azt, hogy összetartozunk, vagy azt, hogy elutasít, és nem vállal velem közösséget. Ez is közlés, hogy valaki nemet mond ránk, és jelzi, hogy számára nem létezünk.
Így vagyunk Istennel is. Az Ő akarata az, hogy Őt magát érezzük, amikor imádkozunk Őhozzá. „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved”. „Szenteltessék meg”. Talán már nem is értjük egészen, hogy ez mit jelent. Pedig a szent pontosan ezt jelenti, hogy amikor a közelébe kerülök, érzem Őt, és Istennek érzem Őt. Hatalmasnak, csodálatosnak, félelmetesnek és gyönyörűnek, tisztának és bölcsnek, az egyetlennek, akinek a jelenlétében lenni érdemes. Azt jelenti, hogy Ő van jelen, amikor szólok hozzá, még mielőtt bármit is szóltam volna hozzá, és még mielőtt Ő szólt volna hozzám, vagy tett volna velem bármit.
„Az Úr van itt!” – mondják a Szentírás alakjai időről időre. És akkor fordul egyet az üdvtörténet. „Immánuél” – velünk az Isten, és mi tudjuk, hogy Jézus Krisztus velünk van minden napon a világ végezetéig. Ha tanítjuk és tanuljuk az Őtőle tanult imádságot: „Szenteltessék meg a Te neved”, akkor Ő megszenteli életünket az Ő jelenlétével.
Mert a mi imádságunk is csak úgy tud megszületni, ha belekapaszkodhat Istenünk jelenlétébe, és az Ő Szent Lelkének erejével merészeli megszólítani Azt, aki elé nem volna szabad lépnünk.