41 Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a páska ünnepére. 42 Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. 43 Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben…
46 Három nap múlva találták meg a templomban…
48 Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én kétségbeesetten kerestünk téged. 49 Ő pedig így válaszolt: Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem? 50 Ők azonban a nekik adott választ nem értették (Lukács 2,48-50).
Jel a tizenkétéves Jézus története. A páska ünnepe, Jeruzsálem. Hogy Jézus ott maradt Jeruzsálemben. És három nap múlva találták meg. Hogy nem tudják, hogy az Ő Atyjának házában és ügyeiben kell járnia.
Egy huszonegy évvel későbbi páskaünnep alkalmával is felmegy Jézus Jeruzsálembe, tanítványai körében, az egész ünneplő nép körében. Történik valami. Jézus meghal, eltemetik. Azután valami még különösebb dolog történik. Harmadnapra feltámad, és sokaknak megjelenik. 40 napon át. Már azon a gyászos szombaton is keresték Őt a tanítványok. Ő pedig feltámadása után próbálta tanítgatni őket: Miért kerestetek engem? Nem mondtam-e nektek, hogy az Emberfiának meg kell halnia, de harmadnapon feltámad?
De mi nehezen értünk az Ő csodálatos szavaiból. Annál kevésbé értjük, hogy miért nem maradhatott itt velünk a negyven nap után? Miért emelkedett fel a földről, és miért ment a mennybe?
Felnézünk az ég felé, és azt kérdezzük, hogy Urunk, ha Te olyan messze vagy, ott az égben, akkor hogyan szólhatnál hozzánk? Akkor mi egyedül maradtunk! Keresünk Téged, Urunk, és Te nem is törődsz velünk?
Sok vádat képes az elkeseredett ember Jézus fejéhez vágni. Ez az igazság. Amikor nem tudunk semmi biztosat, akkor elkezdjük gyártani az összeesküvéselméleteket. Akkor hatalmukba kerítenek a rémképek, akkor mindenféle apokalipsziseket képzelünk magunk elé. Pedig nem az az Úr terve, hogy recsegve-ropogva összedőljön ez a világ, és mindenkit maga alá temessen. Hanem az, hogy az a Jézus, akit láttunk felmenni az égbe, ugyanúgy jön el egyszer, egy napon. Őt várjuk.
Ezt mondja az Úr: Eljövök. „És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek” (Jn 14,3). „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok” (Jn 14,18-19). „Bizony, hamar eljövök” (Jelenések 22,20).
És addig, másik Pártfogót ígér nekünk a mi Urunk, az Ő Szent Lelkét. Aki szól, aki vezet, aki türelmet ad, aki gyógyít és megőriz arra a napra, amikor Jézus úgy jön el, ahogy annak idején látták Őt a tanítványok a mennybe felmenni.
Hogyan szól az Úr? – Megígérte, hogy eljön. De addig sem marad néma. Jézus Krisztus ott, mennyei Atyja jobbján közbenjár értünk, imádkozik értünk. Lát, hall, érez minket, minden gondolatunkat, minden szükségünket, és elhordozza a mi bűneinket, hogy áldást, jó szót kérjen nekünk az Ő Atyjától. Szól a mi Urunk mennyei Atyjánál a mi érdekünkben. Ezért ha itt, ezen a világon úgy is éreznénk, hogy Ő hallgat, hogy magunkra hagyott, el ne higgyük. Tenyerébe vagyunk vésve, szívében hordoz minket, soha, egyetlen pillanatra sem feledkezik meg rólunk, mert „Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült” (Zsid 1,3).